Ma olyan szépen sütött a nap. Ezen felbuzdulva úgy döntöttünk, hogy elmegyünk sétálni. És mivel idén az időjárás miatt nem tudtuk megnézni a váci főteret karácsonyi pompájában, Szabi javasolta, hogy sétáljunk egyet Vácon.
Úgyhogy bepakoltuk szép piros babakocsinkat, és már robogtunk is. A valóságban persze másfél órás készülődés előzte meg az indulást.
Sajnos, a szép napsütés mellett is fújt a szél, így nem igen tudtuk elfelejteni, hogy tél van. De legalább nem mínuszokban vacogtunk.
Miki lelkesen sétálgatott a téren, nézegette a kirakatokat. A Dunapartra is lelátogattunk. Egy család kacsákat etetett. Sajnos, mi nem vittünk magunkkal semit, de megígértük Mikinek, legközelebb nem felejtkezünk meg erről sem.
Karcsi már kevésbé élvezte a kiruccanást. Végig sírt, nyafogott. Nem tudom, hogy mi lehetett a baj. Szabi szerint a mély babakocsija hiányzott neki. Most az autósülésében ült eléggé szem előtt. A mózeskosara mélyén pedig el tud vackolódni a melegben. Nem tudom. Lehet. Mindenesetre szokásával ellentétben nem aludt délelőtt. Ha legközelebb is nyefogni fog, akkor biztos az ülés a ludas. Az új kocsi egyébként jól vizsgázott. Összehasonlíthatatlanul jobb volt tolni, mint a régi esernyőkocsit.
2009. december 26., szombat
Karácsony 2009
Karcsi első karácsonya.
Ugyan ő még nem sokat fogott fel az egészből, sőt szinte teljesen át is aludta, azért ez mégiscsak emlékezetes dolog.
Idén is, a családi hagyományoknak megfelelően, nálunk volt a vacsora. Előtte megnéztük dédiék és nagyiék karácsonyfáját is és kibontogattuk az ajándékainkat. Miki ajándékáradatban úszott.
Mi, Szabival készítettünk neki egy annapetigergős kisszekrényt egy régi borotválkozószekrényből. Szerintem aranyos lett. Neki is tetszett. Sajnos, én nem hallottam, de Apukája elmesélte, hogy másnap zt mondta:
-Apa, sárga a szekrény, az ég kék, a fű zöld, Anna és Peti integet, Gergőke kicsi rugdalózóban. Tökéletes kis szekrény!
Érdekel bárkit is ezek után egy műkritikus véleménye?
Miki és a szekrény
Süti-manó
Ugyan ő még nem sokat fogott fel az egészből, sőt szinte teljesen át is aludta, azért ez mégiscsak emlékezetes dolog.
Idén is, a családi hagyományoknak megfelelően, nálunk volt a vacsora. Előtte megnéztük dédiék és nagyiék karácsonyfáját is és kibontogattuk az ajándékainkat. Miki ajándékáradatban úszott.
Mi, Szabival készítettünk neki egy annapetigergős kisszekrényt egy régi borotválkozószekrényből. Szerintem aranyos lett. Neki is tetszett. Sajnos, én nem hallottam, de Apukája elmesélte, hogy másnap zt mondta:
-Apa, sárga a szekrény, az ég kék, a fű zöld, Anna és Peti integet, Gergőke kicsi rugdalózóban. Tökéletes kis szekrény!
Érdekel bárkit is ezek után egy műkritikus véleménye?
Miki és a szekrény 
Süti-manó A sapihoz tartozó karácsonyi ruhácskát, sajnos, kinőtte a manó, mire időszerű lett volna. Kénytelenek leszünk a következő babát közelebb időzíteni karácsonyhoz, ha használni is szeretnénk valaha. Mármint a ruhát. Vagy esetleg nyár közepén fogom karácsonyi pudingnak öltöztetni a kövtkezőt.
2009. december 16., szerda
Az új babakocsi
Vettünk egy új babakocsit. Használtat. Egy teljes készletet.
Rá tudjuk tenni az autósülésünket, esernyőre csukható, így befér az autóba is. A hozzá tartozó hordozó átkerült a mamáékhoz pihenőszék gyanánt.
2009. december 15., kedd
3 hónapos
Karcsi 3 hónaposan már biztonsággal meg tud fordulni hasról hátra és vissza is. Lelkesen gagyarászik, beszédét cifrázza. Érdeklődve figyeli, ha beszélnek hozzá és válaszolgat.
Imádja a társaságot, mosolygásra széles mosollyal, nevetéssel felel.
Szeret a babatornázóról lógó játékaival foglalatoskodni. A játékok után nyúl, ha sikerül, meg is fogja őket.
Legújabb szórakozása, szórakozásunk, hogy felállítjuk őt. A súlyát megtartja, de persze fogni kell a hóna alatt. Ezt nagyon élvezi, végre mindent jól lát.
A fürdést kedveli, csapkod, rugdos, hadonászik a vízben.
Kezd kialakulni a napirendje. Reggel későn, 8 körül kel, szopizik, aztán egy óra múlva újra éhes. 11 körül elalszik, 2 felé ébred. A délután még nem olyan rendezett. Este hol éjfél körül alszik el, hol 10 óra felé. Ha korábban tér nyugovóra, akkor éjjel egyszer felébred cicizni, egyébként szépen átalussza az egész éjszakát.
Esténként elég nyűgös, mostanában sokat sírdogál. Semmi sem jó neki, de leginkább a kézben ringatás, ami megnyugtatja.
Imádja a társaságot, mosolygásra széles mosollyal, nevetéssel felel.
Szeret a babatornázóról lógó játékaival foglalatoskodni. A játékok után nyúl, ha sikerül, meg is fogja őket.
Legújabb szórakozása, szórakozásunk, hogy felállítjuk őt. A súlyát megtartja, de persze fogni kell a hóna alatt. Ezt nagyon élvezi, végre mindent jól lát.
A fürdést kedveli, csapkod, rugdos, hadonászik a vízben.
Kezd kialakulni a napirendje. Reggel későn, 8 körül kel, szopizik, aztán egy óra múlva újra éhes. 11 körül elalszik, 2 felé ébred. A délután még nem olyan rendezett. Este hol éjfél körül alszik el, hol 10 óra felé. Ha korábban tér nyugovóra, akkor éjjel egyszer felébred cicizni, egyébként szépen átalussza az egész éjszakát.
Esténként elég nyűgös, mostanában sokat sírdogál. Semmi sem jó neki, de leginkább a kézben ringatás, ami megnyugtatja.
Novemberi látogatók
Még nem számoltam be két novemberi eseményről.
Előszöris meglátogatott minket az Ollé család. Sajnos, elég későn értek csak ide, így a gyerkőcök csak keveset tudtak játszani. Miki meg ráadásul nagyon nyűgös volt, mert délutáni alvásából felébresztettem, mikor megérkeztek a vendégek. Ő kérte, hogy ha ideérnek a lányok, akkor szóljak. Karcsi igen jól viselte a gyerekzsivalyt. A lányok hamar belakták a szobát, ő viszont békésen szunyókált az ágyikójában.
Előszöris meglátogatott minket az Ollé család. Sajnos, elég későn értek csak ide, így a gyerkőcök csak keveset tudtak játszani. Miki meg ráadásul nagyon nyűgös volt, mert délutáni alvásából felébresztettem, mikor megérkeztek a vendégek. Ő kérte, hogy ha ideérnek a lányok, akkor szóljak. Karcsi igen jól viselte a gyerekzsivalyt. A lányok hamar belakták a szobát, ő viszont békésen szunyókált az ágyikójában.
Meglátogattak minket Edináék is. Itt is aludtak. Jó volt egy kicsit beszélgetni velük. Nyugodtan, rohanás nélkül. Nem kellett vezetniük, úgyhogy egy kis borozgatás is beleférhetett a programba. Miki is nagyon élvezte a látogatásukat. Nagyon-nagyon szereti őket.
Hoztak ajándékot is. Egy távirányítású igen hangos kisautót. És ráadásul Mikinek még tetszik is. Sebaj. Jön még kutyára kamion. Lesznek még ők is szülők. Bosszút állunk.
2009. december 1., kedd
Mikiszáj 7.
Terítettünk ebédhez, az Ollé családot vártuk. Odaadtam Mikinek a rózsaszín bögrét és tálkát.
Miki fintorogva: -Ez lányos.
Én: -Igen, Orsi lány.
Miki: -Orsi lány?!
(Aztán mikor megérkeztek, bennünk is felmerült a kérdés. Lánynak nézett ki, de mint egy kisördög :) )
Apkája lefektette őt egyik este.
-Apa, takarj be! Tomit is. El ne felejtsd!
Miki fintorogva: -Ez lányos.
Én: -Igen, Orsi lány.
Miki: -Orsi lány?!
(Aztán mikor megérkeztek, bennünk is felmerült a kérdés. Lánynak nézett ki, de mint egy kisördög :) )
Apkája lefektette őt egyik este.
-Apa, takarj be! Tomit is. El ne felejtsd!
Megfordult
Karcsi november 25-én 10és fél hetesen megfordult hasról hanyatt. Már korábban is produkálta ezt az ágyában vagy a pelenkázón, ám ezek közül az első a légzésfigyelő miatt oldalra lejt a második pedig szivacsos, az eredményt nem hitelesítettük. Most viszont a padlón is produkálta a mutatványt. Gratulálunk!
Miki is ott volt az eseménynél. Látva hogy én biztatom Karcsit ő is ezt tette. Sőt! Lefeküdt és mutatta neki, hogyan is kell forogni. Még a zenélős macin is szemléltette a megfelelő mozdulatsort. Közben pedig azt mondogatta: "Ügyes fiú vagy ,Karcsi, próbáld meg!"
Ezek után tegnap a kisebbik fiatalember tegnap megpróbálkozott a hátról hasra fordulással is. Beletettem őt az oroszlánba, aztán egyszer csak azt láttam, hogy a képen látható pozitúrában erősen erőlködik hasizomból, miközben a kezével kapaszkodik a szivacsrúdba és húzza magához.
Segítettem neki hasra fordulni, mire azzal a mozdulattal vissza is fordult hátra.
Miki is ott volt az eseménynél. Látva hogy én biztatom Karcsit ő is ezt tette. Sőt! Lefeküdt és mutatta neki, hogyan is kell forogni. Még a zenélős macin is szemléltette a megfelelő mozdulatsort. Közben pedig azt mondogatta: "Ügyes fiú vagy ,Karcsi, próbáld meg!"
Ezek után tegnap a kisebbik fiatalember tegnap megpróbálkozott a hátról hasra fordulással is. Beletettem őt az oroszlánba, aztán egyszer csak azt láttam, hogy a képen látható pozitúrában erősen erőlködik hasizomból, miközben a kezével kapaszkodik a szivacsrúdba és húzza magához.
