 |
| Íme |
2011. január 18., kedd
Hó
Decemberben leesett a hó. Vicces, hogy valójában egy olyan nap volt az év végén, mikor nem borított mindent fehér lepel. Ez pedig szenteste napja volt. De hát ugye Murphy törvénye. Egyébként se legyünk telhetetlenek. A fiúk is megízlelhették a szánkózás örömét. Többször is.
Szilveszteri baleset
Az idei szilveszter sem ígérkezett túl izgalmasnak és mozgalmasnak. Azt terveztük, hogy TV-t nézünk, játszunk és sütünk-főzünk. Az első tervünknek a műsor szolgáltatók keresztbe tettek. Sehol nem volt kifejezetten szilveszteri műsor. Úgyhogy maradt a két utóbbi program.
Épp az utolsó tepsi pogácsa sült a sütőben, mikor mamáék megérkeztek. Még 5 perce sem voltak nálunk, mikor éktelen sikítást, ordítást hallottunk a nappaliból. Karcsi elesett. De nem akárhogy ám. A padló úgy nézett ki, mint ahol gyilkosság történt. Vér foltok mindenütt (0,25 m2-en belül).Szegénykémnek sikerült úgy elesnie, hogy a száját pont a lépcső fém szegélyébe ütötte be. 1,5 cm hosszan felszakadt. Ömlött belőle a vér, Karcsi sikított. Láttuk, hogy nem kis baj történt, így a mentők hívása mellett döntöttünk. Mama mosta le vízzel Karcsi száját, én öltöztem és szedtem össze a cuccainkat, papa elvitte Mikit, Szabi pedig telefonált. Mozgalmasabb lett az este, mint terveztük. Hamarosan megérkezett a mentő. Karcsi a mentőben is végig nagyon sírt, míg végül bekakilt és elaludt. Az ügyeletre érve átpelenkáztam, de alig végeztem vele, már hívtak is minket. A doki megnézte a sebét, meg hogy a fogai nem sérültek-e. Aztán hívott még egy embert, hogy segítsen lefogni őt és összevarrta a sebét. Szép kék cérnával. Ha jól tudom 3 öltéssel. Aztán megkaptuk a papírokat és mehettünk is. Nem sürgősségi, hanem gyorsasági ellátást kaptunk. Köszönjük!
Varrat szedésre 5 nap múlva mentünk. Az ápolónő megkérdezte tőlem, hogy hogyan szedjük ki, mert Karcsival még nem lehet megbeszélni, hogy üljön nyugodtan. Nem akartam mondani, hogy a 4 évesemmel sem tudná. Javasoltam, hogy fogjuk le. Jött is két hölgy, akik lefogták Karcsit. Miután kiszedték a varratokat felnéztem és láttam, hogy még 4 asszisztensnő/ápolónő áll felettünk és aggódva, szörnyűlködve nézi, hogy Karcsi sír-szenved. Vicces volt. A nők összeszaladtak a környékről a kisbaba hírére.
Épp az utolsó tepsi pogácsa sült a sütőben, mikor mamáék megérkeztek. Még 5 perce sem voltak nálunk, mikor éktelen sikítást, ordítást hallottunk a nappaliból. Karcsi elesett. De nem akárhogy ám. A padló úgy nézett ki, mint ahol gyilkosság történt. Vér foltok mindenütt (0,25 m2-en belül).Szegénykémnek sikerült úgy elesnie, hogy a száját pont a lépcső fém szegélyébe ütötte be. 1,5 cm hosszan felszakadt. Ömlött belőle a vér, Karcsi sikított. Láttuk, hogy nem kis baj történt, így a mentők hívása mellett döntöttünk. Mama mosta le vízzel Karcsi száját, én öltöztem és szedtem össze a cuccainkat, papa elvitte Mikit, Szabi pedig telefonált. Mozgalmasabb lett az este, mint terveztük. Hamarosan megérkezett a mentő. Karcsi a mentőben is végig nagyon sírt, míg végül bekakilt és elaludt. Az ügyeletre érve átpelenkáztam, de alig végeztem vele, már hívtak is minket. A doki megnézte a sebét, meg hogy a fogai nem sérültek-e. Aztán hívott még egy embert, hogy segítsen lefogni őt és összevarrta a sebét. Szép kék cérnával. Ha jól tudom 3 öltéssel. Aztán megkaptuk a papírokat és mehettünk is. Nem sürgősségi, hanem gyorsasági ellátást kaptunk. Köszönjük!
