Babauszi

Mivel az utóbbi alkalmakkor Mikivel igen nehezen lehetett zöld ágra vergődni babaúszáson, úgy gondoltam, hogy nem megyünk többet. Volt, hogy nem akart az apja nélkül úszni, máskor én utának sírt. Nem komálta azt sem, hogy feladatok vannak. Nem is beszélve a merülésről. Már meg akartam kérdezni, hogy nem lehetne-e a bérlet további alkalmait inkább családi úszáson lejárni.
Ám ma mégis elmentünk uszizni. Mivel Miki mostanában későn fekszik, a 6 órás időpont mellett döntöttünk. Csak négyen voltunk. Nagyobb babák. És a feladatok is nagyobb babákhoz mértek voltak. Jobban tetszettek Mikinek. Régen nem láttam ilyet: vigyorgott a vízben, néha kapálózott is, elkapta a kiskacsákat és nem sírt a merüléstől. Nagyon tetszett neki. Kipróbáltuk az új karúszónkat is. Elengedtem, nem merült el, de lehet, hogy egy nagyobb nem ártana. Pedig elvileg ez a mérete. Ilyen pozitív élmény után biztosan nem hagyjuk abba az úszkálást.

Esztella néni hasa már igencsak gömbölyded. A 36. hétben jár. Izgulunk érte, könnyű bennsőséges szülést és sok-sok boldogságot kívánunk neki itt is, bár ő ezt nem olvassa, de hátha valami tündérmanó tesz róla, hogy fogjon rajta a jókívánság.

Ma este...

... Miki a mi nagy ágyunkon akart cicizni. Lefeküdtünk, hát. Egyszercsak elkezdett a fejemen matatni. Megtalálta az orromat. Nyomkodni kezdte, hümmögött mellé. Mivel én már-már elaludtam, nem csináltam semmit. Erre élénk anyázásba kezdett. Majd a saját orrát is megnyomta és berregett.
Orrdudálósat játszott.
:o)

Uí

Mikitől megkérdeztem, hogy csinál a kismalac. Mivel nem válaszolt mondtam, hogy "uí".
Ekkor látványosan elkezdte keresni a kezemet. Én nem értettem, hogy mit akar. Azt hittem, azt akarja, hogy vegyem fel. De Szabi felvilágosított. Mikinek az "uí"-ról az "Ez a malac..." kezdetű ujjakról szóló mondóka jutott az eszébe. Ezt már sok-sok hete nem mondtam el neki, és akor sem érdekelte őt annyira, mint most. Hogy hogyan jutott az eszébe...?

Íme a teljes mondóka:
"Ez a malac vásárba megy,
Ez itthon marad.
Ez kap finom vacsorát,
Ez semmit se kap.
Ez a pici visít nagyon: Uí, uí, éhes vagyok!"

Beszéd

Hát lássuk, mit is mond már a mi kis tündérmackónk.
Először is van Anya (valahol félúton az Ana és az Aja között, hol erre, hol arra tendálva)
Aztán Apa (tökéletesen és imádnivalóan kiejtve)
Mama (néha Ama vagy Hama lesz belőle)
Papa (szintén tökéletesen ejtve)
Ez utóbbi kettőt előszeretettel kombinálja is, megalkotva a Mamapapa foglamát.
Legújabb (kb 1 napos) tudománya a cici szó. Kicsit sziszegve ejti, ám igen tudatosan és helyesen használja. Eddig mindig hisztizett a ciciért, de legalábbis vinnyogott. Megkértem rá, hogy inkább mondja, hogy mit akar. Valóban kicsi unszolásra megpróbálta kimondani a cici szótés sikerült neki. Bár kicsit sziszeg, de azért jól felismerhető az óhaja. Próbálom rávenni, hogy ne testbeszéddel, hanme szavakkal fejezze ki, ha szopizni szeretne. Elég jól bevált a dolog, 10-ből 8-szor szól. Így talán előbb ráeszmél a szavak erejére és gyorsabban kezd el beszélni.
Egyébként imád dumálni, csak még mi nem tudjuk, hogy mit mond. Ma azt vettem észre, hogy ha valamit nem tud megnevezni, az Apa. Ha valamire visszakérdezünk azt is Apára módosítja. :o)
Sok dolgot meg tud nevezni egyéb módon is: hangutánzással vagy mutogatással: oroszlán (az első állat, amit utánozni tudott, természetesen egy morgás-ordítással), béka (sziszegő brekegés, teknősbéka is!), kacsa (hápog, de hang nélkül - néma kacsa), kutya (liheg), cica (nyávog - a cici szó után már nem lenne nehéz, de nem próbálja meg), ló (klakkog a nyelvével), kígyó (sziszeg), varjú (hasonlít nagyon a cicára, az én "kár"-omat próbálja utánozni), boci (múú), birka (e-e-e-e-e), pipi (tegnap Edina tanította neki: ko-ko-ko).
Ezek mellett evéskor a jól bevált "hamm" már neki is természetes. akkor is ha ő eszik és akkor is, ha megpróbál rávenni arra, hogy kinyissam a számat, mikor etetni próbál.