Segítettem neki hasra fordulni, mire azzal a mozdulattal vissza is fordult hátra.Hason fekve próbál már kúszó mozdulatokat tenni is. Minden jel arra utal, hogy hamarosan őt is kergethetem majd.
2009. november 26., csütörtök
2009. november 24., kedd
Karcsika
Egy igazi tündérmanó.
Születése előtt aggódtam kicsit, hogy hogyan fogom őt is szeretni, hiszen csak azt tudtam elképzelni, hogy Mikit szeretem, de nagyon. Aztán megszületett és kiderült, két fiába is lehet szerelmes egy anya. Persze mindkettőbe másképp. És mégis ugyanúgy. Ahogy három éve Miki esetében, úgy most is kialakult ez a semmihez sem fogható babusgató rajongás, amit csak a gyermeke iránt érezhet az ember lánya.
Amikor magamhoz ölelem őt, megáll az idő. Ha mosolyát látom eltűnik a világ összes nyomorúsága. Újabb apró pici lény, aki tőlem, belőlem született. Aki én vagyok, de mégis teljesen független. Akiért érdemes élni.
Ez a kis manócska napról napra többet tud meg a világról, napról napra ügyesedik. Egyelőre még nem látványosak a változások, de az anyai szem ezeket is meglátja.
Karcsi nagyon szép és nagy baba. Formás, erős, tökéletes. Elfogultság nélkül. :)
Próbálkozik a hasról hanyatt fordulással. Ma is sikerült már neki a kiságyban, de ott lehet, hogy segítségére volt a légzésfigyelő miatt minimális lejtő. Így azt nem számoljuk elsőnek.
Miki nagyon édes volt ma. Mutogatta Karcsinak, hogy hogyan kell megfordulni. Még a zenélős macin is illusztrálta a könnyebb érthetőség kedvéért.
Karcsi kedveli a társaságot. Szeret kézben lenni, de most már előfordul, hogy fekve nézelődik vagy újabban az auutósüléséből figyel minket. Hason fekve fejét és vállait erősen tartja, nézelődik.
Kezeit is használja. Ma beraktam őt a kiságyába. Pár perc múlvaazt látom, hogy a kiságy oldálára csíptetett csörgő-zörgő nyuszihoz fordult és a kezével birizgálja. Megfogni még nem sikerült neki, de csak annyi hiányzott, hogy összezárja a kezét.
3 év, 2 hónap
Nem, nem börtönbüntetésekről fogok írni. Hanem státuszvizsgálatokról. Népiesen szólva a doktornéni megnézte a gyerkőcöket. Karcsi még az eső két oltását is megkapta. Egyrészt a kötelezőt, ami véd diftéria, szamárköhögés, tetanusz, gyermekbénulás és hepattisz B ellen. Másrészt a pneumococcus ellenit. Az oltást jól viselte ő is. Bátyjához hasonlóan ő sem lázasodott be. A doktornő által javasolt rutinszerű fél lázcsillapító kúpot ezúttal is kihagytuk.
Karcsi ezúttal 5750g és 61cm volt. Fejkörfogat 40cm, mellkörfogat 42cm.
Legközelebb megkapja a gennyes agyhartyagyulladás elleni oltást is.
Miki ez elmúlt egy évben 1,5kg-ot hízott csupán, míg 6cm-t nőtt. Így most 14,9kg és 94cm. Mellkörfogata 54 cm.
Karcsi ezúttal 5750g és 61cm volt. Fejkörfogat 40cm, mellkörfogat 42cm.
Legközelebb megkapja a gennyes agyhartyagyulladás elleni oltást is.
Miki ez elmúlt egy évben 1,5kg-ot hízott csupán, míg 6cm-t nőtt. Így most 14,9kg és 94cm. Mellkörfogata 54 cm.
Mikiszáj 6.
Este lefekvés után apukája egyszer csak ezt hallotta a szobájából:
-Jajj, Istenem, Tomi merre vagy?
Tomi maci a mi szobánkban maradt.
-Jajj, Istenem, Tomi merre vagy?
Tomi maci a mi szobánkban maradt.
2009. november 13., péntek
Nevet
Ma sikerült Karcsinak úgy bekakilnia, hogy át kellett öltöztetnem. Miküzben vettem le róla a bodyt felnevetett. Olyan édesen, gyöngyözően, szívet melengetően. Rájöttünk: csiklandós a hónalja. :)
2009. november 11., szerda
Szülinapi party
Hát ez a nap is eljött. Miki 3 éves lett. Egy csendes party keretében meg is ünnepeltük őt a nagyszülők segédletével.
Mikinél kicsit keverednek a fogalmak. Azt hiszi, hogy a szülinap az maga a torta és meg lehet enni. :)
Íme egy három éves kismanó:
És hogy mit is kapott? Ili mamáéktól gyurmát. Alig lehet róla lerobbantani.
Mikinél kicsit keverednek a fogalmak. Azt hiszi, hogy a szülinap az maga a torta és meg lehet enni. :)
Íme egy három éves kismanó:
És hogy mit is kapott? Ili mamáéktól gyurmát. Alig lehet róla lerobbantani.
Erzsi mamáéktól pedig a hőn áhított Playmobil tűzoltóautót.
H1N1
Hosszas gondolkodás után végül beadattuk magunknak a védőoltást. Eredetileg nem akartuk, gondoltuk, hogy kissé felfújta a média a dolgot. Most is ez a véleményünk, de nem mi akarunk azok a szülők lenni, akiknek a gyermeke mégis megbetegszik. Utólag már hiába lennék okos...
Így talán az anyatejjel Karcsi is kap némi védettséget.
Bevallom, hogy már kezdett kissé üldözési mániám lenni. Úgy "ámblokk" a világtól. Járványok, gyilkosságok, betörések, politikai huzavona, balesetek, helyi politikai csatározások, ok nélküli rágalmazások, stb. Kezdett bennem megfogalmazódni az igény a változás iránt. Már-már vágytam a norvég halászok életét, az ausztrál birkapásztorokét vagy a busman vadászokét. Azt hiszem kicsit megőrült ez a világ, miközben én próbálom élni csendes nyugodt kis életemet. Csak az a baj, hogy az őrülete akár az én életemre is befolyással lehet. Ezzel a kis oltással legalább egy aggódnivalótól megszabadultam. Most már elég, ha mindig jól bezárom az ajtót és óvatos vagyok az idegenekkel az általános jó közérzetem érdekében.
Miki hősiesen viselte az oltást. Pénteken látta, mikor beadta nekem a doki. Volt egy hétvégéje felkészülni arra, hogy ő is fog kapni. Csak akkor kezdett el vinnyogni, mikor megszúrta őt a dokinéni. Olyan édes volt, mikor mondtam neki, hogy gondoljon valami szépre. Erősen összezárta a szemeit és látszott rajta, hogy koncentrál. Utólag megkérdeztem, mire gondolt. Az új Micimackós lámpájára. :)
Így talán az anyatejjel Karcsi is kap némi védettséget.
Bevallom, hogy már kezdett kissé üldözési mániám lenni. Úgy "ámblokk" a világtól. Járványok, gyilkosságok, betörések, politikai huzavona, balesetek, helyi politikai csatározások, ok nélküli rágalmazások, stb. Kezdett bennem megfogalmazódni az igény a változás iránt. Már-már vágytam a norvég halászok életét, az ausztrál birkapásztorokét vagy a busman vadászokét. Azt hiszem kicsit megőrült ez a világ, miközben én próbálom élni csendes nyugodt kis életemet. Csak az a baj, hogy az őrülete akár az én életemre is befolyással lehet. Ezzel a kis oltással legalább egy aggódnivalótól megszabadultam. Most már elég, ha mindig jól bezárom az ajtót és óvatos vagyok az idegenekkel az általános jó közérzetem érdekében.
Miki hősiesen viselte az oltást. Pénteken látta, mikor beadta nekem a doki. Volt egy hétvégéje felkészülni arra, hogy ő is fog kapni. Csak akkor kezdett el vinnyogni, mikor megszúrta őt a dokinéni. Olyan édes volt, mikor mondtam neki, hogy gondoljon valami szépre. Erősen összezárta a szemeit és látszott rajta, hogy koncentrál. Utólag megkérdeztem, mire gondolt. Az új Micimackós lámpájára. :)
2009. november 5., csütörtök
Kizárt
Miki úgy 2 hete kizárt a házból.
Csak azért szaladtam ki, hogy a zöldhulladékot kivigyem a komposztálóba. Mivel Karcsi az ágyikójában feküdt a nappaliban, inkább a bejárati ajtón mentem ki, nehogy huzat érje.
Visszaérve nagy lendülettel ki akartam nyitni az ajtót. Semmi. Miki viszont ott állt a másik oldalán. Átfutott az agyamon, hogy vajon hol tudok máshol bemenni, de rájöttem, sehol. Sőt mindenki másnak is csupán a bejárati ajtóhoz van kulcsa, amit ugye nem lehet kinyitni, ha belülről benne a kulcs. Szerencsémre Miki, mikor megkértem rá, újra elfordította a kulcsot és így be tudtam menni. Még jó, hogy nem húzta ki a kulcsot, mert visszatenni biztosan nem tudta volna. Persze, mivel a szituáción csak nevetni tudtam én is, ő is viccnek vette a dolgot.
Azóta nagyon ügyelek, hogy ne maradjon közöttünk kulccsal zárható ajtó.
Csak azért szaladtam ki, hogy a zöldhulladékot kivigyem a komposztálóba. Mivel Karcsi az ágyikójában feküdt a nappaliban, inkább a bejárati ajtón mentem ki, nehogy huzat érje.
Visszaérve nagy lendülettel ki akartam nyitni az ajtót. Semmi. Miki viszont ott állt a másik oldalán. Átfutott az agyamon, hogy vajon hol tudok máshol bemenni, de rájöttem, sehol. Sőt mindenki másnak is csupán a bejárati ajtóhoz van kulcsa, amit ugye nem lehet kinyitni, ha belülről benne a kulcs. Szerencsémre Miki, mikor megkértem rá, újra elfordította a kulcsot és így be tudtam menni. Még jó, hogy nem húzta ki a kulcsot, mert visszatenni biztosan nem tudta volna. Persze, mivel a szituáción csak nevetni tudtam én is, ő is viccnek vette a dolgot.
Azóta nagyon ügyelek, hogy ne maradjon közöttünk kulccsal zárható ajtó.
Mikiszáj 5.
Tegnap mosogatok, Miki a nappaliban játszik a laptopjával. Egyszercsak odarohan hozzám.
-Kisautóm szétszedős fennmaradt szobámban, basszuskulcs!
Hogy kitől tanul ilyeneket ez a gyerek, basszuskulcs!
