Károlyunk ráérzett a beszéd ízére.
Úgy két hete kimondta első még nyelvtanilag nem helyes, ámde értelmes mondatát: "Anya, addide cicit."
Mostanában kissé egysíkú lett a gondolkodása. Cicifüggő lett. Reggel ébredéskor, délben, este és a köztes időben is 3-4 alkalommal követeli. Remélem, hamarosan leszokik róla. Erőszakkal leszoktatni nem szeretném, csak várom, hogy magától elmúljon a vonzalom.
Visszatérve a beszédre. Két bevált mondat szerkezetet használ. "Addide..." és "Otta..."
Az első a legkülönfélébb helyzetekben kerül elő. Ha kér valamit ("Addide haó!"= Add ide a hajót!), vagy ha menni akar valahová ("Addide dídimama!"=Menjünk a dédi mamához!) Kezdetben az "addide" csak bizonyos decibel felett hangzott el a szájából. Mára már rájött, hogy suttogva is ugyanazt jelenti. Az "Addide cicit!" mondatot már rendszerint mosolyogva és suttogva mondja először és csak akkor erősít rá, ha nem teljesítem az óhaját.
A másik mondatot, az "Otta..."-t tárgyak, személyek megnevezésénél használja. Néha megmosolyogtatóan.
Otta zíz. = Ott a víz. Ezt mondja a fürdő vízre, a Dunára, de még ez esőre is. És ha leönti magát akkor is.
Otta hihuhu. = Ott a vonat. Na, ezt valami tündér édesen mondja.
Hétvégén boltba mentünk és ránk köszönt két - nekik - néni. Én és Miki köszöntünk, mire Karcsi is elkezdett kiabálni: "Hia, néni!" Nem tudom, honnan jött neki ez hirtelen, de ügyi volt. Tegnap észrevettem, hogy, mikor a Duplo emberkékkel játszott a lánynak ugyanígy köszönt a másik emberke.
Ja, és ami a legfontosabb. Végre a nevén szólítja Mikit is. Kikinek. Apa pedig továbbra is Papa.
Most már egyébként mindent elismétel, amit mondunk neki, pár hét-hónap múlva nem fogjuk tudni lelőni. Kíváncsi vagyok már, hogy milyen lesz, amikor majd Mikivel beszélgetnek. :)