Varrat szedésre 5 nap múlva mentünk. Az ápolónő megkérdezte tőlem, hogy hogyan szedjük ki, mert Karcsival még nem lehet megbeszélni, hogy üljön nyugodtan. Nem akartam mondani, hogy a 4 évesemmel sem tudná. Javasoltam, hogy fogjuk le. Jött is két hölgy, akik lefogták Karcsit. Miután kiszedték a varratokat felnéztem és láttam, hogy még 4 asszisztensnő/ápolónő áll felettünk és aggódva, szörnyűlködve nézi, hogy Karcsi sír-szenved. Vicces volt. A nők összeszaladtak a környékről a kisbaba hírére.
 |
| Véresen komoly |
 |
| Bibis szájú |
Ott alvós nagyizás
Karácsony második napján elutaztunk Almásfüzitőre. Ott is aludtunk, hogy minden barátot és rokont meg tudjunk látogatni.Ez így utólag nem tűnik teljesen jó ötletnek. Ugyan a látogatások megtörténtek, végre beszélgetni is tudtunk nyugodtan, de az "ottalvás" Karcsinak nehezen ment. Este hosszas sírás után is alig-alig akart elaludni. Pedig elég sok módszert próbáltunk. Még cicin sem aludt el. Végül egyik éjjel a vizes cumisüveg segített. Kb. 5 másodperc alatt végzett vele. Ki gondolta volna! Még jó, hogy Miki, ha elalszik, az ágyú dörrenésre sem ébred fel.
Először is megnéztük végre jóbarátainkat, a Vígh családot. A fiúkat már meg sem ismertem, sikerült jó nagyra nőniük. Sajnos, kép az nem készült róluk, fogalmam sincs miért. sikerült a felnőtteket fényképeznem. Ők egy helyben ültek. :) Márk és Viktor egyébként nagyon aranyos fiúk. Miki és Karcsi azonnal barátkozni kezdtek velük, amit ők nagyon kedvesen fogadtak. Miki ugyan néha kicsit durva volt, de az ikrek rendre utasították. Sajnos, nem sok sikerrel. A házunk állítólag bővül. Szabi látta, én nem voltam a tetőtérben, de hiszek neki.
Miki búcsú ajándékként kapott egy bobot Csabitól és Zitától. Köszönjük!
Végre valahára eljutottunk az Ollé családhoz is. Jó rég nem voltunk náluk sem. Makay dédiéknél néha összefutunk, de az egy napos látogatásokba tényleg csak a létszámellenőrzés fér bele. Kár, hogy ilyen messze lakunk egymástól. A lányok itt is nagyot nőttek. Ha Orsira gondolok, még mindig az a kép ugrik be, hogy egy majdnem kopasz pici lányka. Hát, már nem az. :)
Hazafelé a rend érdekében bevetettük a technikát: DVD filmet néztek a kocsiban. Bejött. Csend volt.
Először is megnéztük végre jóbarátainkat, a Vígh családot. A fiúkat már meg sem ismertem, sikerült jó nagyra nőniük. Sajnos, kép az nem készült róluk, fogalmam sincs miért. sikerült a felnőtteket fényképeznem. Ők egy helyben ültek. :) Márk és Viktor egyébként nagyon aranyos fiúk. Miki és Karcsi azonnal barátkozni kezdtek velük, amit ők nagyon kedvesen fogadtak. Miki ugyan néha kicsit durva volt, de az ikrek rendre utasították. Sajnos, nem sok sikerrel. A házunk állítólag bővül. Szabi látta, én nem voltam a tetőtérben, de hiszek neki.
