Boldog Karácsonyt Mindenkinek!

Már megint beteg

Egy hét sem telt el azután, hogy gyógyultnak nyilvánította őt a doktornéni már megint a betegség tüneteit produkálja.
Orrfolyás, köhögés, sőt egyik este 38,9°C-os láz. A láz szerencsére hamar, percek alatt elmúlt a lázcsillapító beadása után. Most csak az egyik délután produkált kruppos tüneteket, azt is gyengén, így megvártuk a hétfőt és újra meglátogattuk a doktornénit. Ő tanácstalanul nézett ránk, hogy mit keresünk már megint nála. Meghallgatta Miki tüdejét és azt mondta, hogy sípol, bár most legalább nem hallható úgy, mint előző alkalommal, sztetoszkóp nélkül is a szörcsögés. És elvégzett egy vérvizsgálatot, ami kimutatta, hogy nincs vírusos vagy bakteriális felülfertőződés. (Én ettől teljesen elámultam. Hogy ilyen is létezik nálunk. LE a kalappal!) Felírt neki a Spiropent helyett másik hörgőtápítót, mert megbeszéltük, hogy az egy kicsit durva szteroid, ami az egész szervezetre hat és meghülyíti a gyerekeket. Az új gyógyszert be kell lélegezni. Vettünk egy Baby Haler nevezetű készüléket, amivel Miki is tudja használni a gyógyszert. pénteken kell visszamennünk, azaz holnap.

A dolgos hétköznapok

Segítek Anyának megvarrni az új függönyöket a nappali ablakaira. Már épp itt az ideje, hogy készen legyenek. Még pelusban rohangáltam, mikor kifestett egy bácsi, most meg már igencsak hideg van odakint. Anya szerint Karácsonyra kész lesz. Én meg hiszem, ha látom.

Először is felmosok, hogy ne a piszokba tegyük a függönyt.

Aztán lemérem és kiszabom a függönyöket.


Nem maradhat a szoba rendetlenül. Visszateszem a szőnyeget a helyére.

Hát akkor varrjunk.

Ha kész lesz, arról is mutatok képet.

Újra bekukkantott a krupp

Pedig már kezdtem azt hinni, hogy teljesentúl vagyunk rajta, kinőtte. De nem.
Két hete szerdán megkezdte működését a Baba-Mama Klub a parókián és mi is részt vettünk az első foglalkozáson. Nagyon hideg volt. Egy szigeteletlen garázs lett úgy ahogy átalakítva. Valamint volt, aki betegen is elhozta a csemetéjét.
Mikinek már este folyt az orra és köhögni is elkezdett. Aztán hétvégére még rosszabb lett. péntekről szombatra háromszor is felébredt arra, hogy nehezen veszi a levegőt. Krupp. Újra. Hajnalban már beadtam neki a Rectodelt kúpot, hogy jobban legyen. Aztán reggel irány a hétvégi gyermekorvosi ügyelet Vácon. Ott a doktorbácsi felhomályosított, hogy talán nem kellett volna egy ilyen lórúgás szerű kúpot beadni, de hozzátette, hogy persze, ha a gyermekorvosom írta fel, akkor honnan is tudhatnám. Már megint az egészségügy... LEgjobban az a mondata "tetszett", hogy "ez nem egzakt tudomány". Na, itt egy picit ledöbbentem. Bár ha megnézzük, hogy például ezzel az ominózus kúppel kapcsolatban milyen instrukciókat kaptunk:
1. "Felírom, hátha köhögési rohama lesz." 11 hónapos korában a helyettesítő doktornéni. Nem volt kruppos. Nem is tudtuk, mi az.
2. "Ha hazamegy, adjon be egy felet, aztán ha szükséges", 16 hónapos korában a doktor nénink. Éjjel kruppos volt, első alkalommal, kijött az ügyelet is, de másnap már semmi komoly baja nem volt.
3. "Gégemetszés előtt két perccel.", 2 éves korában, ügyeletes orvos. Három éjszakai "roham" után.
A végső döntést viszont mindhárman rám bízták.
Na, most ezt válogassam ki...
/folyt.köv./

Nagyon köszönjük...

... a névnapi jókívánságokat.

Első hó

Movember végén leesett az első hó. Jó nagyra sikeredett. Már nagyon vártam, hogy Miki mit fog hozzá szólni. Tudom, tavaly is látott már ilyet, de ugye ahogy nő, minden élmény másképp fontos, mindennek újabb és újabb oldalait, tulajdonságait fedezi fel. Vártam, hogy valami extrém ámulattal fogadja majd a havat. Talán tartottam is egy kicsit attól, hogy a mostanság szokásává vált "mindentől félek" akcióját kiterjeszti a hóra is. Nem így történt. A világ legtermészetesebb dolgaként fogadta a fagyott égi áldást és nagyon-nagyon örült neki. Neki van igaza, nem én voltam a balga, hogy mást vártam. Boldogan ment ki taposta, rugdosta a havat. Csak akkor lepődött meg mikor elesett és kezét letéve szembesült azzal a ténnyel, hogy a hó nagyon hideg. De ezen is hamar - kb. 5 mp - túltette magát és ment is tovább.

A szánkózást is kipróbáltuk. Szegényt négyszer borytottuk bele a hóba. Kétszer én, kétszer pedig a nagypapa. Nagypapa szerint a szánkó a ludas. Nem elég széles az alja és könnyen borul. Miki szerencsére nem ijedt meg a borulásokkor, hanem "Hoppá!" felkiáltással jelezte, valami nem stimmel.

Eddig igen nehéz volt bármiféle fényképet készíteni Mikiről, mert azonnal a fényképezőgépre veti magát, amint meglátja és hisztizni kezd, ha nem kapja meg. Márpedig nem kapja meg. Most a hó kapcsán viszont változás történt. Mondtam neki a kertben, hogy álljon a hókupac mellé és lefényképezem. Attól kezdve ő kérte, hogy fényképezgessem őt. Egy kicsit túlzásba is esett, mikor séta közben egy ház előtt négyszer is megállt fényképezkedni. Minden hókupac mellett. :)

Ezt azóta is csinálja. Ha valami produkciót ad elő, akkor jelzi, hogy fényképezzük.

Szekrény

Még mindig a világ legjobb mókája a bújkálás. Kanapé mögé, pokróc alá, fürdés előtt emeleten röhögcsélve-kacarászva apa elől a sötetben, és újabban a szekrényben. Minden szekrényben. Mindenhol.
Szeretném külön felhívni a figyelmet a bodyján lévő feliratra. Vajon kitől kaphatta?

Mivel újra igen nagy érdeklődést mutatott a kamera iránt, megígértem neki, hogy, ha felvehetem, ahogy kockázik, akkor utána megnézheti. Azt hiszem ez volt az az alkalom, mikor megértette, hogy először fel kell venni a dolgokat és csak utána lehet megnézni.

Még mindig ...

jókat játszik, játszunk a szülinapi ajándékokkal.

A laptop életünk elmaradhatatlan része. Kicsi és nagy formában eyaránt.

Miki, az építőmunkás
Can we fix it? Yes we can!

Beépülve

Kenny

Megkésett szülinapi beszámoló

(főként) képekben


Ili mama és Tibi papa délelőtt érkezett a nagy eseményre. Mármint az ominózus napot követő szombaton tartott eseményre. Miki nagy-nagy örömmel fogadta őket. Mint mindig. Nem is értem, miért imádja így a nagyszülőket. Akarom mondani, persze, hogy szereti őket, hiszen ők is a tenyerükön hordozzák. De már pici korától kezdve különösen szerette a nagyszüleit és a dédszüleit. Holott még igazán kényeztetni sem volt idejük. Valószínűleg valamiféle misztikum áll a dolgok hátterében. Na, de kanyarodjunk vissza.
Volt torta. Nem is egy. Egészen pontosan három is. Egy 4-én, kettő pedig a bulin.

Tortázás...

Mintha Anya rögtönzött csillagszórós tortájának nem örülne annyira...

Betty répatortája

aztán maszatolás...

És nagy ajándékozgatás és örülés, meg játék.

Újra a beszédről

Mint már írtam, egyre nehezebb Miki szókincsét követni, de megpróbálom.

Legújabb tudományába tartozik a színek felismerése. Pontosabban az általa kiválasztott színek felismerése. Szülinapja után egyik nap a lufikkal játszott és odahozott hozzám egy lila színűt. Mondtam neki, hogy lila lufi. Na, ő azóta tudja, hogy milyen a lila szín. Furcsa, hogy ha direkt meg akarok tanítani neki egy színt, akkor az nem megy, de ha ő érdeklődik iránta, akkor megy, mint a karikacsapás. Azóta már a barna szín is megy. Tehát két szín már a tarsolyunkban van. Megy ez!