És bár lehet, hogy még nem tud mindent elmondani, de MINDENT megért! Nagyszerű kisember.

Életem mindn fontos pasijával......

...készül lámpaoszlopos kép.

Pilótajáték

Ez egy fordított pilótajáték, nem jár benne pórul senki és néhány embert közelebb visz egymáshoz. A lényege, hogy az első három (kommentben) jelentkezőnek készítek egy-egy sk ajándékot a következő egy évben (kicsit szoros a határidő), cserébe ők is készítenek 3-3 embernek, akik az ő blogjukban közzétett felhívásra jelentkeznek. (Ebből következik, hogy csak az tud játszani, akinek blogja van.)

Galyatető

Mivel már igencsak elfáradtunk a napi munkában és gyermeknevelésben, kis családunk úgy határozott, hogy nyaralásra adja fejét. Mivel nem vagyunk egy kalandvágyó fajta, a már jól bevált galyatetői Grandhotel Galya mellett döntöttünk. Ismerjük már. Szép, csendes, nyugodt hely. Már, ha nem fogja ki az ember lánya az év legidiótább csapatépítő-tréningező garnitúráját. Mint ahogy mi tavaly szeptemberben. No, de ne is gondoljunk rájuk. Szóval hosszas egyeztetés után (kerülendő a fent nevezett csapatokat és találkozandó kedves barátainkkal - név szerint Edina és Peti) sikerült egy teljes hetet lefoglalni. Hétfőn délután érkeztünk és azonnal éreztük, hogy jó. Nagyon jó. Nyugi, pihi... helyett Miki szeszélyei. De madárcsicsergés, hegyek, fák, finom ételek, medencék, nulla tennivaló. A szobánk ugyanaz volt, mint szeptemberben. Hazajöttünk. :o) Első igazi élményünk a vacsora volt. Nyami-nyami. Előző látogatásunkhoz képest könnyebbséget jelentett, hogy Miki már -szinte- bármit megeszik. Nagy meglepetésünkre egyedül. Nem engedte, hogy etessük, úgy akart enni, mint mi. Önállóan. Szerencsére mindig akadt valami neki való finomság is. Rántott zöldségek, tészták, saláták, gyümölcsök. Reggelire pedig az elmaradhatatlan virsli. Új kedvencet is talált magának, a párolt bébirépát. Csak úgy szurkálta fel a villájára...

A Barabás-család utolsóvacsorázik
(Most látom csak, hogy megöregedtem!)

Kedden és szerdán felfedeztük a kertet, a szálloda környékét és az ott lapuló sok-sok csodát.

Pitypangoztunk (szarvaslesés közben)

Elvesztünk a nagy parkolóban

Mekkora levél...

Ilyen szép erdőben sétáltunk
Where's Wally?

Láttunk békát is

Miki a kugli-betyár

Labdazsonglőr

Gyí, paci, paripa...

Drágaszág...