-Kisautóm szétszedős fennmaradt szobámban, basszuskulcs!
Hogy kitől tanul ilyeneket ez a gyerek, basszuskulcs!
Szellemjárás
Tegnapelőtt Miki jól megtréfált este.
Szabi lefektette őt a szobájában a szokások szerint: magnóból szólt a mese, csak azéjjelifény világított, ajtó behajtva. Én közben megfürdettem Karcsit, lekapcsoltam a szobájában a hősugárzót, a villanyt, csak a kislámpa maradt égve, de mivel még nem aludt el, levittem őt a nappaliba.
Egyszercsak hallom, hogy valami zúg az emeleten. A hősugárzó volt az. Lekapcsoltam. De egy kicsit rossz érzésem támadt, hiszen határozottan emlékeztem, hogy lekapcsoltam. Persze ilyenkor minden megfordul az ember fejében, hiszen én is sok rémísztő filmet láttam. Meg az is megfordult, hogy nem vagyok normális és baj van a memóriámmal. Mikihez is belestem. Csend volt nála, ajtó behajtva.
Tegnap épp ebédeltünk, mikor Miki mellesleg megjegyezte, hogy este felkelt, átment Karcsihoz, de mivel nem volt ott, bekapcsolta a fűtést - nem értem a logikáját -, aztán visszament a szobájába, lefeküdt, egyedül(!) betakarózott és aludt tovább.Rejtély megoldva. Igen "szellemes" fiam van.
Szabi lefektette őt a szobájában a szokások szerint: magnóból szólt a mese, csak azéjjelifény világított, ajtó behajtva. Én közben megfürdettem Karcsit, lekapcsoltam a szobájában a hősugárzót, a villanyt, csak a kislámpa maradt égve, de mivel még nem aludt el, levittem őt a nappaliba.
Egyszercsak hallom, hogy valami zúg az emeleten. A hősugárzó volt az. Lekapcsoltam. De egy kicsit rossz érzésem támadt, hiszen határozottan emlékeztem, hogy lekapcsoltam. Persze ilyenkor minden megfordul az ember fejében, hiszen én is sok rémísztő filmet láttam. Meg az is megfordult, hogy nem vagyok normális és baj van a memóriámmal. Mikihez is belestem. Csend volt nála, ajtó behajtva.
Tegnap épp ebédeltünk, mikor Miki mellesleg megjegyezte, hogy este felkelt, átment Karcsihoz, de mivel nem volt ott, bekapcsolta a fűtést - nem értem a logikáját -, aztán visszament a szobájába, lefeküdt, egyedül(!) betakarózott és aludt tovább.Rejtély megoldva. Igen "szellemes" fiam van.
2009. november 4., szerda
2009. október 26., hétfő
Dícséret
Ma Karcsit letettem a földre egy pokrócra. Hason. Nagyon ügyesen és erősen ki is nyomja magát és tekintget erre-arra. Persze azért még látszik a mozgásán, hogy "nehéz a feje".
MEgdícsértem Karcsit, hogy milyen ügyes, mire Miki is hasonlóan tett és közben ölelgette szegény szerencsétlen kistesót.
A pelenkázón is hasra tettem este fürdés előtt, ahol oldalra dőlt. El is meséltem Mikinek mikor bejött a szobába. Betettem Karcsit az ágyába és biztattam, mutassa meg a bátyónak, mit tud. Miki izgatottan figyelte, és mikor kisebb segítséggel újra sikerült oldalra dőlnie, lelkesen dícsérgette:
-Ügyes fiú vagy, Karcsi!
MEgdícsértem Karcsit, hogy milyen ügyes, mire Miki is hasonlóan tett és közben ölelgette szegény szerencsétlen kistesót.
A pelenkázón is hasra tettem este fürdés előtt, ahol oldalra dőlt. El is meséltem Mikinek mikor bejött a szobába. Betettem Karcsit az ágyába és biztattam, mutassa meg a bátyónak, mit tud. Miki izgatottan figyelte, és mikor kisebb segítséggel újra sikerült oldalra dőlnie, lelkesen dícsérgette:
-Ügyes fiú vagy, Karcsi!
Mikiszáj 4.
Még az első hetekben vettünk Karcsinak egy cumit, ami szöges ellentétben áll elveimmel, ám mivel szörnyen elviselhetetlennek tűnt a sírása, erre a megoldásra jutottunk. Szerencsére Karcsinak sem tetszett az ötlet. Az ominózus cumit Miki csak becsomagolva láttas eddig, a napokban viszont észrevette, hogy az asztalon hever:
-Anya kibontotta a cumit. Ügyes kislány!
Délutáni alváskor nem aludt el, hanem kiment a szobájából. Felmentem hozzá és visszatessékeltem az ágyba, hogy próbáljon meg aludni. Végül elaludt. Mindezt így mesélte este Apának:
-Nem aludtam, szölkeltem, Anya szólt, nyisszaszundítottam.
Meg kellett, hogy állapítsam Miki életét nagyban meghatározza a média (TV, internet) és a reklámok (logók, szlogenek). Ennek ékes példája volt, mikor olvasgattam egy újságot. Miki megállt előttem és vigyorogva közölte:
-A tea képes erre.
-Mire?
-A tea képes erre!
Bevallom fogalmam sem volt, hogy mire. Aztán az újság hátulján felfedeztem egy Lipton reklámot. A Lipton szlogenjét ismételgette a lókötő. Lehet, hogy sokat néz TV-t?
Egyik este derült égből villámcsapásként kijelentette:
-A közlekedés támogatója a Comedy Central.
Ugyan itt egy kis baki volt ami a közlekedést illeti, hiszen az közvetítés.
Ma ebéd közben leszállt egy muslinca az asztalra majd elrepült:
-Anya, elrepült a muskátli!
-Anya kibontotta a cumit. Ügyes kislány!
Délutáni alváskor nem aludt el, hanem kiment a szobájából. Felmentem hozzá és visszatessékeltem az ágyba, hogy próbáljon meg aludni. Végül elaludt. Mindezt így mesélte este Apának:
-Nem aludtam, szölkeltem, Anya szólt, nyisszaszundítottam.
Meg kellett, hogy állapítsam Miki életét nagyban meghatározza a média (TV, internet) és a reklámok (logók, szlogenek). Ennek ékes példája volt, mikor olvasgattam egy újságot. Miki megállt előttem és vigyorogva közölte:
-A tea képes erre.
-Mire?
-A tea képes erre!
Bevallom fogalmam sem volt, hogy mire. Aztán az újság hátulján felfedeztem egy Lipton reklámot. A Lipton szlogenjét ismételgette a lókötő. Lehet, hogy sokat néz TV-t?
Egyik este derült égből villámcsapásként kijelentette:
-A közlekedés támogatója a Comedy Central.
Ugyan itt egy kis baki volt ami a közlekedést illeti, hiszen az közvetítés.
Ma ebéd közben leszállt egy muslinca az asztalra majd elrepült:
-Anya, elrepült a muskátli!
2009. október 22., csütörtök
Jótestvérek
Ha Karcsi Miki közelébe kerül, semmi sem mentheti meg a kicsit tőle. Azonnal ölelgetni és puszilgatni kezdi. Közben mondogatja, hogy milyen aranyos és mennyire szereti. Íme egy ilyen akció:
2009. október 19., hétfő
Vegyes huncutságok
Miki végre kipróbálta Edinától és Petitől kapott elektromos motorját élesben is. Azaz odakint.
Aztán levezetésképpen sütöttünk egy kis egészséges babasütit. Nagyon finom lett. (Majd leírom a receptet is ide.)
Aztán levezetésképpen sütöttünk egy kis egészséges babasütit. Nagyon finom lett. (Majd leírom a receptet is ide.)
2009. október 14., szerda
Mosolyog
Tegnap (október 13-án) moslygott először olyan igazán édesen. Nagy teli szájas mosolyához még hangot is adott.
Torokhangokkal már próbálkozik a drágám. Beszélget.
Torokhangokkal már próbálkozik a drágám. Beszélget.
Alakulóban
Karcsi már 1 hónapos. Sok minden változott meg ez idő alatt. Lassacskán úgy néz ki, hogy kialakulóban van egy napirend. Mármint Karcsi napirendje.
Szerencsére nagyrészt átalussza az éjszakát. 6-7 órát alszik egyhuzamban. És ellentétben Mikivel, aki anno éjfélre pont kialudta magát, Karcsi általában 10-12 körül fekszik le és 4-6 között ébred. Sajnos az ébredések alkalmával egy órát is elszüttyögünk mire újra elalszik (pelenkázás, szopizás, nézelődés, nemvagyokálmosolás, dehogynemolás, sírás, szenvedés, naugyehogyelalvás). Ezt sokszor úgy oldom meg, hogy beviszem magam mellé az ágyba, aztán ha elalszik, visszaviszem. Már ha felébredek, merthogy én is elalszom. Ma reggel mondjuk ez a módszer épp nem jött be. Valamikor csak az a megoldás marad, hogy beteszem az ágyába, ha elbóbiskol és mikor ráeszmél, hol van kb 20 másodperc sírás után szépen elalszik. A hajnali ébredés után még alszik a következő etetésig 3 órát. Közben Miki is felkel. Ha Karcsi még alszik, és én sem vagyok hulla, akkor szerencséje van és reggel még tudunk játszani egyet, meg nyugodtan öltözködni. Aztán Karcsi is felébred és kezdődik a logisztikai haddelhadd. Szoptatás közben reggelit készíteni, játszani síró babával a kézben nem egyszerű feladatok. Karcsi sokat sír napközben, csak rövid időre szunyókál el, szeret kézben lenni. Aztán dél környékén alszik egy nagyot. Ezalatt Miki megebédel, aztán ő is megy aludni. Nála már egyszerűbb az altatás, pláne ha nincs rajta a hiszti. Vagy magnót hallgat vagy olvasok neki. Már többedik napja alakul úgy a kora délután, hogy Karcsi épp alszik, mikor Miki lefekszik, így tudok neki olvasni. Ez nekem is kellemes kikapcsolódás. Aztán Karcsi felkel és nem igen lehet őt letenni. Bár mostanság már el-elnézegeti a zenélő forgót az ágya felett, de ez csak pár perc nyugalmat jelent. Karcsi általában fürdetésig sírós babát játszik. Fürdeni nagyon szeret. Van hogy egy nyikkanás nélkül lubickol, hagyja magát öltöztetgetni. Aztán fürcsi után szopi. Közben valahogy Miki is megfürdik. Vagy előbb vagy Karcsi után, míg a kicsit Apa istápolja. Vagy esetleg Erzsimama segít be a nagyobb fürdetésébe.Aztán Karcsi addig parádézik, míg elérkezettnek nem látja az időt az alvásra.
Azt hiszem nem is olyan nehéz a két gyerekkel, de mit nem adnék egy teljes nap szünetért...