Már tudja Betty és Inci nevét is. Egészen pontosan Métyi és Ici nevét. Sőt ha a dédimamát említjük rögtön kezdi sorolni: papa, kotkot, nyau (néha már cica), Ici. Hm, talán a sorrendden még van csiszolnivaló.

Mikis dolgok

Mikire nagyon jellemző a szeretgetés.
Mostanában úgy ölel át minket, hogy közben megveregeti a hátunkat. Ez annyira, de annyira Mikis.

Azt hiszem, még nem említettem, Miki hogyan mutatja, hogy "szeretni". Egyes nézetek szerint a pici babákat, amíg nem tudnak beszélni, meg kell tanítani egy jelbeszédre, hogy könnyebben tudjanak kommunikálni a szüleikkel. Én nem osztom ezen nézeteket. Vagyis pontosabban nem osztok ezzel kapcsolatban semmilyen nézetet. Ám lehet valami a dologban, már ami a jeleket illeti. Azzal, hogy direkt tanítani kellene már nem értek egyet annyira. Szóval észrevettem én is, hogy Miki kialakított egy fajta sajátos jelbeszédet mindenféle direkt beavatkozás nélkül is. Valószínűleg nem véletlenülezek a jelek sokszor egybeestek azokkal, amiket tanítani szoktak.
Kitalált egy jelet arra, hogy ha szeret valamit. Felemeli az egyik kezét (azt hiszem a inkább jobbat) és ráhajtja a fejét. És aranyossan-édesen mosolyog hozzá csillogó szemekkel. Az éhseg jele a nyammogás a szomjúságé az, hogy a kezét a szájához emeli és cuppog. A kalap, sapka pedig a fejre tett kéz. De ez utóbbit már mondja is (ka). Ebből is látszik, hogy egy ilyen kis ember legalább olyan okos, mint egy nagy. Sőt!

Móni és Attila

Ma meglátogatott minket Móni ésAttila. No, persze képeket megint nem csináltunk, mivel balga módon teljesen kiment a fejünkből, hogy elővegyük a gépet. :(
Miki először szemlélgette őket, aztán haverkodni kezdett. Megmutogatta a játékait és elmondta, hogy milyen sok szót ismer már. Illetve bemutatta.
És beleszeretett Móniba. Fújta a haját buborékfújóval, meg belufizta, meg mesekönyvet nézegetett vele. Mi ez, ha nem szerelem? Ja, és igen hamar megtanulta, hogy kik is jöttek hozzá. Mondja, hogy Móni és Attila (At). Nagyon édes módon Mónit Nenének szólította. Nem tudjuk miért, hogy a Móniból hozta ezt ki vagy a néniből. De egyfolytában ezt hajtogatta és mutogatott neki mindent (Móni, ezt is nézd meg, meg ezt is... és ezt láttad már?...) Búcsúzáskor meg összevissza puszilgatta. Meg olyan igazi Mikisen átölelte.
Attilával inkább férfias dolgokat műveltek. Például nyomkodták egymás orrát. Hátha dudál.
Ajándékot is hoztak a látogatók Mikinek. Egy takarót és egy kispárnát. Egyelőre nem írnék róluk, de majd lefényképezem. Ha itt lesz a kép, akkor érthető lesz, hogy miért. :)

Miki szókincse napról napra fejlődik. Azt hiszem eljött az az idő, amikor már nem fogunk tudni minden szót feljegyezni. Így csak a fontosabbakat és aranyosabbakat említem.
Van már:
Cica
Méttyi (Betty)
Ici (Inci)
Hohoho (Télapó)
Embe (ember - építőjátékban)

24 hó = 2 év

Ez is elérkezett. Pedig, mintha csak ma lett volna...
Lássuk, hogyan is állunk mostanság!

Súly: 13 kg
Magasság: 87 cm
Fejkörfogat:
Fogacskák: 14 db

Nagymozgás
Mivel már 11 hónapos korában elindult volt ideje gyakorolni. Így a járása elég stabil. Futni is tud. Ugrani még nem ugrik. Lépcsőn megy, ha fogjuk a kezét vagy tud valamibe kapaszkodni, de szerencsére inkább négykézláb közelíti meg a problémát. Ezt mi is szajkózzuk neki, hogy egy óvatlan pillanatban le ne guruljon a lépcsőn. Egy-két alkalommal viszont olyat is láttam, hogy kapaszkodás nélkül fellépett a lépcsőre, de ez nem általános még. Újabban nagy kedvenc a lábujjhegyen járás. Mostanában kezd mindenre felmászni. Eddig is ment neki, de most érzi igazán, hogy milyen jó móka.


Finommozgás
Formaillesztőbe beteszi a formákat, gyöngyöt fűz, rajzol. Láthatóan szeret pici dolgokkal bíbelődni. Pici dolgokat felszedni, nagyobbakba ki-be rakosgatni.

Önállóság
Szeret önállóan tenni-venni, ha valamit ő akar csinálni, magára mutat.
Szeret egyedül, önállóan enni. Próbálkozik a fürdéssel. Szivaccsal gondosan és alaposan habozza be a lábacskáit, kezeit és a hasát.

Étkezés
Egyedül (is) eszik. Ha kedve van, akkor nagyon ügyesen. Villával ügyesebb még, mint kanállal, de ez valószínűleg annak tudható be, hogy azzal több lehetősége volt próbálkozni.
Pohából még nem igen iszik - ez szülői hiba, hiszen nem igazán próbálkozunk vele. Cumisüveget már nem használunk, vagy üvegből vagy pohárból szívószállal iszik.
Szereti a bébiételeket, a tésztákat, a céklát, a ropit, a kiflit, az uborkát és még sorolhatnám. Keveset eszik viszont gyümölcsöt, de próbálkozunk.

Beszéd
A beszéddel haladunk már. NApról napra egyre több szót mond vagy legalábbis próbálkozik vele. Még mindig nyerők a hangutánzó szavak. Az állatokat szinte kizárólag a hangjuk alapján nevezi meg. Ez alól kivételt képez a cica, amit tegnap mondott először.
Jellemző a beszédére, hogy egy-egy új szót először csak halkan mond és ha már biztos a dolgában és jól begyakorlota, akkor kiabálja csak.
Annak ellenére, hogy még csak kevés szót mond, már most lehet látni, hogy szép tiszta lesz a kiejtése. Az r betűje pedig csak úgy ropog.

Társas kapcsolatok
Imádja az őt körülvevő embereket. És tárgyakat. Épp puszilkodós időszakát éli. Van hogy látszólag ok nélkül is ad egy-egy puszit. Ha tetszik neki valami, akkor annak is puszit ad. Ez elég vicces, mikor például egy kerítésről van szó.
Sokat emlegeti a neki fontos embereket: anya, apa, mama, papa, Edina, Peti. Mama és papa után (de főleg mama után) rendszeresen sír (hisztizik) is, ha elmennek vagy ha nem megyünk be hozzájuk. Hozzánk már nem ragaszkodik így, illetve nem így ragaszkodik. Simán elmegy Incivel kotkot-ot nézni és papázni. Imádja a dédipapát. Meglátja a dédimamát és már kérdezi is, hogy : papa?
Nagyon szereti a gyerekeket és a kisbabákat. A nála nagyobbaktól néha megijed, ha sokan vannak ls hangosak, de alapvetően nem fél tőlük. A kisbabákért rajong, mindig megnézi őket a babakocsikban.
Egy-két embert és szituációt leszámítva nem igazán fél senkitől, barátságos mindenkivel. Kivételt képez például a doktornéni, akitől retteg. Hüppögve könyörög, hogy ne menjünk be hozzá, befelé menet már sír, aztán ordít. Kifelé menet viszont már könnyes arccal, de mosolyog és puszikat dobál. Nem haragtartó. :)
Elköszönésnél integet és puszikat dobál hangosan cuppogva.

Megint nátha

Miki újra megbetegedett. Mamáéknál töltötte a szombat éjjelt, mert Edináékkal vacsorázni mentünk este és miután kölcsönadtuk nemkaptuk vissza.
Reggel persze hozták már. Kiderült, hogy szegény mama úgy fél órát aludt egész éjjel, mert a fiatalember hol elaludt hol felsírt. Utána napközben is elég kiszámíthatatlan volt és fájlalta a torkát. Szerencsére egy kiadós alvás után, ami elég nehezen jött össze, már kezdte visszanyerni eredeti önmagát. Most már jól van, de sajnos újra vendég a zsepi, a Stérimar és az orrszívó.
Megint kipróbáltam a kakukkfüves fürdőt. Esténként abban fürdetem, hátha használ valamit. Mikinek tetszik a sárga vízben való fürdés. Szerintem még az illata is nagyon jó, de ebben megoszlanak a vélemények a családban.

