Az én pici fiam...

... egyre inkább nagy fiú lesz. És egyre több dolgot tud, egyre több szokást vesz fel.
Újabban nagyon sokat mondogatja, hogy "apa". Olyan édesen és tisztán mondja, mint senki más. Az "anya" is igen aktív tagja a repertoárnak (ana vagy aja formátumban). Bármit is szeretne, rögtön elhangzik. Ügyesen használja is a megszólításokat. Szabihoz vitte ma oda a könyvét és mondogatta, hogy "anya". Mivel nem ért el célt, elgondolkodott és váltott "apára".
Ma olyan meleg volt, hogy rövidnadrágban lehetett kimenni homokozni. Sőt MEZÍTLÁB. Hogy ez micsoda jó dolog! Először teljesen elámult, aztán egyre jobban élvezte. A végén pedig mezítláb rohangált a kertben, Sőt, mamáékhoz is átment cipő nélkül. Én már kevésbé élveztem. Az én lábacskáim már cipőhöz és betonhoz szokottak, nem szeretik a természetes anyagokat.
Holnap Ivettékhez (volt osztálytárs) megyünk látogatóba. Majd beszámolunk róla.

Torna

Gumimanó

Tricepsz gyakorlatok családi segítséggel

Ma

Ma a követlező történt. Sajtot reszeltem. Ott sündörgött körülöttem és koldult. Letettem pár falat sajtot az asztalkájára. Térülök-fordulok, hát látom, hogy leült és épp egy műanyag tányérra teszi a sajtdarabokat.
Én: -Honnan vetted azt a tányért?
Ő: A nyitott mosogatógépet mutatja.
Hát, igen. Meg kell adni a módját. Nem is tudom, hogy képzeltem, hogy az asztalról fog enni.

Homokozó

Ma megérkezett a várva-várt homokozó...

Vidám homokozás

Bájos

Ilyen szép zöldben öröm gyereknek lenni, avagy
Where's Wally?

Hihetetlen, hogy mennyire másként látják a picurkák a világot, mint mi. Miki alig indult el a kertben máris talált egy jókora csigát a mogyoróbokor alatt. Jót mókázott vele, nézte, hogyan csúszik és birizgálta a csápjait.

Aztán egy még érdekesebb dolgot fedezett fel, amit én valószínűleg sosem vettem volna észre. A pince ablak előtt mozgott egy falevél. Miki azt mutogatta nekem. Aztán, ahogy jobban megnéztem, láttam hogy egy hangya az. A levelet cipelte. Aztán a hangya eltűnt és mi ott hagytuk a levelet. Pár perc múlva látom, hogy a levél a falon van. És mozog. A hangya felhúzta a falra. És láss csodát integetett nekünk a rózsalevéllel. Miki is integetett neki. :o)

Videóra is vettem, majd megpróbálom feltenni.

Floch-puszta

Ma a Floch-pusztán voltunk állatokat nézni. Valamiféle nyílt napot tartottak bemutatókkal, árusokkal, lacipecsenyével.
Minket persze kizárólag az állatok érdekeltek. (Speciel engem a kürtős kalács is, de lusta voltam sorbaállni érte.)
Láttunk tehenet, lovat, kecskét, disznót és birkát is. Miki nagyon-nagyon élvezte. Én meg nagyon-nagyon féltettem azoktól a hatalmas jószágoktól.
Azt hittem, hogy Miki meg fog lepődni azon, hogy milyen nagyok a lovak és a bocik, de egy picurka álmélkodás sem látszott az arcán. Egyszerűen csak örült az állatoknak és ha rajta múlt volna már ment is volna be melléjük a karámba. Némelyiket meg is etette. Az volt még csak az igazi móka...

Képekkel később szolgálunk.

Piknik

Ma a teraszon ebédeltünk. Ez Mikinek nagyon tetszett.
Az meg méginkább, hogy sültkrumpli volt a menü rántott karfiollal.
Bár a kanalat még nem sikerült megszelídítenie a villával nagyon ügyesen bánik.