Szerencsére nagyrészt átalussza az éjszakát. 6-7 órát alszik egyhuzamban. És ellentétben Mikivel, aki anno éjfélre pont kialudta magát, Karcsi általában 10-12 körül fekszik le és 4-6 között ébred. Sajnos az ébredések alkalmával egy órát is elszüttyögünk mire újra elalszik (pelenkázás, szopizás, nézelődés, nemvagyokálmosolás, dehogynemolás, sírás, szenvedés, naugyehogyelalvás). Ezt sokszor úgy oldom meg, hogy beviszem magam mellé az ágyba, aztán ha elalszik, visszaviszem. Már ha felébredek, merthogy én is elalszom. Ma reggel mondjuk ez a módszer épp nem jött be. Valamikor csak az a megoldás marad, hogy beteszem az ágyába, ha elbóbiskol és mikor ráeszmél, hol van kb 20 másodperc sírás után szépen elalszik. A hajnali ébredés után még alszik a következő etetésig 3 órát. Közben Miki is felkel. Ha Karcsi még alszik, és én sem vagyok hulla, akkor szerencséje van és reggel még tudunk játszani egyet, meg nyugodtan öltözködni. Aztán Karcsi is felébred és kezdődik a logisztikai haddelhadd. Szoptatás közben reggelit készíteni, játszani síró babával a kézben nem egyszerű feladatok. Karcsi sokat sír napközben, csak rövid időre szunyókál el, szeret kézben lenni. Aztán dél környékén alszik egy nagyot. Ezalatt Miki megebédel, aztán ő is megy aludni. Nála már egyszerűbb az altatás, pláne ha nincs rajta a hiszti. Vagy magnót hallgat vagy olvasok neki. Már többedik napja alakul úgy a kora délután, hogy Karcsi épp alszik, mikor Miki lefekszik, így tudok neki olvasni. Ez nekem is kellemes kikapcsolódás. Aztán Karcsi felkel és nem igen lehet őt letenni. Bár mostanság már el-elnézegeti a zenélő forgót az ágya felett, de ez csak pár perc nyugalmat jelent. Karcsi általában fürdetésig sírós babát játszik. Fürdeni nagyon szeret. Van hogy egy nyikkanás nélkül lubickol, hagyja magát öltöztetgetni. Aztán fürcsi után szopi. Közben valahogy Miki is megfürdik. Vagy előbb vagy Karcsi után, míg a kicsit Apa istápolja. Vagy esetleg Erzsimama segít be a nagyobb fürdetésébe.Aztán Karcsi addig parádézik, míg elérkezettnek nem látja az időt az alvásra.
Azt hiszem nem is olyan nehéz a két gyerekkel, de mit nem adnék egy teljes nap szünetért...
Mikiszáj 3.
Tegnap reggel az ágyban próbáltam megszoptatni Karcsit. Már ott nehézségekbe ütköztem, hogy Miki nem engedett a helyemre, Szabi helyére kellett feküdnöm. Aztán mikor odabújtam volna Karcsihoz, Miki rám szólt:
-Menj innen! Karcsi nekem született.
Hétvégén készülődtünk, hogy átmenjünk a nagyszülőkhöz. Miki megkérdezte:
-A kicsi is jön?
Mostanában egyik kedvence a beszélgetés. Nagyon érdekes, hogy mit szűr ki az egyes beszélgetésekből, mit jegyez meg (általában mindent) és mi foglalkoztatja. Ha valamit elmondunk, elmagyarázunk neki, akkor többször is kéri egymás után, hogy újra meséljük el neki. Egyik kedvenc témája, hogy hogyan született a kistesó. De elmeséltette már a saját születését is. Ma este fürdetéskor az agyrázkódása történetét kellett többször elmesélnem.
Nagy kedvencei a bankok. Ismeri a legtöbb bankot, a logójukat, a reklámjukról nem is beszélve. És sokszor elmeséltette már, hogy mi is a dolguk.
-Anya elmesél, mit csinál OPT?
-Menj innen! Karcsi nekem született.
Hétvégén készülődtünk, hogy átmenjünk a nagyszülőkhöz. Miki megkérdezte:
-A kicsi is jön?
Mostanában egyik kedvence a beszélgetés. Nagyon érdekes, hogy mit szűr ki az egyes beszélgetésekből, mit jegyez meg (általában mindent) és mi foglalkoztatja. Ha valamit elmondunk, elmagyarázunk neki, akkor többször is kéri egymás után, hogy újra meséljük el neki. Egyik kedvenc témája, hogy hogyan született a kistesó. De elmeséltette már a saját születését is. Ma este fürdetéskor az agyrázkódása történetét kellett többször elmesélnem.
Nagy kedvencei a bankok. Ismeri a legtöbb bankot, a logójukat, a reklámjukról nem is beszélve. És sokszor elmeséltette már, hogy mi is a dolguk.
-Anya elmesél, mit csinál OPT?
2009. október 4., vasárnap
Miki vs. Karcsi
Mikor még a kórházban voltam Karcsival, teljesen zavaros érzéseim voltak az új gyermekkel kapcsolatban. Már az első pillanatban is láttuk, hogy nagyon hasonlít Mikire. Ettől nekem olyan érzésem volt az alatt a pár nap alatt, hogy ugyanabból a gyerekből van két példány. És folyamatosan Mikinek hívtam a picit. Furcsa volt. Aztán hazajöttünk és sokat segített, hogy egyszerre is láttam őket. Meg az is, hogy Miki kezdettől fogva a legtermészetesebb módon Karcsinak hívta a kistesót. Így nekem is elég hamar sikerült megszoknom az új nevet. Hát igen, így jár az, aki az utolsó pillanatban választ nevet. Emlékszem, Mikit is hetekig csak babának szólítottam, mert a Miki olyan furcsa volt...
Az azóta eltelt három hétben viszont bebizonyította a kis jövevény, hogy ő bizony nem Miki. Sok mindenben különböznek. Most, Még. Aztán majd meglátjuk...
Testalkat
Miki hurkás, duci baba volt. Most sem vékonyka. Karcsi nem duci, hanem izmos baba. És erős is. A fejét nem emeli, mikor ülésbe felhúzzuk, hanem végig egy vonalban tartja a gerincével.
Szopizás
Mindketten szerettek/szeretnek szopizni, de más a technikájuk. Miki szépen bekapta a cicit, addig szopizott, amíg fért belé, aztán beájult, Karcsi többször cicizik, rövidebb ideig. Aztán sok kis étkezés után alszik egy nagyobbat. A cici bekapásánál kicsit ügyetlenebb.
Hasfájás
Ebben egyformák. Karcsinak is fáj a hasa. Alighogy elkezd enni, hallom, hogy nagyon mortyog a hasa. Aztán szegény éles hangon fel is sír. Mikivel ellentétben ő viszont nem veszi be az orvosságot (Infacol), hanem inkább kiköpi. Karcsi sokat bukik is. Van hogy az összes szopizott tej visszajön, és mindkettőnknek át kell öltöznie. Remélem, hogy ez rövid időn belül magától megszűnik.
Babakocsi
Miki nem igazán szerette. Kezdetben morgott, ha rázta őt a kocsi, nehezen aludt el benne. Karcsi azonnal elalszik, ahogy beletesszük. Neki bejött.
Kendő
Tegnapelőtt vettünk Esztertől egy hordozókendőt. Biopamut. Bordó. Lana. Drága. Nagyon kényelmes. És vettünk egy órát is tőle. Márminthogy megtanított minket a használatára. Tegnap a falunapon be is vetettük új kendőnket és tudásunkat. Ügyesek voltunk. Sikerült jól megkötni. Karcsi pedig édesdeden aludt benne, semmi sem zavarta.
Anno Miki is kedvelte a kendőt, de őt elég későn kezdtem el hordozni egy igen gyenge minőségű kendővel (Kismama újságból rendelt). Ő már elég nehéz volt hozzá, majd fél éves. Hamar megfájdult tőle a hátam. Háton pedig nem tudtam őt vinni, mert menekült a kendő elől, ha fel akartam őt tenni a hátamra. Ezért vettük a háti hordozót (Liliputi), ami viszont bevált, szerelem volt első látásra.
Az azóta eltelt három hétben viszont bebizonyította a kis jövevény, hogy ő bizony nem Miki. Sok mindenben különböznek. Most, Még. Aztán majd meglátjuk...
Testalkat
Miki hurkás, duci baba volt. Most sem vékonyka. Karcsi nem duci, hanem izmos baba. És erős is. A fejét nem emeli, mikor ülésbe felhúzzuk, hanem végig egy vonalban tartja a gerincével.
Szopizás
Mindketten szerettek/szeretnek szopizni, de más a technikájuk. Miki szépen bekapta a cicit, addig szopizott, amíg fért belé, aztán beájult, Karcsi többször cicizik, rövidebb ideig. Aztán sok kis étkezés után alszik egy nagyobbat. A cici bekapásánál kicsit ügyetlenebb.
Hasfájás
Ebben egyformák. Karcsinak is fáj a hasa. Alighogy elkezd enni, hallom, hogy nagyon mortyog a hasa. Aztán szegény éles hangon fel is sír. Mikivel ellentétben ő viszont nem veszi be az orvosságot (Infacol), hanem inkább kiköpi. Karcsi sokat bukik is. Van hogy az összes szopizott tej visszajön, és mindkettőnknek át kell öltöznie. Remélem, hogy ez rövid időn belül magától megszűnik.
Babakocsi
Miki nem igazán szerette. Kezdetben morgott, ha rázta őt a kocsi, nehezen aludt el benne. Karcsi azonnal elalszik, ahogy beletesszük. Neki bejött.
Kendő
Tegnapelőtt vettünk Esztertől egy hordozókendőt. Biopamut. Bordó. Lana. Drága. Nagyon kényelmes. És vettünk egy órát is tőle. Márminthogy megtanított minket a használatára. Tegnap a falunapon be is vetettük új kendőnket és tudásunkat. Ügyesek voltunk. Sikerült jól megkötni. Karcsi pedig édesdeden aludt benne, semmi sem zavarta.
Anno Miki is kedvelte a kendőt, de őt elég későn kezdtem el hordozni egy igen gyenge minőségű kendővel (Kismama újságból rendelt). Ő már elég nehéz volt hozzá, majd fél éves. Hamar megfájdult tőle a hátam. Háton pedig nem tudtam őt vinni, mert menekült a kendő elől, ha fel akartam őt tenni a hátamra. Ezért vettük a háti hordozót (Liliputi), ami viszont bevált, szerelem volt első látásra.
Mikiszáj 2.
Miki beszéde rengeteget fejlődött. Már az esetek túlnyomó többségében helyesen ragozza a szavakat és a szórendje is megfelelő. Ha mégsem így lenne és kijavítjuk, azt pozitívan fogadja és elismétli helyesen az elrontott szót, mondatot, legközelebb - vagy néhány javítás után - pedig helyesen mondja.