Csiribiri torna

Végre a nátha megengedte, hogy eljussunk Csiribirizni. Dunakeszire mentünk végülis.
Azt kell mondjam, felülmúlta a várakozásaimat. Kiindulva abból a Zenebölcsis foglalkozásból, amihez már volt szerencsénk egyszer, nem számítottam ilyen jó dologra. Miki az első pillanattól kezdve bátran ment a többiek után, szaladgált, kiabált, mászott a játékokra. Nagyon élvezte, látszott rajta. És bevallom én is. Egy probléma volt csak vele. A hossza. Miki kissé zokon is vette, hogy a félórás foglalkozás után indultunk is haza. Sebaj. Jövünk még. :)
Hazafelé jól eláztunk. Szerencsére a háti hordozóban azért annyira nem érte a víz, főleg, hogy a pulcsimat a fejünkre tettem. (Ennek Miki hangos röhögcséléssel örült.) De szegény Bence és Andi, akikkel együtt mentünk, babakocsival jól megáztak.
Bővebben a Csiribiri tornáról ITT.

Duma

Miki kapott Margittól egy pulcsit, aminek pandamaci alakú gombjai vannak.
Anya: Nézd, Miki! Mik ezek?
Miki: Brum-brum.
Anya: Panda maci?
Miki: Pamba.
Azóta a pamba bambára változott. :)

Erdőkertes

Tegnap Erdőkertesen voltunk Dédizni, meg Máriázni.
Ebből inkább ez utóbbi lett, mert a hideg elől Margiték szobájába húzódtunk.
Mária óriási nagy már. Bár a helyiek - miszerint Maris és Dédi - megjegyezték, hogy Miki is elkezdett már nőni. :) Hát, igen a lányka még mindig sokkal nagyobb nála.
És sokkal szelesebb is. Meg akaratosabb, hisztisebb, irigyebb. Úgyhogy megnyugodtam. :)
Miki próbált játszani a sok-sok érdekes új játékkal, amik közül jelentős mennyiségű volt a zenélős, mozgolódós fajta. Ám Mária eszeveszett sebességgel dolgozott azon, hogy Miki 5 másodpercnél tovább semmit se foghasson a kezében. Sőt próbálta ezt az időintervallumot erősen közelíteni a nullához. Ez elég nagy munkát jelentett neki, hiszen mikor már 5-6 játék a kezében volt, le kellett tenie őket, hogy újabbat vegyen ki Miki kezéből, aki ekkor örömmel vetette magát a földön heverőkre.
Úgy sajnáltam szegény Mikit. Volt, hogy csak állt Máriával szemben és nem értette, hogy mi történik vele. Miért vesz el tőle mindent, mikor nem is játszik velük.
Margit szerint - aki most dadának tanul - ez egy természetes dolog és nem szabad a elvenni semmit az irigykedő gyerekektől, mert ez az én tudat kialakulásának része és birtoklási vággyal jár. Részben egyetértek ezzel, de azt hiszem, ez már túlzás volt. Véleményem szerint túl szolidan akarták megoldani a "problémát". Láttam, hogy nem értenek vele egyet, de ráhagyták Máriára. Szerintem ez így balul is elsülhet. De persze nevelési elvek és nevelési elvek ugyebár...
Bár én mondtam a kiscsajszinak, hogy rendezzük le, mint két unokatestvér... De azt mondták, hogy az én koromban már nem illik. :)
Miki egyébként egész jól viselte ezt a megfogom-elveszik játékot. Csak egyszer sírta el magát, de szerintem, akkor talán én voltam a hibás. Az ölembe ültettem és mondtam neki és Máriának, hogy nem szép dolog elvenni a játékot stb. Szerintem Miki csak a hatás fokozása érdekében sírta el magát. Márminthogy akkor értette meg, hogy most olyan a szitu, hogy ez pont beleillik.

Játszótér - A döntés

Mehet a projekt a Testület megszavazta.
Hurrá!!!

Játszótér

Ma lesz a Testületi Ülés, ahol a képviselők döntenek a beadványomról.
Nagyon izgulok. De reméljük a legjobbakat.

Szövegelés

Lassan eljutunk oda a beszéd terén is, mint mikor azt írtam össze, hogy milyen szavakat ismer már. Egy darabik követhetőek az új dolgok, aztán már csak jönnek egymás után a produkciók és jegyezhetetlenné válik. Úgyhogy ezentúl azt hiszem a teljesség igénye (de törekvése) nélkül fogom feljegyezni Miki jobbnál jobb megnyilvánulásait.

Tegnap épp fürdéshez készülődtek Mamával, mikoris...
Mama: Nem vagy csikis?
Miki: Mamma csicsi?
Csak a kezdők kedvéért: Miki ugyanazt a mondatot ismételte, bármennyire is nem úgy néz ki.
Ma pedig ezt gyakorolgattuk (csak mert nekem ez annyira tetszett), mikor Miki új kifejezést alkotott: Papa csicsi?
Öööö, izé ?!?!?!

Tegnap vonatoztunk. A Saldoban voltunk bent egyrészt látogatni, másrészt papírt aláiratni. De erről majd bővebben később. A vonatot nagyon élvezte.
Amikor ment: Sihusihu
Amikor megállt kezével mutatta, hogy nincs.
Amikor dudált vagy csipogva becsukta az ajtót: Uuuuu
Nagyon-nagyon élvezte.

Mesék

Miki nagyon szereti a meséket. Mikor melyiket.
Általában a nagyon színeseket és azokat, ammikben nem beszélnek sokat.
Jelenlegi kedvencek:
Kockás fülű nyúl (miszerint Nyunyu)
Maja, a méhecske (az orrával próbál meg zúgni, de inkább csak fújja alevegőt)
Tom és Jerry (egyszercsak azt vetük észre, hogy hangosan nevet a poénoknál és lelkesen hoppázik)
Thomas, a gőzmozdony (legújabb kedvenc; tegnap egész nap azért nyúzott, hogy csináljak valamit, mert ő Sihuhuh-t akar nézni)

Könyvekben is imádja a meséket. Kedvenc könyvek:
TV maci (Bettynek is ez volt a kedvence, és mi már mennyire untuk)
Boribon és Annipanni
Kipp-kopp
Tapsika (Szebeni Ilona)
valamint bármi más...

Kismajom

Merthogy utánoz. És majomkodik. És huncut.

Ma. Déli cicizés. Hogy elaludjon. Mondom neki, hogy csukja be a szemét és aludjon. Bambulom a TV-t. Egyszer csak hallom, hogy valaki nagyon hortyog az ölemben. Lenézek. Ő néz engem, vigyorog és hortyog. Mutatja, hogy már alszik. :)

Újabban, ha bármi huncutségot csinál már hangosan közli, hogy Ma. azaz hogy majomkodik.

Tegnap észrevettem, hogy lábujjhegyen szaladgál. Ekkor is csak rávágta, hogy Ma.

Családon belüli erőszak

Szoktunk úgy mondókázni, hogy egy-egy szót Miki mond helyettünk. Az egyik legjobb ilyen mondóka a Török és a tehenek, ahol Miki lelkes Búú-val helyettesít minden tehenet.
Egyik nap az alábbi módon zajlott a mondókázás.

Apa:
Fehéret, feketét, tarkát.
Meg ne fogd a tehén farkát!
Nem tudta ezt....
Miki:
Edina
Apa:
s felrúgta a ...
Miki:
Pötyi.

Hm, tudhat valamit ez a gyerek!