Anya legjobb pasija

Az igazán érdekes program persze a pancsizás volt. Kezdetben Miki drága szüleinek az a gondolata támadt, hogy rábírják gyermeküket a babaúszáson tanult merülés tudományának gyakorlására annak heves tiltakozása ellenére. Kibírta, de nagyon nem örült neki. Viszont a bugyogó, csobogó, fröcskölő élménymedencének annál jobban. Pár nap után arra vetemedtek édesapjával, hogy kapaszkodás nélkül sétált oda hozzá a fekvőpadon (bőven kilógott a feje) és vigyorogva vetette magát a karjaiba a mély vízbe. Aztán brilliáns ötletem támadt. Kértem a wellness recepción karúszót. Először meglepődött, de végül egyedül lebegett a mély vízben is és még bátrabban mászkált és ugrándozott. A gyerekmedence is teljesen más perspektívába került így, hiszen be tudta járni gyalog a felborulás veszélye nélkül. Furcsa módon így nem zavarta, ha egy-egy rossz lépésnél mégis elmerült a vízben. Bár az igazat megvallva én is inkább magam bújok a víz alá, minthogy valaki alányomjon.

Miki bejárja a gyerekbirodalmat

Itt is volt fröcskölő, mint anagyoknál

Ki emel, ki emel...

Csütörtökön megérkezett Edina és Peti is. Sajnálatos módon közös kép nem igen készült. LEgalábbis publikálható nem. A nem túl előnyös vagy vicces képeket pedig nem merem publikálni az érintettek hozzájárulása nélkül.

A barátok megukkal hozták a rosszidőt, úgyhogy a kert helyett a medence, a játszóház és a szoba lett a tartózkodásunk helyszíne. Nem kockáztattam egy megfázást, mint szeptemberben. (Szabi így is náthás lett. Ő kiment.) Miki így is remekül érezte magát és végre mi is tudtunk Catanozni, merthogy azt ugye csak sokasban lehet.

Vasárnap mivel igen jó társaságnak bizonyultunk (és mert meleg ebéddel vártak minket otthon) Edina és Peti egy kisebb kékestetői kitérő után csatlakozott kis családunkhoz. Jó kis csapat vagyunk mi így azt hiszem.

Összegzés: JÓ VOLT.

Olyanannyira, hogy Petiék nem bírják nélkülünk és megígérték, hogy segítenek tapétázni a hétvégén. Ugye nem felejtették el?! :o)

A mi kertünk...

A bohókás, bolyhos cser- szömörce.

A rózsaszín rózsa, aki már előttünk is itt lakott.

A sárga rózsa, amit Apa Anyától kapott.

Az illatos bokor, aminek nem tudjuk, hogy mi a neve, de ilyenkor olyan jó illat van tőle odakint.

A képeket Apa készítette a mai napon.

Bence és Kira

Ők Ivett aprócskái.
Reggel ahosszas vívódás után a hordozókendő mellett döntöttem. Legalább gyakoroltuk a használatát. Hazafelé már sikerült egész jól megkötnöm. Miki nagy bánatára, ugyanis így nem tettem őt le Gödön az állomáson szaladgálni és a vonaton is hozzám volt kötözve.
Mikinek rögtön megtetszett a látogatás. Amint beléptünk már ment is felfedezni a házat. Sajnos, mivel mostanság kezd nagyon hisztis és nyafka lenni többször is lefelé görbült a szája széle. Pláne, ha Bence valami turpisságot csinált. Hangosasbban kiáltott vagy esetleg kiborította a pohárból a ropit. Ez pedig többször is előfordult, Bence nagyon eleven és csintalan kisfiú. És nagyon aranyos és mosolygós is. Remélem, Miki leszokik majd erről a nyafka stílusról. A két fiú egyébként jól elszórakoztatta egymást. Együtt szereltek, kalapáltak, csavaroztak és néha el-eltüntek a konyha irányában. Bence elöl hiszen ő a nagy, Miki pedig utána. Aztán Kira is tiszteletét tette nálunk, érkezésünkkor ugyanis még durmolt. Nagyon aranyos babóca. Furcsa volt egy ilyen pici babát látni és megfogni. Nem olyan régen még Miki is ekkora volt, de mintha már ezer éve lett volna.
Amíg Bence próbálta mindenféle huncutságra rávenni Mikit, addig mi jót beszélgettünk az anyukájával. Jó volt újra találkozni Ivettel, de ez a 2 óra igencsak kevés volt ahhoz, hogy igazán ki tudjuk beszélgetni magunkat. Remélem, máskor is meghívnak még minket!