Továbbra is van még két hang, amit nem sikerül kimondania: v és f. Ezek egymás zöngés és zöngétlen párjai, így lehet ebben valami összefüggés. Ezek a hangokat nem mindig ugyanazzal helyettesíti, hanem attól függően használ helyettük mást, hogy melyik szót mondja. Például:
fa --> sza
vonat --> nonat
viziló --> ziziló
víz --> zíz
vagyok --> jagyok
Ezt a két hangot leszámítva mindet tisztán szépen ejti.
Karcsival kapcsolatban is egyre több aranyos mondatot hallunk tőle.
Megyünk az utcán. Karcsi babakocsiban, Miki mellettem sétál. Szembe jön egyidegen néni.
Miki: - Karcsi jó! Nézd meg!
Dicsekszik.
Reggel egyszerre ébredtek fel. Én még ágyban feküdtem. Egyszercsak Miki beszaladt.
-Anya, kelj fel. Karcsi sír!
Aggódik.
Tegnap este fürdetés után törölgettem, öltöztettem. Épp feküdt a szőnyegen. Egyszercsak ezt hallom:
-Jajj, meghalok.
És vigyorog.
Pár perc múlva:
-Jajj, kidöglök.
Kérdem én, hol tanul ilyet a gyerek?
Továbbra is van még két hang, amit nem sikerül kimondania: v és f. Ezek egymás zöngés és zöngétlen párjai, így lehet ebben valami összefüggés. Ezek a hangokat nem mindig ugyanazzal helyettesíti, hanem attól függően használ helyettük mást, hogy melyik szót mondja. Például:
fa --> sza
vonat --> nonat
viziló --> ziziló
víz --> zíz
vagyok --> jagyok
Ezt a két hangot leszámítva mindet tisztán szépen ejti.
Karcsival kapcsolatban is egyre több aranyos mondatot hallunk tőle.
Megyünk az utcán. Karcsi babakocsiban, Miki mellettem sétál. Szembe jön egyidegen néni.
Miki: - Karcsi jó! Nézd meg!
Dicsekszik.
Reggel egyszerre ébredtek fel. Én még ágyban feküdtem. Egyszercsak Miki beszaladt.
-Anya, kelj fel. Karcsi sír!
Aggódik.
Tegnap este fürdetés után törölgettem, öltöztettem. Épp feküdt a szőnyegen. Egyszercsak ezt hallom:
-Jajj, meghalok.
És vigyorog.
Pár perc múlva:
-Jajj, kidöglök.
Kérdem én, hol tanul ilyet a gyerek?
Féltékenység
Csak azért szánok ennek a témának egy külön bejegyzést, mert a legtöbben erről kérdeznek engem. Arról, hogy Miki féltékeny-e. szerencsére minden gondolkodás nélkül tudom rávágni, hogy nem. Miki abszolút nem mutatja semmi jelét a féltékenységnek. Sőt...
Úgy tűnik, hogy az első pillanattól kezdve teljes jogú családtagként fogadta be Karcsit. Már a születése előtt is úgy viselkedett, mintha itt lenne közöttünk.
Amennyire tőle telik vigyáz rá. Persze elég sokszor kell megmenteni tőle, hiszen sokszor nem figyel oda arra, hogy ne szorosan ölelje át, vagy előfordul, hogy nem mellé, hanem majdnem ráül.
Szóval ez a téma egyelőre nem aktuális.
Úgy tűnik, hogy az első pillanattól kezdve teljes jogú családtagként fogadta be Karcsit. Már a születése előtt is úgy viselkedett, mintha itt lenne közöttünk.
Amennyire tőle telik vigyáz rá. Persze elég sokszor kell megmenteni tőle, hiszen sokszor nem figyel oda arra, hogy ne szorosan ölelje át, vagy előfordul, hogy nem mellé, hanem majdnem ráül.
Szóval ez a téma egyelőre nem aktuális.
2009. október 2., péntek
3 hetes
Karcsi ma három hetes.Olyan sok minden történt ez alatt a három hét alatt, hogy úgy tűnik Karcsi mindig is a család tagja volt.
Szerencsére nem okoz túl nagy gondot a két gyerek gondozása. Két hétig Szabi is itthon volt velünk, de ezen a héten már hármasban próbáltuk átvészelni a napokat. És azt kell mondjam, hogy ötösre vizsgáztunk. Na, jó. 5,-ra. Kisebb nagyobb bakik adódnak, de nagy probléma nem volt eddig. Előfordul, hogy Karcsi sír, míg Mikit látom el, vagy hogy Miki hisztizik (mostanság ez igen gyakori), de ezek beleférnek.
Nem érzem magam olyan fáradtnak sem, mint mikor Miki volt ilyen pici, holott akkor csak egy emberkére kellett összpontosítanom. Valószínűleg már nem terhel le szellemileg, hiszen nem új a feladat. És most előfordul, hogy napközben megengedek magamnak egy kis alvást. Ezt anno kihagytam. Lehet, hogy hasznos lett volna nem így tenni.
Az éjszakák egyelőre nem mutatnak semmiféle kialakult rendet. Előfordult már, hogy éjjel fél kettőkor feküdtünk le, mert Karcsi este 11-kor úgy döntött, hogy ő felkel és ha ő nem alszik, akkor kézben akar lenni. Tegnap és tegnapelőtt viszont este 11 körül sikerült elaltatni, aztán már csak egyszer kelt fel éjjel és a következő etetés már reggel 6-7 körül volt.
A szopizás és ezzel együtt a súlya is nagyon jól alakul. 5 napos korában visszanyerte a születési súlyát (3950g), majd a következő egy-egy hétben 270g-ot illetve 300g-ot hízott. A mellszívóval nem sikerült tejet fejnem, így egy kicsit aggódtam, hogy nem lesz elég neki a tejem, de megpróbáltam kézzel és 100 ml lett az eredmény. Azt hiszem a szerkentyűvel lehet valami bibi.
2009. szeptember 18., péntek
Megérkezett
2009. szeptember 11-én 9:11-kor megérkezett közénk Barabás Károly.
Születési súlya 3950g, hossza 54 cm vot.
Mivel már majd' egy hete váratott magára a kis drága, a doki úgy döntött, hogy pénteken (11-én) reggel be kell feküdnöm a kórházba, hogy még aznap délután zselével próbálják távozásra, jobban mondva érkezésre bírni a picúrt. Ő ebből valamit megsejthetett, mert már csütörtök este 10-kor elkezdtt folyni a magzatvíz. Így mi szépen komótosan bementnk a kórházba. Szerecsére Miki a Mamánál aludt, mivel arra készültünk, hogy jól kialudjuk magunkat a szülés előtti napon.
A kórházban megállapították, hogy a fej még kimozdítható és egy ujjnyi a méhszáj, úyhogy Szabit hazaküldték, hogy aludjon és tőlem is ezt kérték. Persze én em tudtam elaludni, mert mire elaludtam volna, adigra elkezdődtek a fájások. Először nem voltak túl vészesek, de ahhoz elég erősek, hogy ne hagyjanak aludni. Sajnos, Vácon előírás a folyamatos NST, így elég zavró volt, hogy nem mozoghattam szabadon. WC-re is csak akkor mehette, ha leszedték rólam. Inni sem ihattam. Elvileg. Persze én ezt minden mosdóba menetelkor megtettem. Ilyen hülye szabályt nem tartunk be. Hajnalra már elég erősek voltak a fájások, de a tágulás nem volt megfelelő. Nagyon rossz volt egyedül szenvedni az éjszakában, a szülésznők rám-rám néztek, de azért az nem ugyanaz, mintha valaki tényleg csak velem törődött volna. (Legközelebb 100%, hogy szülésznőt fogadok.) Hajnalban már ott tartottam, hogy elegem van mindenből, befejeztem, hazamegyek. Nagyon fáradt, álmos voltam. Majdnem sírva fakadtam.
Aztán megérkezett a reggeli váltás, az orvosom, Szabi és felgyorsultak az események. Kaptam oxitocin infúziót (ami alig akart csepegni...), és eszegettem a homeopátiás bogyókat. Emlékszem, fél nyolckor ránéztem az órára és megállapítottam magamban, hogy még 9-ig bírom, aztán végem. Végül majdnem igazam lett! A sok-sok egyre durvábbá váló fájás után egyszercsak megérkeztek a tolófájások. Furcsa, de nem emlékszem hasonlókra az előző szülésemről. Most viszont szépen jöttek egymás után. 4-5 igazi tolófájásra fel is sírt a mi kis picurkánk. És én szültem meg. Tüskeként él bennem, hogy Mikit az orvos "préselte ki" belőlem. Szerencsére, most másképp alakult. Talán ez enyhít a tüske szúrásán.
Szép volt, egészséges és kiköpött Miki.
Utólag persze látjuk, hogy a testalkata egészen más, de az arca nagyon hasonlít.
Hálával tartozom orvosomnak, Dr. Kondér Bélának és szülésznőmnek, Farkas Anitának, hogy megadták nekem a valódi szülés lehetőségét.
Azóta is imádnivaló baba. Sokat szopizik és sokat alszik.
És hogy mit szólt a születéshez és a kistesóhoz Miki? Az már egy másik történet.
Képek és Folyt. Köv.
Születési súlya 3950g, hossza 54 cm vot.
Mivel már majd' egy hete váratott magára a kis drága, a doki úgy döntött, hogy pénteken (11-én) reggel be kell feküdnöm a kórházba, hogy még aznap délután zselével próbálják távozásra, jobban mondva érkezésre bírni a picúrt. Ő ebből valamit megsejthetett, mert már csütörtök este 10-kor elkezdtt folyni a magzatvíz. Így mi szépen komótosan bementnk a kórházba. Szerecsére Miki a Mamánál aludt, mivel arra készültünk, hogy jól kialudjuk magunkat a szülés előtti napon.
A kórházban megállapították, hogy a fej még kimozdítható és egy ujjnyi a méhszáj, úyhogy Szabit hazaküldték, hogy aludjon és tőlem is ezt kérték. Persze én em tudtam elaludni, mert mire elaludtam volna, adigra elkezdődtek a fájások. Először nem voltak túl vészesek, de ahhoz elég erősek, hogy ne hagyjanak aludni. Sajnos, Vácon előírás a folyamatos NST, így elég zavró volt, hogy nem mozoghattam szabadon. WC-re is csak akkor mehette, ha leszedték rólam. Inni sem ihattam. Elvileg. Persze én ezt minden mosdóba menetelkor megtettem. Ilyen hülye szabályt nem tartunk be. Hajnalra már elég erősek voltak a fájások, de a tágulás nem volt megfelelő. Nagyon rossz volt egyedül szenvedni az éjszakában, a szülésznők rám-rám néztek, de azért az nem ugyanaz, mintha valaki tényleg csak velem törődött volna. (Legközelebb 100%, hogy szülésznőt fogadok.) Hajnalban már ott tartottam, hogy elegem van mindenből, befejeztem, hazamegyek. Nagyon fáradt, álmos voltam. Majdnem sírva fakadtam.