Vác

Hétfőn Vácon jártunk.
Mivel végre kifestődött a ház nagy része, úgy döntöttünk lecseréljük a régi zöld függönyt és vettünk egy szép acru (?) anyagot. Ám cérnám az nem volt hozzá, így életem legszebb férfiával cérnabeszerző körútra indultunk. Sokáig mondjuk nem tartott, mert az első boltba bementünk és megvettük. Folytatandő a túrát felkerestünk két használtruhaboltot, hogy melegítőfelsőt és bodyt vegyünk Mikinek. Ebben viszont már nem voltunk olyan eredményesek, mint a cérna-ügyben. Az első bolt bezárt, a másikban pedig nem volt, amit kerestem és ha lett volna, akkor is 800 Ft-ért. 700 Ft-ért új bodyt lehet venni a kínai boltban itthon.
Sikertelenségünket kiheverendő megnéztük a szép főteret. Hogy ott mennyi anyuka van kisgyerekkel! Mikinek megint nagyon tetszett a szökőkút. Szíve szerint bele is ment volna, csak hogy közelről is megcsodálhassa. Pár napja az újságban olvastam a megújult játszótérről a kompkikötő mellett, így azt is megnéztük. Szerencsénkre voltak ott néhányan, így kölcsön játékokkal még homokozni is tudtunk. A homokozó óriási. Mikit ez annyira elvarázsolta, hogy négykézláb mászott benne le-fel. Aztán hintáztunk, rugóshintáztunk meg forgóztunk. És megegyeztünk, hogy megyünk máskor is.

Szeretetgombóc

Újabban állandóan puszilkodik. Odajön, átölel és sok-sok puszit kapok. Imádnivaló ilyenkor. Máskor is, de ilyenkor méginkább. De nem csak engem szeretget így. Apukáját és a nagyszüleit is. Sőt az utcán is, ha köszön valakinek, akkor puszit is dob az integetés mellé. Oda is vannak tőle a nők! Néha még a férfiak is. :)
A játékaival is egyre gondosabb. Mármint az állatokkal és a babákkal. Őket szeretgeti, simogatja, lefekteti. Néha megeteti őket. (A többivel meg kalapál)
Tegnap kakaózott a szobájában. Egyszer csak hallom, hogy nagyon magyaráz és feltűnően sokszor mondja, hogy kakajó. Hát, az állatokat próbálta megitatni. (Szerencsére egyiket sem sikerült.)
Tegnapelőtt meg a zokniját mutogatta az egyik macinak (merthogy nyuszi van rajta) és próbálta a kezébe adni. :)

Mostanság fürdés előtt felvonulunk hármasban (miszerint Miki, Apa, Anya) az emeletre és hancúrozunk egy fél órácskát. Miki imádja ezeket az alkalmakat. Mindent megmutogat Apának, (huszadszor is eldicsekszik a matricájával, amit a doktornéninél kapott, és megmutogatja, hogy a doktornéni megnézte a fülét, a torkát és a hasát és néha azt is megmutatja, hogy hogyan sírt)együtt zenélnek, olvasnak, tornáznak. Egy együtt szeretgetik egymást (és Anyát).

Beszéd és egyebek

Miki lassacskán ráérez a beszédre is. Egyre több mindent próbál meg kisebb-nagyobb sikerrel kimondani. Megpróbálom felsorolni az újabb eredményeket. Remélem, nem hagyok ki sokat.
Tölcsér - öcsé (tegnap, fürdés közben mondta, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne)
Kanál - kagá
Ácsi - ácsi
Csüccs - csücs
Edina -E dínya
Peti - Pötyi vagy Ptyi
Kakaó - kakajó (napjában 500-szor elmondva, imádja)
Kalapács
Másik - ott is (szépen ejtett s hanggal)
A plafonján lévő csillagokat szoktam neki mutogatni, hogy itt is van egy, meg ott is. Úgy látszik, hogy így rögzült a jelentése. aranyos. Ebben a jelentésben viszont nagyon ügyesen használja a kifejezést mindenhol.
Megfejtendő a következő mondat értelme:
Anya, cici, nyem, ott is. :)

Új állathangok:
Tigris - félúton a morgás és a brekegés között
Tyúk - koko (és a kezét hátratartja közben, Edinától tanulta)
Madár - általában szintén koko
Maci - brumbrum (már egész ügyesen brummog a maci)
Majom - ma
Kecske - meme
Birka - meme

Próbálom neki megtanítani a színeket is. Azt vettem észre, hogy ha megkérem, hogy mutasson meg egy színt, akkor csak véletlenül sikerül neki, de ha azt kérem, mutassa meg milyen színű valami, akkor az sikerül. Így megmutatta már a katica színét (piros), a fű és a fák színét (zöld) és a napocska színét (fehér). Ez utóbbi esetben próbáltam róla meggyőzni, hgy sárga, de ő határozottan kitartott a fehér szín mellett. Valószínűleg ő fehérnek látja kint a napot. Igaza van.

Elkiabáltam...

... ezt a nincs komolyabb baja dolgot. No, szerencsére, komolyabb baja most sincs, csak megfázott. A doktornéni-látogatás utáni napon elkezdett folyni az orra. Vasárnapra már az én torkom is fájt. Állítólag ez most egy ilyen időszak és sokan betegek. Elég kellemetlen a sok orrfújás, meg a köhögés, de ennél betegebbek sose legyünk.
Miki ügyesen fújja az orrát. Főleg, ha az apukája kéri vagy, ha mondom neki, hogy fújja úgy, mint az ovisok. Nem is orrszívózunk. Szerintem az sem hatékonyabb. Fújom az orrát sós lötyivel, aztán várjuk a gyógyulást.

Fülecske

Miki három napja elég nyűgos. Többször felkel éjjel és látszólag ok nélkül sírva fakad nap közben is. Az éjjeli felkelései sem olyanok, mint eddig egy-egy fogfájós éjjelen.
Már mindenre gondoltunk: jön a foga, extra hisztis, begyulladt a mandulája, fáj a füle...
Ma reggel is furcsán viselkedett. A fülét fájlalta, mikor levettem róla a pizsifelsőt. Olyanyira, hogy a body levétele ellen már kézzel-lábbal tiltakozott, zokogva hízta vissza, hogy ne tudjam a fején áthúzni. Fáj a füle. De furcsa módon úgy fáj neki, mintha nem belül, hanem kívül fájna.
Elvittem őt doktornénihez, aki szerint nincs begyuladva a füle és valószínűleg a fogacskáitól húzodik át a fájdalom. Most már legalább tudom mi a baj és értem az elmúlt három éjszakát. Valószínűleg ráfeküdt az érzékeny fülére és felébresztette őt a fájdalom, amikor pedig megpróbáltam újra elaltatni, mindig a füle alá tettem a kezem. Szegénykém.
Az a fő, hogy nincs komoly baj!

Bolondozás Dédiéknél

Ezek a képek még júniusban készültek, de csak most kerültek gépre a telefonomról.

A Kalapos játékból Dédi mama sem akart kimaradni:

Háti hordozó

Van már új háti hordozónk!

Mikor Miki pici volt - tavaly tavasszal - megpróbálkoztam a kendős hordozással. Szerette, de hamarosan kihízta, nem bírta már a derekam. Az egyik sződligeti anyuka által tartott kendős tanfolyamon ugyan én megtanultam, hogy hogyan lehetne a hátamra kötni őt idén, de őkelme szó szerint visítva menekült, ha meglátta a kendőt. Pedig ha esetleg buszon, vonaton kell utazni, akkor jó, ha nem feltétlenül kell babakocsit vinni.
Szerencsére egy Baba-mama Klub alkalmával kiderült, hogy ugyanennek az anyukának van egy egyéb típusú háti hordozója is, ami elmondása szerint ugyanolyan jó, mint a kendő (Bár ő a kendőt jobban szereti.) Elgondolkodtam rajta, hogy mi is megpróbálkozhatnánk egy ilyennel, hátha Miki elfogadja.
Immáron harmadszor említett anyuka (most már leírom: Szőke Eszter, Nándi anyukája) tanácsait követve találtunk rá a Liliputi háti hordozóra.
Mikor megrendeltem elkezdtem mondogatni Mikinek, hogy a hátamra fogom kötni őt. Ő ezt teljes nyugalommal és természetességgel fogadta és beleegyezett. Aztán amikor megérkezett nagy meglepetésemre ügyesen felmászott a hátamra és nyugodtan várta, hogy felvegyem és rögzítsem. Azóta is, ha megyünk valahová, mutatja, hogy anya vigye őt a zsákjában. Zsáknak (is) hívjuk, mert felvéve ő lesz anya hátizsákja.

Egyelőre íme egy kép a hordozóról. Majd kicserélem, ha lesz kép rólunk.

Szeret

Ülök a kanapén. Újságot olvasok. Miki bóklászik.
Egyszercsak valaki puszikat nyom a térdemre. Ránézek.
"Szereted Anyát?"
Bólogat.
Én meg imádom.

Ovi

Elvileg kupakokért indultunk az oviba, gyakorlatilag az igazgató néni kedves invitálására homokozás lett a vége.