Hétvége Edinánál és Petinél

Most először aludtunk nem nagyszülőknél vagy szállodában. Kicsit tartottunk is tőle, pláne, hogy előző éjszaka otthon nagy sírás-rívás volt a kibújó fogacskák miatt.
Miki viszont minden félelmünk ellenére csillagos ötösre vizsgázott.
Odafelé jórészt aludt. Megérkezés után rögtön felfedezte a világot. Főként az érdekelte, hogy minek van gombja, és még inkább az, hogy ha meg is nyomja, akkor mi történik. Így ismerkedett meg Edina magnójával, a tévével, a mosogatógéppel, a hangfallal, a rádiósórával, a rádióval és még valószínűleg sok dologgal, amit észre sem vettünk. Nagyon tetszett neki az erkély. Egy lépés és kint is volt meg bent is. Igazi paradicsom volt neki az új környezet a sok felfedeznivalóval.
Vacsorára a fiúk sütöttek husit, Edina pedig kenyeret és krumplit és salátát is készített. Miki - mivel édesanyja elfelejtett kisvillát vinni neki - a nagyvillát megszelídítve nagyon ügyesen habzsolta a vacsorát. Csak pár percre "fagyott le", mikor megérkezett Ádám, Edina öccse. De miután megbarátkozott az újonnan érkezővel és a gondolattal, hogy velünk eszik, folytatta a lakmározást. Az esti fürdés is rendben zajlott, eltekintve attól, hogy kipróbálta milyen az, ha a szappant az ember gyermeke a szemébe keni. De ezek a kicsi malőrök nem is számítanak igazán. Pancsi után még játszott egy kicsit, aztán SAJÁT KÉRÉSRE elciciztettem. Egyik ámulatból a másikba estünk. Eddig, ha nem otthon voltunk, akkor kisebb csatát kellett vívnunk az esti elalvás miatt. Most meg... Szerintem csak meg akarta mutatni Edináéknak, hogy ő milyen jó kisfiú.
Megörülvén, hogy végre nyugi van, mi nagyok társasoztunk úgy éjjel 2 óráig, aztán követtük a legkisebb példáját.
Éjjel egyszer felsírt Miki és elég nehezen aludt vissza, mert ő úgy gondolta, hogy már eleget aludt és felkelne. Végül reggel 7 óra felé ébredtünk. A délelőtt reggelivel és játékkal, beszélgetéssel telt. Ebéd után Miki újra SAJÁT JÓSZÁNTÁBÓL lefeküdt aludni. Mi újra társasozással ütöttük el a nélküle töltött időt. Sírás nélkül ébredt, aztán kisebb nassolás és egy utolsó felfedező körút után hazaindultunk. Hazafelé egy szavát nem lehetett hallani. Nagyon szépen viselkedett.

Sármos pasi a vízben

Edinával

Fölöttébb idétlen családi fotó

Miki az új utazóágyában

Otthon érzi magát...

Nasi

Huncutságok

Egy-két hete eltűnt a számítógép kulcsa. Természetesen bezárt állapotban. Sehol sem találtuk, bármennyire is kerestük. (Szerencsére van még néhány készlet raktáron.) Végül pár napra rá mit mutat nekem Miki?


Lenyúlta a fiókból a kesztyűket, felvette őket és a tükör előtt pózolt és tapsikolt velük. ( Valamiért a gép is huncut lett, és elfordítja a képet.)

Szundi

Egy hosszabb falu-túra után ilyen édesen aludt el a padlón a Bebe Tv-t nézve, miközben én épp az ebédjét készítettem. Imádnivaló.

Mária

Máriázni voltunk. Illtve dédizni. Erdőkertesen. De mivel dédi és az előbb említett Mária együtt laknak, így Máriázni is. dédi egy műtét után van éppen, így két bot társaságában tud csak közlekedni. De őt ismerve nem fog ez soká tartani.
Mária két hónappal idősebb Mikinél és úgy egy fejjel nagyobb. És az én legkisebb unokatestvérem. Nagyon aranyos, okos, mosolygós, édes kislány. Imádnivaló. És Mikivel ellentétben már nagyon szépen beszél. Anak köszönhetően, hogy ő már sok-sok szót kimond, sokkal inkább észrevehető, hogy ilyen pici korban is már mennyire okosak. Mikinél ez nem ütközik ki ennyire. De nagyon kíváncsi lennék, hogy ha beszélne, milyen lenne.
A két lurkó jól eljátszott együtt: homokoztak, virágot szagolgattak, zenélős játékot nyomkodtak, pipikéztek. Mária állandóan szeretgette Mikit, aki ezt kisebb-nagyobb lelkesedéssel tűrte. No, persze volt olyan is, hogy ő puszilgatta a lyánykát.
Azt hiszem sokszor megyünk még olyan édesek voltak együtt.