Aztán megérkezett a reggeli váltás, az orvosom, Szabi és felgyorsultak az események. Kaptam oxitocin infúziót (ami alig akart csepegni...), és eszegettem a homeopátiás bogyókat. Emlékszem, fél nyolckor ránéztem az órára és megállapítottam magamban, hogy még 9-ig bírom, aztán végem. Végül majdnem igazam lett! A sok-sok egyre durvábbá váló fájás után egyszercsak megérkeztek a tolófájások. Furcsa, de nem emlékszem hasonlókra az előző szülésemről. Most viszont szépen jöttek egymás után. 4-5 igazi tolófájásra fel is sírt a mi kis picurkánk. És én szültem meg. Tüskeként él bennem, hogy Mikit az orvos "préselte ki" belőlem. Szerencsére, most másképp alakult. Talán ez enyhít a tüske szúrásán.
Szép volt, egészséges és kiköpött Miki.
Utólag persze látjuk, hogy a testalkata egészen más, de az arca nagyon hasonlít.
Hálával tartozom orvosomnak, Dr. Kondér Bélának és szülésznőmnek, Farkas Anitának, hogy megadták nekem a valódi szülés lehetőségét.
Azóta is imádnivaló baba. Sokat szopizik és sokat alszik.
És hogy mit szólt a születéshez és a kistesóhoz Miki? Az már egy másik történet.
Képek és Folyt. Köv.
2009. szeptember 6., vasárnap
Még semmi
Csütörtök óta naponta járunk NST-re.
Ma reggel megvizsgált a doki. Egyelőre semmi változás nincsen. A méhszáj zárt, a koponya még nem illeszkedett be.
Tegnapelőtt este már 11 percenként voltak fájásaim, tegnap hol 5, hol 10 percesek össze-vissza. De aztán mindkét napon elmúltak, mikor lefeküdtem aludni.
A doki azt mondta, hogy kedden megbeszéljük a folytatást, aztán ha addig semmi, akkor szerdán vagy csütörtökön beindítják a szülést. Befeküdni csak az indítás napján kell. Azt hiszem ragaszkodni fogok a csütörtökhöz. Ha reagálok a zselére és minden más rendben megy, akkor már hétfőn haza is jöhetünk.
Ma reggel megvizsgált a doki. Egyelőre semmi változás nincsen. A méhszáj zárt, a koponya még nem illeszkedett be.
Tegnapelőtt este már 11 percenként voltak fájásaim, tegnap hol 5, hol 10 percesek össze-vissza. De aztán mindkét napon elmúltak, mikor lefeküdtem aludni.
A doki azt mondta, hogy kedden megbeszéljük a folytatást, aztán ha addig semmi, akkor szerdán vagy csütörtökön beindítják a szülést. Befeküdni csak az indítás napján kell. Azt hiszem ragaszkodni fogok a csütörtökhöz. Ha reagálok a zselére és minden más rendben megy, akkor már hétfőn haza is jöhetünk.
2009. szeptember 3., csütörtök
Játszanak
Miki nagyon várja már a tesót. Teljesen úgy viselkedik, mintha már itt lenne velünk, csak a hasamban. Sőt, sokszor csak a tesóval foglalkozik, velem nem is.
Tegnapelőtt lefekvéskor kétszer is visszahívot a szobába - nem tudott elaludni -, hogy üljek le a fotelba és hallgassam vele a mesét. És küllön megemlítette, hogy a baba is üljön le.
Ma pedig "Húz, húz engemet"-et játszott vele. Ült az ölemben, fogta a hasamat, a végén pedig megcsikizte a tesót.
Egyre inkább biztos vagok benne, hogy abszolút semmilyen módon nem fogja bántani, megviselni őt a kistesó érkezése. Sőt!
Tegnapelőtt lefekvéskor kétszer is visszahívot a szobába - nem tudott elaludni -, hogy üljek le a fotelba és hallgassam vele a mesét. És küllön megemlítette, hogy a baba is üljön le.
Ma pedig "Húz, húz engemet"-et játszott vele. Ült az ölemben, fogta a hasamat, a végén pedig megcsikizte a tesót.
Egyre inkább biztos vagok benne, hogy abszolút semmilyen módon nem fogja bántani, megviselni őt a kistesó érkezése. Sőt!
Mikiszáj
Tegnap bekakilt. Mikor megkért, hogy olvassak el neki egy könyvet, mondta, hogy büdös yereknek nem olvasok. Aztán elment Szabival pelust cserélni. Néhány perc múlva odaállt elém és azt mondta:
-Illatos vagyok. Szagold meg seggemet!
És megfordult.
Azt akarta, hogy most már végre olvassak. :)
Mostanában minden mondata elé odatesz, hogy ó.
Pl:
-Éhes vagy?
-Ó, nem.
-Illatos vagyok. Szagold meg seggemet!
És megfordult.
Azt akarta, hogy most már végre olvassak. :)
Mostanában minden mondata elé odatesz, hogy ó.
Pl:
-Éhes vagy?
-Ó, nem.
Még semmi
De várunk. Hátha...
Mikivel ma találkoztunk kertünk egyik lakójával. Miki nagyon élvezte a találkozást. A kedves albérlő már kevésbé, szerintem.
2009. augusztus 30., vasárnap
Várunk...
a babára. Elvileg még 6 nap.
Két napja éjjel azt hittem, hogy valami elkezdődött. Eléggé sokat keményedett a hasam, nem tudtam aludni, minden bajom volt. És még melegem is volt, meg a kutyák is ugattak. Aztán leköltöztem a dolgozószobába aludni. Ez újabban vendégszobaként is üzemel. Még másnap sem éreztem magam túl jól, de aztán helyreállt a rend. Valószínűleg a hidegfront ártott meg, amire egyébként is igen érzékeny vagyok (fejfájás, migrén, stb.). Az viszont kiderült, hogy a dolgozószobában lévő kanapé most épp kényelmesebb, mint az ágy a hálóban, így már harmadik éjszakája alszom ott. Ma reggel ráadásul a fiúk hagytak jó sokáig aludni. Örök hála!
Sikerült mindennel elkészülnünk, ami a babát illeti. Mikinek elkészült az új szobája. Nagyon szép lett szerintem. Egy két dolog még hátra van. Például képeket kellene még feltenni a falra, nincs még új szőnyege (autósat rendelt az úr), és a nappaliban lévő egyik polc ég felkerül. Új függönyt mégsem vettünk Mikinek. Volt elfekvőben fehér és sötétítő függöny is. Ja, és majd el felejtem, rendeltem Mikinek egy nagyon édes falvédőt is. Teszveszen találtam egy hölgyet, aki patchwork technikával készíti őket a képek szerint elég színvonalas kiadásban. Ráadásul egyedi igényeknek megfelelően. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen esz. Szándékaink szerint a hálószobába is csináltatunk egyet, ha már a tartórúd évek óta ott figyel a falon.
A babaszobában is várnak még a képek, hogy felkerüljenek a falra. A bútorok tekintetében végül arra jutottunk, hogy felhasználjuk az eredetileg a pince-gardróbba készült bútorokat. Ezek egyszerű fehér bútorok, de épp ezét egy kis ötlettel könnyen feldobhatóak. Vettünk olyan fürdőszobai gumi matricákat, amiket csempére lehet felragasztani. Nagyon aranyos velük a szekrény. A baj csak az, hogy Miki rendszeresen leszedi őket. De hát majd leszokik róla. Ha mégsem, akkor pedig majd megoldom a díszítést matricával. Azt már csak nem kaparja le... Maradt a szobában a komód is és pelenkázóasztal helyett egy egyszerű asztal, ami méreteit illetően ugyanolyan mély, mint a pelenkázó, de szélesebb, így elfér a pelenkázólap mellett minden szükséges kellék is. Utólag már örülök, hogy nem vettük meg az IKEÁ-ban a pelenkázót.
Vettük a kismanónak új autósülést. PegPéregot. Remélem, jól döntöttünk és kényelmesnek fogja találni a gazdája. Illetve vettünk sterilizálót is, meg esővédőt a babakocsira (végre), meg egy-két kisebb hiányzó dolgot.
Pár hete (kb. 2-3) volt pár nap, amikor teljes pánikban voltam a kisbaba érkezése miatt. Leginkább azért, mert még nem készültünk el semmivel. Nem voltak kimosva a babaruhák, berendezve a babaszoba, kimosva a kiságy és a babakocsi. Valóban pánikhangulat lett úrrá rajtam. féltem, hogy nem készülünk el. Persze ez hülyeség, hiszen ha előbb is érkezett volna a baba, mire hazaértünk volna, Szabi mindent elrendezett volna, Mama pedig biztosan kimosta volna a ruhácskákat. De mindegy, ezen is túl vagyunk.
Most próbáltam tudatosabban felkészülni a szülésre (homeopátiás bogyók, málnalevél-tea, gátmasszázs, szülés utáni ülőpárna). No, nem esek túlzásokba. Még mindig azt vallom, hogy az élet egyik legtermészetesebb dolga, ami még megmaradt nekünk civilizált társadalomban élő embereknek, a szülés. Persze tudom, hogy sokszor elkerülhetetlen a pozitív kimenetel érdekében a modern orvostudomány segítsége, de alapvetően minden nő erre van kitalálva. Sajnos, életünk folyamán nagyon ritkán találkozunk a szüléssel - sokan egyáltalán nem -, míg életünkben el nem jön saját szülésünk pillanata. Ez az oka annak, hogy sokan félnek, félünk ettől az egésztől és sokszor szinte betegségként éljük meg. Ahelyett, hogy nőiségünk kiteljesedéseként gondolnánk rá, hiszen csak mi vagyunk képesek erre a csodára a Földön. Mi nőnemű lények. Életet adunk. A férfiak, hímek által ránk bízott életet a világra segítjük. Ez most így nagyon fellengzősen hangzik, de nekem ez a véleményem. Persze, nem vagyok bolond. Tudom, hogy bármi elsülhet balul is. Épp ezért adom meg a segítségnyújtás esélyét a modern orvostudománynak azzal, hogy kórházban szülök. De szeretném, ha minden a lehető legtermészetesebb módon zajlana. Kértem, kérni fogom az oxitocin mellőzését, a fájdalomcsillapítás elhagyását (ez Mkinél is elmaradt, valójában szóba sem került), a függőleges, aktív vajúdást, a gátmetszés minimalizálását. És szeretnék inni! Mikinél elég kellemetlen volt, hogy nem hagytak inni. Most sem igazán értem, hogy miért. Már csak az aggaszt, hogy fogalmam sincs, mikor is induljunk el a kórházba. De hát olyan sokan megoldották már ezt előttem, hogy valószínűleg nekünk is sikerülni fog. :)
Két napja éjjel azt hittem, hogy valami elkezdődött. Eléggé sokat keményedett a hasam, nem tudtam aludni, minden bajom volt. És még melegem is volt, meg a kutyák is ugattak. Aztán leköltöztem a dolgozószobába aludni. Ez újabban vendégszobaként is üzemel. Még másnap sem éreztem magam túl jól, de aztán helyreállt a rend. Valószínűleg a hidegfront ártott meg, amire egyébként is igen érzékeny vagyok (fejfájás, migrén, stb.). Az viszont kiderült, hogy a dolgozószobában lévő kanapé most épp kényelmesebb, mint az ágy a hálóban, így már harmadik éjszakája alszom ott. Ma reggel ráadásul a fiúk hagytak jó sokáig aludni. Örök hála!