Miki nagyon élvezte a gyerekek társaságát. Most kevesen voltak, egy összevont csoport, mindenféle korú gyerekkel. Nagyon aranyosak és cserfesek voltak, és örültek Mikinek.

Balaton

Hirtelen felindulásból (két héttel korában kitalálva, szállást foglalva) lementünk a Balcsira.

Közelebbről Balatonföldvárra.

Az úton Miki nagyon jó gyerek volt. Aludt, nézelődött, magyarázott és csak ici-picit vinnyogott.

Mikor odaértünk kiderült, hogy másik helyre (Siófokra) foglaltak nekünk szobát, de fél órán belül orvosolták a problémát. A szobánk nem volt valami extrém nagy szám, de a Balaton közelsége, sz együttlét, az esti séták kárpótoltak érte.

Miki amint meglátta a nagy vizet bele akart menni pancsolni. Persze, mikor apukája bele akarta őt tenni már nem győzte fölkapkodni a lábait, hiszen kicsit hűvösebb volt, mint az általa megszokott medencevizek. Aztán persze hamar (másodpercek alatt) mebarátkozott a hőfokkal, az emberekkel, a víz nagyságával és már robogott is volna a nagy vízbe. Szerencsére a part közelében - és vagy még 20 méteres sávban - akkora volt a víz, hogy Mikinek maximum a hónaljáig ért. Ráadtuk a karúszót, aztán elengedtük. Ő boldogan kacarászva mászkált ide-oda. Néha orra esett, kissé elmerült, de már állt is fel és indult tovább. Még az sem riasztotta meg, hogy "kedves" német gyerekek se szó se beszéd alaposan elkaszálták őt egy nagy gumimatraccal. A fura az volt, hogy a gyerekeket sem. Én már erősen megijedtem volna, hogy vízbe folytok egy babát. No, de különbözőek vagyunk. Végül Miki és a víz összesen kétszer találkoztak testközelből, mert hazaindulásunk napjára megromlott az idő. Sajna, a fürdésről nem készült felvétel.

De talán a víznél is nagyobb szenzáció volt számára a játszótér és azon belül is a homokozó. Órákon át ült benne és lapátolt,szöszmötölt, porolt, túrt-fúrt. Igazából én is élveztem. Valami nagy baj lehet velem, mert jól éreztem magam a gyerekek között. Bár igazából nagyon aranyos gyerekek voltak ott.

Mindkét ott töltött este elmentünk vacsizni a közeli kikötő büféjéhez. Első nap lángost ettünk Mikivel, második nap pedig virslit. Ezt is nagyon szerette.

Egy problémája volt csak neki. Állandóan a Mamát emlegette. Mama-hiánya volt.

A Balatonról Füzitőre mentünk. Mikor mondtuk neki reggel, hogy ma indulunk Ili mamához robogott az ajtóhoz úgy ahogy volt pizsiben és csak nagy sírás-rívás közepette lehetett őt lehámozni a kilincsről. Aztán mikor valóban elindultunk az autó felé is ugyanígy szaladt. (A parkolóban lévő kavicsok azonban megzavarták és a beszállás már hosszabbra nyúlt.)

Füzitőre érve (az utat végig aludta) csillapította Mama-hiányát. Aztán meglátogattuk Barabás dédit is, ahol is megkergette a tyúkokat az udvarban (azóta is szép a cipője talpa).

Vasárnap Dunaalmásonboldogítottuk a családot. Játszottak egyet Emesével és Orsival. Ezt már nagyon várta. Szereti őket nagyon. Bár adódtak kisebb-nagyobb afférok a homokkupacon ülve alapvetően szépen eljátszanak együtt.

Rokonlátogatás

Ugyana Medve Otthonos látogatás után történt, de külön bejegyzést szánok neki.
Ha már Veresegyházán jártunk, a maciktól hazafelé gondoltunk egyet és meglátogattuk dédimamát és Máriát. És persze Mária szüleit.

A képeken is látszik, milyen nagyra nőtt már ez a kislány. Annak ellenére, hogy csak két nónappal idősebb egy fejjel nagyobb és már napközben szobatiszta. Nagyon aranyos, kedves kislány, ámbátor legalább három kisördög veszett el benne.

Mikivel jól megszeretgették egymást. Volt nagy puszilkodás, ölelgetés és közös játék. Sőt Mária kijelentette - merthogy beszél is szépen -, hogy Miki marad, nem mehet haza. Igazából Miki is így gondolta. Nem is tudom, miért hoztuk haza.

Kár, hogy nem laknak közelebb, illetve könnyebben megközelíthető helyen, hogy többször játszhassanak együtt. (Azt hiszem mégiscsak meg kell tanulnom újra vezetni.) Szerintem jó hatással lennének egymásra.

Medve Otthon

Vasárnap felkerekedtünk és egészen a veresegyházi Medveotthonig le sem kerekedtünk.
Vittük magunkkal Mamát is, aki pénteken elment kirándulni és már nagyon-nagyon hiányzott Mikinek.
Mikinek tetszettek a macik, a farkasok és az őzek is.






(És a kavicsok.)

Nem is beszélve a lovakról...

kecskékről...

no, és a játszótérről. Lelkesen és elmélyülten kotorta a homokot a csúszda alatt.

A kiállított kisvonatot is kipróbálta őkelme. Olyan nagy fiú már, nem?

Mikipocak...

A mikipocak jóformán mindent befogad. Azt nem mondanám, hogy bármilyen mennyiségben, hiszen véleményem szerint keveset eszik a drága. Szerencsére ez nagyon nem látszik rajta.
A 6 hónapig tartóanyatejes táplálás annyira bejött neki, hogy a mai napig gyakorolja eme nemes sportot anyukája legnagyobb örömére/bánatára. (A megfelelő éppen a helyzetnek megfelelően aláhúzandó.) Igazából semmi bajom a szoptatással, de mikor ez egy áruház kellős közepén jut az eszébe, mert elunta magát és huzgálja a ruhámat és vergődik... Hm, no igen. A tejecske mennyisége már nem lehet túl nagy. Néha ugyan hallom, hogy jó nagyokat nyel, de ez már koránt sem tart annyi ideig, ameddig ő ezt szeretné. Fő funkciói a cicizésnek a megnyugvás, az állandóság, a biztonság, a szeretgetvelevés és az álombaszunnyadás.
És hogy mivel is tömi a bendőjét ezek mellett Miki?
Nagyon szereti a kenyeret és az egyéb péksüteményeket. (A boltban is megy a polchoz és kéri a jussát. Vagy, ha ismeretlen boltban a kiflik mellé érünk.) Általában reggelire adom neki sonkával vagy hasonlóval. Esetenkét különféle módokon elkészített tojással. Érdekes módon nem egyben eszi meg, hanem szétszedi, és hol sonkából eszik több darabot, hol a kenyérből. (Állítólag én is ilyen idétlenül eszek - főleg a Raffellot -, de én mindent tagadok.) Zöldséget is szoktam adni hozzá, de ahhoz csak ritkán nyúl. Úgyhogy el is könyveltem, hogy nem rajong olyan mértékben a paradicsomért, mint én. Erre tegnapelőtt lelegelte az összes érett paradicsomot a kertben tízórai gyanánt.
Reggelire szokott még krémtúrót is kapni.
Ebédre sokáig bébiételt kapott. Szereti is őket. Mindet megeszi. Mostanában azért már áttértünk az anya-főztjére. Hol kisebb, hol nagyobb sikerrel. Általában mindenből eszik, de mivel nem etetem, hanem hagyom enni, sokkal kevesebbet, mint a bébiételekből. De amíg nem kezd fogyni nem aggódom miatta. Az ebédre rendszerint alvás után kerül sor. Ez régebben is így volt, aztán sikerült átállnia az ebéd utáni alvásra, de ez most újra felborulni látszik. Mivel nem vagyok a merev napirend rabjam ez sem okoz különösebb gondot. Bár van, hogy így az ebédre 4 óra körül kerül sor.
Uzsonna jellegel a következőket szoktam kínálni: almaszeletek, banán, körte, kölesgolyó, buláta, babapiskóta, az ebéd újra (ha extra keveset evett), Dörmi Maci (tudom, hogy nem a legjobb, így csak ritkán), tej, kakaó, macikávé.
Vacsorára vagy azt eszi, amit mi is, vagy készítek neki valamit külön. Ez általában tejberizs, tejbegríz, piskóta gyümölccsel vagy tejpép-porbólkevert általunk csak trutyinak szólított pép.
A következőket Miki szokta kapni, de lehet, hogy nem kellene még kis mennyiségben sem(?): tejdesszert (Kinder Pingui és társai), keksz, előre csomagolt croissant, gyümölcslevek.
Miki elvileg nem alergiás semmire. Mármint komolyan. Gyakorlatilag sokszor jönnek ki rajta apró pöttyök. Picike korában a tej is kiütötte. Idén megállapítottam, hogy biztosan az eperre alergiás kicsit. Én is az voltam. Megállapításomnak tudományas alapja nincs, nem folytattam hosszú kísérletezgetést, csak ráfogtam a dolgot szegény gyümölcsre.
A mikipocak töltése általában segítséggel történik, bár imád egyedül enni. Csak úgy nem hatékony a dolog. Ügyesen használja a villát, iszik szívószállal. A kanál használatát most tanulja. Hol levesen, hol teán. Pohárból elvileg talán tudna is inni. Aza a baj, hogy a fogmosás kapcsán, ha a szájába veszi a vizet, lenyeli és köp egyet. :) Ugyan nem jön ki semmi, de mégsem szép szokás. Mostanság próbálom róla meggyőzni, hogy lehet szépen és ügyesen is inni a pohárból.