Miki búcsú ajándékként kapott egy bobot Csabitól és Zitától. Köszönjük!
 |
| A fiúk Vigiéknél, a fiúk uncsitesójával |
 |
| Zita és Csabi (jobbról meg beles a láncfűrész) |
 |
| Pancsi |
 |
| Barabás dédivel |
 |
| Barabás fiúk |
Végre valahára eljutottunk az Ollé családhoz is. Jó rég nem voltunk náluk sem. Makay dédiéknél néha összefutunk, de az egy napos látogatásokba tényleg csak a létszámellenőrzés fér bele. Kár, hogy ilyen messze lakunk egymástól. A lányok itt is nagyot nőttek. Ha Orsira gondolok, még mindig az a kép ugrik be, hogy egy majdnem kopasz pici lányka. Hát, már nem az. :)
 |
| Ajándék bontás - A lányok örültek Annapetiésgergő-nek |
 |
| Emese, Karcsi, Orsi |
 |
| Emese, Orsi, Miki |
 |
| Apuk |
2011. január 3., hétfő
Karácsony 2010
Idén is eljött a karácsony és idén is a megszokott rend szerint zajlott. Legalábbis ami a fő irányvonalat illeti.
Éjjel az angyalkák meghozták a karácsonyfát, amire a fiúk reggel ébredés után találtak rá. Karcsit nem igazán érdekelte a fa, pedig mi szülők úgy készültünk rá, hiszen ez az első olyan karácsonya, amikor már tényleg felfogja, hogy valami történik. Sebaj, majd jövőre. Miki azért nagyon örült.
Napközben szépen rendet raktunk, hogy az esti vacsoránál ne legyen panasz a lakás kinézetére. Kora délután megjöttek Bettyék is. Ők az estét nem töltötték velünk, ebédre voltak Erzsi mamáékhoz hivatalosak.
Este a szokásos vándorlásra került sor. Először dédiékhez mentünk, majd Erzsi mamáékhoz, végül nálunk kötöttünk ki az időközben hozzánk csatlakozó finomságokkal.
A fiúkat persze mindenhol sok ajándék várta. Olyannyira sok, hogy nem győzték bontogatni őket. Szegények épp elkezdtek volna valamit alaposabban szemügyre venni, mire valamelyikünk mindig rájuk szólt, hogy van még bontatlan csomag. Azóta azértvolt idejük mindent alaposan megszemlélni.
Ugyanez képekben:
Éjjel az angyalkák meghozták a karácsonyfát, amire a fiúk reggel ébredés után találtak rá. Karcsit nem igazán érdekelte a fa, pedig mi szülők úgy készültünk rá, hiszen ez az első olyan karácsonya, amikor már tényleg felfogja, hogy valami történik. Sebaj, majd jövőre. Miki azért nagyon örült.
Napközben szépen rendet raktunk, hogy az esti vacsoránál ne legyen panasz a lakás kinézetére. Kora délután megjöttek Bettyék is. Ők az estét nem töltötték velünk, ebédre voltak Erzsi mamáékhoz hivatalosak.
Este a szokásos vándorlásra került sor. Először dédiékhez mentünk, majd Erzsi mamáékhoz, végül nálunk kötöttünk ki az időközben hozzánk csatlakozó finomságokkal.
A fiúkat persze mindenhol sok ajándék várta. Olyannyira sok, hogy nem győzték bontogatni őket. Szegények épp elkezdtek volna valamit alaposabban szemügyre venni, mire valamelyikünk mindig rájuk szólt, hogy van még bontatlan csomag. Azóta azértvolt idejük mindent alaposan megszemlélni.
Ugyanez képekben:
 |
| Kis csinoskáim |
 |
| No comment :) |
 |
| Apával örülünk |
 |
| Percy vidámparkjával |
Mikulás
Idén a betegségek miatt sajnos majd' az összes (Saldos, Cirókás) Mikulásünnepségről lemaradtunk. (Mikit azért az ovis ünnepélyre elvittem.) Otthon azonban nincs mese, ki kellett pucolni a csizmákat.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