Sikerült mindennel elkészülnünk, ami a babát illeti. Mikinek elkészült az új szobája. Nagyon szép lett szerintem. Egy két dolog még hátra van. Például képeket kellene még feltenni a falra, nincs még új szőnyege (autósat rendelt az úr), és a nappaliban lévő egyik polc ég felkerül. Új függönyt mégsem vettünk Mikinek. Volt elfekvőben fehér és sötétítő függöny is. Ja, és majd el felejtem, rendeltem Mikinek egy nagyon édes falvédőt is. Teszveszen találtam egy hölgyet, aki patchwork technikával készíti őket a képek szerint elég színvonalas kiadásban. Ráadásul egyedi igényeknek megfelelően. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen esz. Szándékaink szerint a hálószobába is csináltatunk egyet, ha már a tartórúd évek óta ott figyel a falon.
A babaszobában is várnak még a képek, hogy felkerüljenek a falra. A bútorok tekintetében végül arra jutottunk, hogy felhasználjuk az eredetileg a pince-gardróbba készült bútorokat. Ezek egyszerű fehér bútorok, de épp ezét egy kis ötlettel könnyen feldobhatóak. Vettünk olyan fürdőszobai gumi matricákat, amiket csempére lehet felragasztani. Nagyon aranyos velük a szekrény. A baj csak az, hogy Miki rendszeresen leszedi őket. De hát majd leszokik róla. Ha mégsem, akkor pedig majd megoldom a díszítést matricával. Azt már csak nem kaparja le... Maradt a szobában a komód is és pelenkázóasztal helyett egy egyszerű asztal, ami méreteit illetően ugyanolyan mély, mint a pelenkázó, de szélesebb, így elfér a pelenkázólap mellett minden szükséges kellék is. Utólag már örülök, hogy nem vettük meg az IKEÁ-ban a pelenkázót.
Vettük a kismanónak új autósülést. PegPéregot. Remélem, jól döntöttünk és kényelmesnek fogja találni a gazdája. Illetve vettünk sterilizálót is, meg esővédőt a babakocsira (végre), meg egy-két kisebb hiányzó dolgot.
Pár hete (kb. 2-3) volt pár nap, amikor teljes pánikban voltam a kisbaba érkezése miatt. Leginkább azért, mert még nem készültünk el semmivel. Nem voltak kimosva a babaruhák, berendezve a babaszoba, kimosva a kiságy és a babakocsi. Valóban pánikhangulat lett úrrá rajtam. féltem, hogy nem készülünk el. Persze ez hülyeség, hiszen ha előbb is érkezett volna a baba, mire hazaértünk volna, Szabi mindent elrendezett volna, Mama pedig biztosan kimosta volna a ruhácskákat. De mindegy, ezen is túl vagyunk.
Most próbáltam tudatosabban felkészülni a szülésre (homeopátiás bogyók, málnalevél-tea, gátmasszázs, szülés utáni ülőpárna). No, nem esek túlzásokba. Még mindig azt vallom, hogy az élet egyik legtermészetesebb dolga, ami még megmaradt nekünk civilizált társadalomban élő embereknek, a szülés. Persze tudom, hogy sokszor elkerülhetetlen a pozitív kimenetel érdekében a modern orvostudomány segítsége, de alapvetően minden nő erre van kitalálva. Sajnos, életünk folyamán nagyon ritkán találkozunk a szüléssel - sokan egyáltalán nem -, míg életünkben el nem jön saját szülésünk pillanata. Ez az oka annak, hogy sokan félnek, félünk ettől az egésztől és sokszor szinte betegségként éljük meg. Ahelyett, hogy nőiségünk kiteljesedéseként gondolnánk rá, hiszen csak mi vagyunk képesek erre a csodára a Földön. Mi nőnemű lények. Életet adunk. A férfiak, hímek által ránk bízott életet a világra segítjük. Ez most így nagyon fellengzősen hangzik, de nekem ez a véleményem. Persze, nem vagyok bolond. Tudom, hogy bármi elsülhet balul is. Épp ezért adom meg a segítségnyújtás esélyét a modern orvostudománynak azzal, hogy kórházban szülök. De szeretném, ha minden a lehető legtermészetesebb módon zajlana. Kértem, kérni fogom az oxitocin mellőzését, a fájdalomcsillapítás elhagyását (ez Mkinél is elmaradt, valójában szóba sem került), a függőleges, aktív vajúdást, a gátmetszés minimalizálását. És szeretnék inni! Mikinél elég kellemetlen volt, hogy nem hagytak inni. Most sem igazán értem, hogy miért. Már csak az aggaszt, hogy fogalmam sincs, mikor is induljunk el a kórházba. De hát olyan sokan megoldották már ezt előttem, hogy valószínűleg nekünk is sikerülni fog. :)
2009. augusztus 15., szombat
37. hét
Újra voltunk dokibácsinál. Megvizsgált. Minden rendben, a baba érkezésének egyelőre semmi nyoma. Még van időnk.
A mérések alapján most kb. 2900 g.
A mérések alapján most kb. 2900 g.
Rajzol
Miki újra elővette a rajztábláját és rajzolgatni kezdett. Teljesen egyedül. Ezeket a rajzokat később találtam az otthagyott táblán.
Azt hiszem nem vagyok elfogult, ha azt mondom, hogy nagyon ügyes.
Apa
Anya
Nálunk jártak a barátok
...múlt hétvégén. És itt is aludtak, így Miki Mamánál töltötte az éjszakát, hogy elférjünk. Jó volt beszélgetni végre, hiszen nagyon régen találkoztunk utoljára. Így együtt Mátraházán még a hóban-fagyban.
Miki imádta a dolgot. A lelkes gyermektelen barátok élvezettel játszottak együtt Mikivel. Közülük is kiemelendő Edina és Dúró Peti. Le a kalappal előttük. Hogyan bírták a focizást és homokozást órákon át? Rejtély. (Persze lehet, hogy a "felváltva" a válasz a kérdésre. :) ) Miki mindenesetre nagyon élvezte a velük töltött időt.
Íme egy kis képes illusztráció:
Miki és Móni olvas (a könyvért köszönet Edinának és az ő Petijének)...
...miközben a többiek rezignáltan reggeliznek
Móni és Attila próbálkozik a Rumcájszos kirakóval (Köszi, Zsuzsa és Dúró Peti)
A Mónitól és Attilától kapott ajándék, miszerint Thomas-os nyomda nem került megörökítésre, de bizton állíthatom, hogy szeressük!
A nyomda mellé kapott pici törölköző kapcsán minden egyes kéztörlésnél elhangzik ez:
Miki: -Ki hozta?
Anya: -Móni és Attila
Miki: -Attila jó magas fiú.
Minden kedves barátnak kijár egy alapos hátmasszázs... ha akarja, ha nem!
Persze az ember ilyenkor számíthat a többi barát önzetlen segítségére is...
Munka után édes a pihenés...
2009. augusztus 4., kedd
2009. augusztus 3., hétfő
2009. július 26., vasárnap
33. hét
Újabb vizsgálaton voltunk a dokibácsinál. Mindent rendben talált.
Most először Miki is elkísért minket. Kicsit meg volt szeppenve a rendelőben. Az ultrahang után kimentek a váróba, míg engem a dokibácsi megvizsgált.
Szabi mesélte, hogy odakint Miki azt mondta, hogy "Anya lefekszik doktorbácsi", ami derültséget keltett a várakozók között.
Sőt azt gondolta, hogy "Anya megszüli kisbabát."
Hát, igen. Már nagyon várja, én pedig mondtam neki, hogy már hamarosan eljön az ideje. Ő pedig logikusan azt gondolta, hogy a doktorbácsi, aki anyának segít a szülésben, biztosan most segít. Olyan okos és aranyos tud lenni. :)
Sajnos Pocaklakó nem mutatta meg az arcát a 3D-s felvételen, így most nincs róla új képünk.
Betegek vagyunk
Miki kezdte. Elkezdett folyni az orra kedden. Először nem gondoltunk semmi rosszra, csak furcsállottuk, hogy mindezt 40 fokban teszi. Este lefekvés után 10 percenként felsírt, forgolódott, dobálta magát.Általában nem ébredt fel rá, de mikor észnél volt azt mondta, hogy fáj a füle. Én ezt nem nagyon hittem, mivel akkor másképp reagált volna, ha a füléhez nyúlok, de adtam neki éjjel 2-3 körül Panadolt. Ezután szépen végigaludta az éjszaka hátra lévő részét.
Reggel viszont úgy döntöttünk, hogy a fülfájásgyanú miatt jobb, ha orvos is látja. A doki néni nem észlelt semmi különöset, csak azt, hogy kicsit piros a torka. Kapott Fenistilt.
Aztán éjjel már kruppos tüneteket produlákt Miki. Nem ébredt fel, da ahogy aludt hallottam, hogy rosszul veszi a levegőt. Hirtelen nem tudtam mást kitalálni, bekapcsoltam a párologtatót, hátha a párás levegő segít neki. Nem is lett komolyabb "rohama", bár reggel ébredéskor csúnyán sípolt és sipítva beszélt, de ez hamar elmúlt.
Ekkor már az én torkom is nagyon fájt. De gondoltam megoldom orvos nélkül a dolgot.
Pénteken vettem a gyógyszertárban Stodal szirupot és Homeogene9-et. És mivel valahol pár hónapja olvastam egy olyan reklámot egy újságban, hogy van valamilyen sós víz, ami párologtatva segít a kruppos tünetek enyhítésében azt is. Kiderült a Salvus víz az.
Estére belázasodtam, illetve magas hőemelkedésem volt. Így megengedtem magamnak egy Neocitránt is. Korábban már beszéltem erről a nőgyógyásszal, és ő azt mondta, hogy ha nincs ráírva, hogy tilos, akkor mehet. Szabi segítségével pedig jól kigőzöltem a fejemet kamilla-kakukkfű teával.