Duna-part

Anya és fia

Kicsi és nagy

Kakamatyi

Ma egy igen kínos dolog történt.
Eljöttek Edináék. No, nem ez volt a kínos, hanem ami ittlétük alatt történt velünk az udvaron.
Edinával és Mikivel kint ejtőztünk (egyikük rohangált, vajon melyik?), míg az öregfiúk bent TV-t néztek (Forma1) és beszélgettek (informatika, festés).Mikit a megfelelően kellemes időjárás okán Ádám-kosztümbe (Ádám-öltöny talán!) öltöztettük.
Hát mi történik egyszer! Mikike - hogy is mondjam szépen - elvégezte nagyobbik dolgát a kocsibeállón a betonon állva. Aztán még sajnálatos módon bele is lépett. Szegénykém kicsit megijedt, nem értette, szerintem, hogy mi történik.
Közös erővel mi, a két szülő kigané... izé lefürdettük Mikit és letakarítottuk a betont (elsőt Anya, másodikat Apa). A két vendég minimum fél év elrettentést kapott gyerekből. Miki pedig nagy lépést tett a szobatisztává válás rögös útján. Most már legalább tudja, hogy miről is beszélünk.

Vera és András...

járt ma nálunk. Végre volt egy kis szabad idejük és el tudtak jönni hozzánk. És végre megismerhettük, azt a vállalkozó szellemű lányt, aki nagy bátorságról tett tanúbizonyságot, mikor kimondta múlt héten azt a bizonyos szót Andráska mellett állva. :)
Aranyos, kedves lány. Szeressük őket! :)
Jó volt újra Andrással találkozni és átbeszélni az élet fontos kérdéseit (Saldo, Kovács kolléga, gyorshajtás, ...)

Locsoltunk

Tegnap bennehagytam a medencében a vizet, hogy ma reggel meg tudjam belőle locsolni a virágokat a teraszon. Miki is segített. Nagyon lelkes volt. A zoknija meg vizes. Csurom. És azon izgultam, hogy el ne essen a vizes kövön, miközben a cserepek és a medence között ingázott a kis locsolókannájával. Végül megúsztuk baleset nélkül. És a virágok is megúszták. Csak ők szó szerint. Ma biztosan nem száradtak ki.

Kunszt

Miki napról nara újabb tudományal kápráztat el minket.

Tegnap hazafelé Füzitőről az autóban.
Én mesélem Apának, hogy Papa rajzolt Mikinek virágot és biciklit. Egyszercsak valaki mellettem: "Anya, Anya!"
Én: "Igen?"
Miki: "Nyáu."
Igaza volt. Papa cicát is rajzolt neki.

András esküvője

Ilyen szépek voltak.

Sok boldogságot kívánunk!

Tegnap...

... valahogy megtáltosodott a mi kis fiacskánk. Ámbátor az is meglehet, hogy a kedves szülők szenzorai váltak élesebbé. Úgy tűnik, hogy az elmúlt napon igen sokat fejlődött a beszéde.
Előszöris a cica már nem csak úgy "á"-zik bele a vakvilágba, hanem határozott "nyá"-t mond.
A mikro hangját is utánozza már éles kiáltással. Valóban legalább olyan fület melengető, mint az eredeti.
Komolyabb teljesítmény - nem szeretném persze lebecsülni az előzőeket sem! - a bicikli szó. Ezt egy videoval illusztrálnám:

Tegnaptól tudjuk azt is, hogy az óra "tya", esetleg "ta". (Tik-tak)
Ja, és majd' el felejtem, hogy tisztában van azzal is, hogy ki az a Bob! (Hűha!) A naptárján és a telefonján is felismeri és lelkesen meg is nevezi. Illetve néha nem lelkesen, hanem megilletődötten, halkan, suttogva mondja, hogy "Bob" vagy "Böb". Vagy valami hasonlót.

Miki ügyesen eszik kanállal. Legalábbis nagyon próbálkozik vele. Úgyhogy most a kedvenc étel a leves, még akkor is, ha nem lakik jól vele. Mostanában amúgy sem akar eleget enni valamiért. Kanalazás kapcsán kedvenc még a tea is. Persze kanállal elfogyasztva. (Lásd a fenti videon.)

Legújabb fellemények:
A video feltöltése közben Miki felébredt. Ma két adagban aludt csak összesen kb. másfél órát szemben a megszokott napi két és fél órával. Nagyon sírt mikor Szabi lehozta. Megkérdeztük tőle, hogy hol fáj és a torkára mutatott. Kérdeztem, hogy "A törköd fáj?" Mire ő a szájába mutatott. A foga. Tegnap is mikor elesett megmutatta, hogy az oldala fáj. Előtte pedig egy koppanás után a fejét mutogatta erre a kérdésre. Szóval ezt is tudja.

Az első éjszaka (beszámoló)

Nagymamai beszámolók szerint Miki fél 1-kor aludt el éjjel. Nem azért mert olyan nagyon hiányoztunk neki, hanem mert olyan érdekes volt a környezet, hogy inkább játszott volna.
Hajnali 4-kor felébredt, Mama maga mellé vette - szegény nem tudta, mire vállalkozik, aludhatott volna egy cséphadaróval is -, és még 6-ig aludt.
Állítólag egyszer sem említette Apát, Anyát vagy a cicit.

Anya és Apa fél 11-ig aludt. Végre. :)

Első éjszaka szülők nélkül

Ma este kölcsön adtuk Mikit a nagyszülőknek. A szeptemberi Domi-Peti esküvőre trenírozunk.
Tegnap találtuk ki, hogy kezdjük el most a próbálkozást. Ma mondogattam neki, hogy a Mamánál fog aludni. Estére már olyan lelkes volt, hogy felült a motorjára, odagurult az ajtóhoz és megállás nélkül hajtogatta, hogy "Mama, mama". Egyáltalán nem zavarta, hogy otthagytuk. Sőt...
Remélem, a nagyszülőket sem zavarja, és nem volt neki túl nagy trauma, hogy cici nélkül kellett elaludnia.
Kicsit furcsa, hogy nincs itt. Kíváncsi vagyok a holnapi nagyszülői beszámolóra.

Só-liszt gyurma

Gondoltam egyet és gyúrtam egy adag só-liszt gyurmát.

Mikinek nagyon tetszett. Adtam neki mindenféle magot, amit a konyhában találtam (babot, szegfűszeget, lencsét...) ő pedig lelkesen nyomkodta a tésztába. Az eredmény akép bal felső sarkában látható.

Aztán sünit készített. Fogpiszkálókat nyomkodott a gombócba. Mikor úgy ítélte, hogy már elég tüskés a süni háta, megfordította, a tüskéire állította, és a másik felét is "besünizte". Kreatív.

Domi és Peti

Hétvégén nálunk járt Domi és Peti. Egyrészt mert már régen nem találkoztunk és jó volt újra látni egymást, másrészt most hozták el az esküvői meghívójukat. Innen is üzenjük, hogy örülünk nekik nagyon. És volt idő, amikor még nem gondoltuk volna... Na, de gondolom, hogy akkor még ők sem.
Rutinosan képeket most sem készítettünk. Illetve Peti - mivel a sajátját otthon hagyta -, a mi gépünkkel készített pár képet. Ám ezek a nem összeszokott gép-ember párosításnak köszönhetően nem lettek a legjobbak. )az előző bejegyzés alagutas képe az ő műve.) De ami a legrosszabb, hogy már megint a vendégek maradtak le róla. Sebaj, majd legközelebb.

Domiék távozása után úgy gondoltuk, hogy még időzünk egy kicsit a teraszon. Vittem vizet a medencébe és mikor a második adag vízzel megérkeztem, mit láttam? Miki ruhástól ült a medencében és pancsolt. Végülis? Minek várjon rám? Jó neki így is.

Sátor

Anyának valamiért van egy olyan kényszerképzete, hogy mindenképpen pénzt kell költenie. Rám. No, persze ez nem olyan rossz dolog. Most épp egy sátrat kaptam. Mit sátrat! Sátor komplexumot. Íme:


Az alagút nagyon jó móka. Odabent lehet kiabálni is jó hangosan.

Beparkoltam. Ügyes vagyok?

Annyira, de annyira...

okos a mi pici fiunk. Nem is tudom, hol kezdjem a legújabb kunsztok sorolását. Megpróbálom szép sorjában leírni. Remélem, nem hagyok ki sokmindent, mert ami most kimarad, az már a feledés homályába vész.
Előszöris rajzol. Imád rajzolni. Meg rajzoltatni is. Fogalmam sincs, hogy egy 20 hónapos gyereknek milyen rajztudással kell rendelkeznie, de Miki szerintem nagyon ügyes. Előszöris a ceruzát úgy fogja, ahogy kell. Illetve úgy is tudja fogni. Mikor rajzol különböző színeket használ. Elmélyülten alkot, aztán színt cserél és úgy folytatja. Látszik, hogy tudatosan választ ki egy színt, mert válogat. És már meg is nevezi, hogy mit rajzol.
Tegnapelőtt. Miki rajzol. "Anya, anya!" Odanézek. Keze magastartásban. A napocska jele. (Egy mondókából ellesett és átalakított jel.) És mutatja, hogy a lapon egy napocska van. És valóban egy "kört" rajzolt. Kértem, rajzoljon még egy napocskát, és lám, még egy kör.
Szabi pedig azt mesélte, hogy hasonló helyzetben a virágot mutatta neki. (Szipogás-szagolgatás) Ekkor egy kört rajzolt és bepöttyözte. Nem tudtuk miért. Aztán másnap anyu mesélte, hogy ő úgy rajzolja Mikinek a virágot, hogy a közepét bepöttyözi. Óriási. Bár sokan nem tartják jó dolognak, ha megmutatjuk, hogyan kell valamit lerajzolni, szerintem ez nagyon szuper dolog. Úgy tanult meg valamit lerajzolni, hogy ellesi a mintát, nem mi sulykoljuk bele.
Miki táncol. Demár nem csak a lábát, hanem a kezét is igen aktívan használja. Néha forog is közben. Nagyon menő és macsós.
Olvas. Legalábbis látszólag. Már Szabival és velem is előfordult többször, úgyhogy biztosan nem véletlenül történik. Egyszervolt.hu nézés közben, mikor a Kalapszalag című dalt elindítjuk, nem indul el azonnal, hanem tölt, miközben megjelenik a dal címe. Miki már ekkor a kalap jelét mutatja. Ezt a jelet egyedül találta ki magának, a fejére teszi a kezét. Szóval ez az egész szituáció olyan, mintha Miki elolvasta volna a következő dal címét és mutatná. Persze igazából az történik, hogy megismeri azt a karaktersort (sormintát) és már tudja, hogy mit fog hallani. De ha belegondolunk az olvasás is kb ugyanezen az elven működik kezdetben.
Új tagokkal bővült az állatutánzó repertoár is. Már van csacsink - áá (ma a peluson a zsiráf is csacsi lett), maci - mmm, röfi - uii vagy morgás a röfröf helyett. Ja és a krokodil is béka. Sőt ma meglátta a Tequila és Bonetti című film főcímét a boxerrel és elkezdett röfögni. Hát, tulajdonképpen nem egy szép állat, de azért mégis...
Újabban esténként diavetítünk. Miki nagyon élvezi, Van egy Kedvenceink című film. Minden képen más háziállat van kis versikével. Én utánzom az állathangot Mikivel, Apa pedig olvassa a versikéket. Igazi családi idill. Miki fürdés után már felül szépen a kanapéra és kiabál, hogy "Anya, Apa!" (Jöhet a mese.) Ezen a filmen meg egy röfit néz következetesen bocinak csak azért mert tarka. :)
Az "Edina" szót egyre többet próbálgatja, néha nagyon mókásan. Az eleje még bizonytalan, de a vége már tökéletes. Néha Ina, Eina, Dna, de majdcsak sikerül idővel. Ma megpróbálkozott az Incivel is, de inkább egy i betűs sziszegésnek hangzott.
Már tud motorozni is. Tegnap a bébitaxival mentünk át a Mamáékhoz. Stabilabb, mint a motor, és még pakolni is lehet bele. Kormányozni még nem tud, de ha rossz irányba megy, megáll, feláll, fordít egy kicsit az autónés úgy megy tovább. Félúton megunta a játékot (van vagy 2 perc az út!) és leszállt róla. Aztán vad "Anya, anya!"-ba kezdett. Először nem értettem mit akar, aztán csak leesett. Menjek elöl, mert ő kergetni fog engem úgy, hogy tolja az autóját a háttámlájánál fogva. Igazi kis huncut mókamester. Milyen kicsike és már milyen ötletei vannak...

Nem számoltam be róla külön, de már a jobb alsó metsző melletti fogacska is kibújt. Ha minden igaz, akkor mostanság 12 db foga van. De mivel nem mutogatja lehet, hogy több. Bár most jól alszik, nem bántják a fogacskák.

Ma úgy döntöttem, hogy a Libero 5-ös pelus kicsi rá. Nagyobbat kell venni legközelebb.

Okosodás.

Miki kunszt-tára az elmúlt hétvégén is igencsak gyarapodott.
Edináék megint nálunk aludtak. A fiúk befejezték a Tinódi utcai ház tapétázását. Mi pedig semmittettünk. Ez bővebben "sütés-fózés a hazatérő dolgos férfiaknak"-ból és Mikizésből állt. Ez utóbbit inkább Edinára hagytam, míg elmerültem az előbbi élvezetben.
Miki újabb kusztot tanult Edinától. Már tudja, hogyan csinál a vidám kislány (táncol) és a szomorú kisfiú (sír). E furcsa produkciókhoz az alapot a Jancsi és Juliska könyv szolgáltatta.
Miki szókincse is meggyarapodott. Lelkesen próbálkozik az Edina és a Peti szavakkal. Elég jól felismerhetően. Ja, és egyszer a pancsira mondta, hogy "pan".
(Még mielőtt lelkes blogolvasók sérelmeznék, hogy előbb tanulta meg kimondani, hogy Edina, mint Betty, közlöm, hogy nagyon próbálkozom azzal is, de a próbálkozás alanya nem hagyja magát.)

Babauszi

Mivel az utóbbi alkalmakkor Mikivel igen nehezen lehetett zöld ágra vergődni babaúszáson, úgy gondoltam, hogy nem megyünk többet. Volt, hogy nem akart az apja nélkül úszni, máskor én utának sírt. Nem komálta azt sem, hogy feladatok vannak. Nem is beszélve a merülésről. Már meg akartam kérdezni, hogy nem lehetne-e a bérlet további alkalmait inkább családi úszáson lejárni.
Ám ma mégis elmentünk uszizni. Mivel Miki mostanában későn fekszik, a 6 órás időpont mellett döntöttünk. Csak négyen voltunk. Nagyobb babák. És a feladatok is nagyobb babákhoz mértek voltak. Jobban tetszettek Mikinek. Régen nem láttam ilyet: vigyorgott a vízben, néha kapálózott is, elkapta a kiskacsákat és nem sírt a merüléstől. Nagyon tetszett neki. Kipróbáltuk az új karúszónkat is. Elengedtem, nem merült el, de lehet, hogy egy nagyobb nem ártana. Pedig elvileg ez a mérete. Ilyen pozitív élmény után biztosan nem hagyjuk abba az úszkálást.

Esztella néni hasa már igencsak gömbölyded. A 36. hétben jár. Izgulunk érte, könnyű bennsőséges szülést és sok-sok boldogságot kívánunk neki itt is, bár ő ezt nem olvassa, de hátha valami tündérmanó tesz róla, hogy fogjon rajta a jókívánság.

Ma este...