Mikinél beizzítottuk éjszakára a párologtatót: Salvus víz, 63% páratartalom. Nem is volt semmi gond. Teljesen tünetmentes volt egész éjjel és vidáman ébredt. Hogy ezt eddig miért nem javasolta egyik orvos sem... Reggelre Miki szobájában őserdei hangulat lett. Párafelhők úszkáltak.
Én egész éjjel szenvedtem. Fájt a torkom, nem tudtam tőle aludni. Tegnap napközben pedig hol elment a hangom, hol visszajött, néha meg akartam fulladni és továbbra is rettentően fájt. Kipróbáltam mindent: meleg mézes tej, tea, párologtató, fagyi. A hideg az jó volt, egy időre megszűnt a fájdalom. A párologtató elé ülve a sós víz pedig nagyon jól oldotta a torkomban a lerakódást. Meg is állapítottam, hogy a sok gyógyszer mellett valójában két dolog használt igazán: a sós víz (párologtatás, orrtisztítás) és a kamilla-kakukkfű teás inhalálás. Éljen a modern orvostudomány...
Este újra hőemelkedésem lett. Inhalálás, Neocitrán, ágyikó, alvás. Mára már egész jól vagyok. Nem egészséges, de elviselhetően beteg. Csak picit fáj a torkom, általában csak, ha megerőlteti a köhögés, tudok köhögni, eddig csak fuldokoltam, és folyik az orrom. Kifelé megyek a betegségből.
Miki sokkal jobban van, mint én. Neki is folyik az orra picit köhög is, de egyébként nincs más baja: nincs láza, nem kruppozik.
Arról viszont fogalmunk sincs, hogy hol szedtük össze ezt a kórságot. Nem szimpla megfázásnak tűnik, inkább valamiféle ragályos bacinak vagy vírusnak. De mivel nem találkoztunk senkivel mielőtt kijött rajtunk, teljesen rejtélyes, hogy honnan is érkezett.
Állítólag mára már Inci is beteg. Tegnap voltunk náluk felköszönteni a Dédimamát. Lehet, hogy tűlünk kapta meg.
Pocaklakót viszont abszolút nem érdekli a dolog. Ugyanolyan vígan ficánkol, mint eddig.
Reggel viszont úgy döntöttünk, hogy a fülfájásgyanú miatt jobb, ha orvos is látja. A doki néni nem észlelt semmi különöset, csak azt, hogy kicsit piros a torka. Kapott Fenistilt.
Aztán éjjel már kruppos tüneteket produlákt Miki. Nem ébredt fel, da ahogy aludt hallottam, hogy rosszul veszi a levegőt. Hirtelen nem tudtam mást kitalálni, bekapcsoltam a párologtatót, hátha a párás levegő segít neki. Nem is lett komolyabb "rohama", bár reggel ébredéskor csúnyán sípolt és sipítva beszélt, de ez hamar elmúlt.
Ekkor már az én torkom is nagyon fájt. De gondoltam megoldom orvos nélkül a dolgot.
Pénteken vettem a gyógyszertárban Stodal szirupot és Homeogene9-et. És mivel valahol pár hónapja olvastam egy olyan reklámot egy újságban, hogy van valamilyen sós víz, ami párologtatva segít a kruppos tünetek enyhítésében azt is. Kiderült a Salvus víz az.
Estére belázasodtam, illetve magas hőemelkedésem volt. Így megengedtem magamnak egy Neocitránt is. Korábban már beszéltem erről a nőgyógyásszal, és ő azt mondta, hogy ha nincs ráírva, hogy tilos, akkor mehet. Szabi segítségével pedig jól kigőzöltem a fejemet kamilla-kakukkfű teával.
Mikinél beizzítottuk éjszakára a párologtatót: Salvus víz, 63% páratartalom. Nem is volt semmi gond. Teljesen tünetmentes volt egész éjjel és vidáman ébredt. Hogy ezt eddig miért nem javasolta egyik orvos sem... Reggelre Miki szobájában őserdei hangulat lett. Párafelhők úszkáltak.
Én egész éjjel szenvedtem. Fájt a torkom, nem tudtam tőle aludni. Tegnap napközben pedig hol elment a hangom, hol visszajött, néha meg akartam fulladni és továbbra is rettentően fájt. Kipróbáltam mindent: meleg mézes tej, tea, párologtató, fagyi. A hideg az jó volt, egy időre megszűnt a fájdalom. A párologtató elé ülve a sós víz pedig nagyon jól oldotta a torkomban a lerakódást. Meg is állapítottam, hogy a sok gyógyszer mellett valójában két dolog használt igazán: a sós víz (párologtatás, orrtisztítás) és a kamilla-kakukkfű teás inhalálás. Éljen a modern orvostudomány...
Este újra hőemelkedésem lett. Inhalálás, Neocitrán, ágyikó, alvás. Mára már egész jól vagyok. Nem egészséges, de elviselhetően beteg. Csak picit fáj a torkom, általában csak, ha megerőlteti a köhögés, tudok köhögni, eddig csak fuldokoltam, és folyik az orrom. Kifelé megyek a betegségből.
Miki sokkal jobban van, mint én. Neki is folyik az orra picit köhög is, de egyébként nincs más baja: nincs láza, nem kruppozik.
Arról viszont fogalmunk sincs, hogy hol szedtük össze ezt a kórságot. Nem szimpla megfázásnak tűnik, inkább valamiféle ragályos bacinak vagy vírusnak. De mivel nem találkoztunk senkivel mielőtt kijött rajtunk, teljesen rejtélyes, hogy honnan is érkezett.
Állítólag mára már Inci is beteg. Tegnap voltunk náluk felköszönteni a Dédimamát. Lehet, hogy tűlünk kapta meg.
Pocaklakót viszont abszolút nem érdekli a dolog. Ugyanolyan vígan ficánkol, mint eddig.
2009. július 21., kedd
Tapolca
Hosszas variálgatás után végül Tapolca mellett döntöttünk. És nagyon nem bántuk meg. Az idő nem volt az igazi volt, hogy egész nap esett, de bent a szállodában is el tudtuk tölteni az időt tartalmasan. Mikivel még úgysem lett volna értelme kirándulgatni.
Mikinek is nagyon tetszett a nyaralás. Ahogy ő nevezte:"Tapolca-pancsi".
A legfontosabb dolog, ami itthon nincs, természetesen a medence volt. Minden nap pancsikáztunk. Első nap mikor bement a vízbe folyamatosan csapkodott, hangosan nevetgélt, viháncolt. Egyszerűen nem tudott betelni az élménnyel. Vittük a karúszóját, ami Galyatetőn már bevált, ám itt nem volt beltéri gyerekmedence. Be kellett érnie az élménymedencék ülő és fekvő részein vagy a lépcsőkön való mászkálással, ücsörgéssel. Vagy a rajtunk lógással persze. De mivel nem olyan fából faragták, így lelkesen próbálkozott a vízbe ugrálással. A lépcsőről persze. A partról ugrálást még későbbre tartogatja. Kezdetben kedves szülei kezébe ugrált, de idővel rájött, hogy viccesebb, ha egyedül ugrik és szabályossan elzavart minket a közelből. Szombatra odáig fajultak a dolgok, hogy beugrott a -neki- mély vízbe és felfeküdt a víz tetejére, aztán ott lebegett. Tiszta majom. 
A fiatalúr az étkezéseket is nagyon szerette. Különösen tetszettek neki a pincérbácsik. Szépen megköszönt nekik mindent, amit hoztak és mindig figyelmeztette őket, hogy melyik tányért is kellene már elvinni az asztalról. :)
Most először sikerült szállodában olyan kiságyat kapnunk, ami megfelelt a követelményeknek. Miszerint stöpszli Anya is eléri benne a gyereket, ha belehajol anélkül, hogy közben lábai ez ég felé kalimpálnának. Pláne ilyen nagy pocakkal volt ez fontos. Így az utazóágyunkat lent is hagytuk a kocsiban. Mikinek sajnálatos módon sikerült kivonnia ezt az ágyat a forgalomból. Második nap a déli alvásból ébredve úgy érezte, hogy mindenképpen idétlenkednie kell. Közben fenékre esett, amit szegény ágy nem bírt ki és leszakadt. Béke poraira. A matracot megtartottuk és kombináltuk az utazóágyunkkal. Ennek persze Miki nagyon örült, hiszen ezen van ajtó is. Íme egy délutáni ébredés:
A szálloda alatti barlangot is megnéztük. Hogy ez milyen jól jönne egy-egy kruppos éjszakán...
És végül a legnagyobb attrakció: Ó V O D A
Így csupa nagybetűvel, piros tintával. Mikinek talán ez tetszett a legjobban. Ovis lett. No, persze csak módjával. Elvileg 3 éves kor alatt csak játszóházként üzemelt szülői felügyelet mellett, de az óvónéni bevállalta Mikit, míg mi elmentünk meginni egy kávét. Aztán majd egy óra múlva, mikor visszaértünk (hosszú kávé volt), láttuk, hogy elmélyülten játszik. Nem zavarta őt a hiányunk. Az óvónéni is megdícsérte őt, hogy milyen ügyes kisfiú.
Minden nap oviztunk egy kicsit és 3-4 alkalommal ott is hagytuk őt minden probléma nélkül. Ügyesen főzőcskézett a többiekkel vagy kirakózott.
(Kirakott teljesen ismeretlen 20-30 db-os kirakókat teljesen egyedül első nekifutásra. Wow!)
A kirakós tudományától az egyik óvónéni teljesen ámulatba esett.
(Következő feladatunk: új kirakók beszerzése.)
Utolsó nap, míg bepakoltunk a kocsiba és rendeztük a számlát Miki ovizott. Mikor értementünk dühösen a földhöz vágta a kezében lévő játékot és hátat fordított nekünk. Odamentem hozzá. Hát még a szája is lefelé görbült. Nem akart hazajönni még. Aztán sikerült meggyőzni őt róla, hogy mindenki nagyon várja már őt itthon: Papa, Mama, Dédiék. No, és Mazsola, a nyuszi.
Utolsó nap, míg bepakoltunk a kocsiba és rendeztük a számlát Miki ovizott. Mikor értementünk dühösen a földhöz vágta a kezében lévő játékot és hátat fordított nekünk. Odamentem hozzá. Hát még a szája is lefelé görbült. Nem akart hazajönni még. Aztán sikerült meggyőzni őt róla, hogy mindenki nagyon várja már őt itthon: Papa, Mama, Dédiék. No, és Mazsola, a nyuszi.
Kéretik észrevenni, hogy a gyermek haja a képeken RÖVID. Apa megnyírta.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