... Miki a mi nagy ágyunkon akart cicizni. Lefeküdtünk, hát. Egyszercsak elkezdett a fejemen matatni. Megtalálta az orromat. Nyomkodni kezdte, hümmögött mellé. Mivel én már-már elaludtam, nem csináltam semmit. Erre élénk anyázásba kezdett. Majd a saját orrát is megnyomta és berregett.
Orrdudálósat játszott.
:o)

Uí

Mikitől megkérdeztem, hogy csinál a kismalac. Mivel nem válaszolt mondtam, hogy "uí".
Ekkor látványosan elkezdte keresni a kezemet. Én nem értettem, hogy mit akar. Azt hittem, azt akarja, hogy vegyem fel. De Szabi felvilágosított. Mikinek az "uí"-ról az "Ez a malac..." kezdetű ujjakról szóló mondóka jutott az eszébe. Ezt már sok-sok hete nem mondtam el neki, és akor sem érdekelte őt annyira, mint most. Hogy hogyan jutott az eszébe...?

Íme a teljes mondóka:
"Ez a malac vásárba megy,
Ez itthon marad.
Ez kap finom vacsorát,
Ez semmit se kap.
Ez a pici visít nagyon: Uí, uí, éhes vagyok!"

Beszéd

Hát lássuk, mit is mond már a mi kis tündérmackónk.
Először is van Anya (valahol félúton az Ana és az Aja között, hol erre, hol arra tendálva)
Aztán Apa (tökéletesen és imádnivalóan kiejtve)
Mama (néha Ama vagy Hama lesz belőle)
Papa (szintén tökéletesen ejtve)
Ez utóbbi kettőt előszeretettel kombinálja is, megalkotva a Mamapapa foglamát.
Legújabb (kb 1 napos) tudománya a cici szó. Kicsit sziszegve ejti, ám igen tudatosan és helyesen használja. Eddig mindig hisztizett a ciciért, de legalábbis vinnyogott. Megkértem rá, hogy inkább mondja, hogy mit akar. Valóban kicsi unszolásra megpróbálta kimondani a cici szótés sikerült neki. Bár kicsit sziszeg, de azért jól felismerhető az óhaja. Próbálom rávenni, hogy ne testbeszéddel, hanme szavakkal fejezze ki, ha szopizni szeretne. Elég jól bevált a dolog, 10-ből 8-szor szól. Így talán előbb ráeszmél a szavak erejére és gyorsabban kezd el beszélni.
Egyébként imád dumálni, csak még mi nem tudjuk, hogy mit mond. Ma azt vettem észre, hogy ha valamit nem tud megnevezni, az Apa. Ha valamire visszakérdezünk azt is Apára módosítja. :o)
Sok dolgot meg tud nevezni egyéb módon is: hangutánzással vagy mutogatással: oroszlán (az első állat, amit utánozni tudott, természetesen egy morgás-ordítással), béka (sziszegő brekegés, teknősbéka is!), kacsa (hápog, de hang nélkül - néma kacsa), kutya (liheg), cica (nyávog - a cici szó után már nem lenne nehéz, de nem próbálja meg), ló (klakkog a nyelvével), kígyó (sziszeg), varjú (hasonlít nagyon a cicára, az én "kár"-omat próbálja utánozni), boci (múú), birka (e-e-e-e-e), pipi (tegnap Edina tanította neki: ko-ko-ko).
Ezek mellett evéskor a jól bevált "hamm" már neki is természetes. akkor is ha ő eszik és akkor is, ha megpróbál rávenni arra, hogy kinyissam a számat, mikor etetni próbál.

És bár lehet, hogy még nem tud mindent elmondani, de MINDENT megért! Nagyszerű kisember.

Életem mindn fontos pasijával......

...készül lámpaoszlopos kép.

Pilótajáték

Ez egy fordított pilótajáték, nem jár benne pórul senki és néhány embert közelebb visz egymáshoz. A lényege, hogy az első három (kommentben) jelentkezőnek készítek egy-egy sk ajándékot a következő egy évben (kicsit szoros a határidő), cserébe ők is készítenek 3-3 embernek, akik az ő blogjukban közzétett felhívásra jelentkeznek. (Ebből következik, hogy csak az tud játszani, akinek blogja van.)

Galyatető

Mivel már igencsak elfáradtunk a napi munkában és gyermeknevelésben, kis családunk úgy határozott, hogy nyaralásra adja fejét. Mivel nem vagyunk egy kalandvágyó fajta, a már jól bevált galyatetői Grandhotel Galya mellett döntöttünk. Ismerjük már. Szép, csendes, nyugodt hely. Már, ha nem fogja ki az ember lánya az év legidiótább csapatépítő-tréningező garnitúráját. Mint ahogy mi tavaly szeptemberben. No, de ne is gondoljunk rájuk. Szóval hosszas egyeztetés után (kerülendő a fent nevezett csapatokat és találkozandó kedves barátainkkal - név szerint Edina és Peti) sikerült egy teljes hetet lefoglalni. Hétfőn délután érkeztünk és azonnal éreztük, hogy jó. Nagyon jó. Nyugi, pihi... helyett Miki szeszélyei. De madárcsicsergés, hegyek, fák, finom ételek, medencék, nulla tennivaló. A szobánk ugyanaz volt, mint szeptemberben. Hazajöttünk. :o) Első igazi élményünk a vacsora volt. Nyami-nyami. Előző látogatásunkhoz képest könnyebbséget jelentett, hogy Miki már -szinte- bármit megeszik. Nagy meglepetésünkre egyedül. Nem engedte, hogy etessük, úgy akart enni, mint mi. Önállóan. Szerencsére mindig akadt valami neki való finomság is. Rántott zöldségek, tészták, saláták, gyümölcsök. Reggelire pedig az elmaradhatatlan virsli. Új kedvencet is talált magának, a párolt bébirépát. Csak úgy szurkálta fel a villájára...

A Barabás-család utolsóvacsorázik
(Most látom csak, hogy megöregedtem!)

Kedden és szerdán felfedeztük a kertet, a szálloda környékét és az ott lapuló sok-sok csodát.

Pitypangoztunk (szarvaslesés közben)

Elvesztünk a nagy parkolóban

Mekkora levél...

Ilyen szép erdőben sétáltunk
Where's Wally?

Láttunk békát is

Miki a kugli-betyár

Labdazsonglőr

Gyí, paci, paripa...

Drágaszág...

Anya legjobb pasija

Az igazán érdekes program persze a pancsizás volt. Kezdetben Miki drága szüleinek az a gondolata támadt, hogy rábírják gyermeküket a babaúszáson tanult merülés tudományának gyakorlására annak heves tiltakozása ellenére. Kibírta, de nagyon nem örült neki. Viszont a bugyogó, csobogó, fröcskölő élménymedencének annál jobban. Pár nap után arra vetemedtek édesapjával, hogy kapaszkodás nélkül sétált oda hozzá a fekvőpadon (bőven kilógott a feje) és vigyorogva vetette magát a karjaiba a mély vízbe. Aztán brilliáns ötletem támadt. Kértem a wellness recepción karúszót. Először meglepődött, de végül egyedül lebegett a mély vízben is és még bátrabban mászkált és ugrándozott. A gyerekmedence is teljesen más perspektívába került így, hiszen be tudta járni gyalog a felborulás veszélye nélkül. Furcsa módon így nem zavarta, ha egy-egy rossz lépésnél mégis elmerült a vízben. Bár az igazat megvallva én is inkább magam bújok a víz alá, minthogy valaki alányomjon.

Miki bejárja a gyerekbirodalmat

Itt is volt fröcskölő, mint anagyoknál

Ki emel, ki emel...

Csütörtökön megérkezett Edina és Peti is. Sajnálatos módon közös kép nem igen készült. LEgalábbis publikálható nem. A nem túl előnyös vagy vicces képeket pedig nem merem publikálni az érintettek hozzájárulása nélkül.

A barátok megukkal hozták a rosszidőt, úgyhogy a kert helyett a medence, a játszóház és a szoba lett a tartózkodásunk helyszíne. Nem kockáztattam egy megfázást, mint szeptemberben. (Szabi így is náthás lett. Ő kiment.) Miki így is remekül érezte magát és végre mi is tudtunk Catanozni, merthogy azt ugye csak sokasban lehet.

Vasárnap mivel igen jó társaságnak bizonyultunk (és mert meleg ebéddel vártak minket otthon) Edina és Peti egy kisebb kékestetői kitérő után csatlakozott kis családunkhoz. Jó kis csapat vagyunk mi így azt hiszem.

Összegzés: JÓ VOLT.

Olyanannyira, hogy Petiék nem bírják nélkülünk és megígérték, hogy segítenek tapétázni a hétvégén. Ugye nem felejtették el?! :o)