Hó

Decemberben leesett a hó. Vicces, hogy valójában egy olyan nap volt az év végén, mikor nem borított mindent fehér lepel. Ez pedig szenteste napja volt. De hát ugye Murphy törvénye. Egyébként se legyünk telhetetlenek. A fiúk is megízlelhették a szánkózás örömét. Többször is.

Íme

Szilveszteri baleset

Az idei szilveszter sem ígérkezett túl izgalmasnak és mozgalmasnak. Azt terveztük, hogy TV-t nézünk, játszunk és sütünk-főzünk. Az első tervünknek a műsor szolgáltatók keresztbe tettek. Sehol nem volt kifejezetten szilveszteri műsor. Úgyhogy maradt a két utóbbi program.
Épp az utolsó tepsi pogácsa sült a sütőben, mikor mamáék megérkeztek. Még 5 perce sem voltak nálunk, mikor éktelen sikítást, ordítást hallottunk a nappaliból. Karcsi elesett. De nem akárhogy ám. A padló úgy nézett ki, mint ahol gyilkosság történt. Vér foltok mindenütt (0,25 m2-en belül).Szegénykémnek sikerült úgy elesnie, hogy a száját pont a lépcső fém szegélyébe ütötte be. 1,5 cm hosszan felszakadt. Ömlött belőle a vér, Karcsi sikított. Láttuk, hogy nem kis baj történt, így a mentők hívása mellett döntöttünk. Mama mosta le vízzel Karcsi száját, én öltöztem és szedtem össze a cuccainkat, papa elvitte Mikit, Szabi pedig telefonált. Mozgalmasabb lett az este, mint terveztük. Hamarosan megérkezett a mentő. Karcsi a mentőben is végig nagyon sírt, míg végül bekakilt és elaludt. Az ügyeletre érve átpelenkáztam, de alig végeztem vele, már hívtak is minket. A doki megnézte a sebét, meg hogy a fogai nem sérültek-e. Aztán hívott még egy embert, hogy segítsen lefogni őt és összevarrta a sebét. Szép kék cérnával. Ha jól tudom 3 öltéssel. Aztán megkaptuk a papírokat és mehettünk is. Nem sürgősségi, hanem gyorsasági ellátást kaptunk. Köszönjük!

Varrat szedésre 5 nap múlva mentünk. Az ápolónő megkérdezte tőlem, hogy hogyan szedjük ki, mert Karcsival még nem lehet megbeszélni, hogy üljön nyugodtan. Nem akartam mondani, hogy a 4 évesemmel sem tudná. Javasoltam, hogy fogjuk le. Jött is két hölgy, akik lefogták Karcsit. Miután kiszedték a varratokat felnéztem és láttam, hogy még 4 asszisztensnő/ápolónő áll felettünk és aggódva, szörnyűlködve nézi, hogy Karcsi sír-szenved. Vicces volt. A nők összeszaladtak a környékről a kisbaba hírére.

Véresen komoly

Bibis szájú

Ott alvós nagyizás

Karácsony második napján elutaztunk Almásfüzitőre. Ott is aludtunk, hogy minden barátot és rokont meg tudjunk látogatni.Ez így utólag nem tűnik teljesen jó ötletnek. Ugyan a látogatások megtörténtek, végre beszélgetni is tudtunk nyugodtan, de az "ottalvás" Karcsinak nehezen ment. Este hosszas sírás után is alig-alig akart elaludni. Pedig elég sok módszert próbáltunk. Még cicin sem aludt el. Végül egyik éjjel a vizes cumisüveg segített. Kb. 5 másodperc alatt végzett vele. Ki gondolta volna! Még jó, hogy Miki, ha elalszik, az ágyú dörrenésre sem ébred fel.

Először is megnéztük végre jóbarátainkat, a Vígh családot. A fiúkat már meg sem ismertem, sikerült jó nagyra nőniük. Sajnos, kép az nem készült róluk, fogalmam sincs miért. sikerült a felnőtteket fényképeznem. Ők egy helyben ültek. :) Márk és Viktor egyébként nagyon aranyos fiúk. Miki és Karcsi azonnal barátkozni kezdtek velük, amit ők nagyon kedvesen fogadtak. Miki ugyan néha kicsit durva volt, de az ikrek rendre utasították. Sajnos, nem sok sikerrel. A házunk állítólag bővül. Szabi látta, én nem voltam a tetőtérben, de hiszek neki.
Miki búcsú ajándékként kapott egy bobot Csabitól és Zitától. Köszönjük!

A fiúk Vigiéknél, a fiúk uncsitesójával

Zita és Csabi (jobbról meg beles a láncfűrész)

Pancsi

Barabás dédivel

Barabás fiúk

Végre valahára eljutottunk az Ollé családhoz is. Jó rég nem voltunk náluk sem. Makay dédiéknél néha összefutunk, de az egy napos látogatásokba tényleg csak a létszámellenőrzés fér bele. Kár, hogy ilyen messze lakunk egymástól. A lányok itt is nagyot nőttek. Ha Orsira gondolok, még mindig az a kép ugrik be, hogy egy majdnem kopasz pici lányka. Hát, már nem az. :)

Ajándék bontás - A lányok örültek Annapetiésgergő-nek

Emese, Karcsi, Orsi

Emese, Orsi, Miki

Apuk

Hazafelé a rend érdekében bevetettük a technikát: DVD filmet néztek a kocsiban. Bejött. Csend volt.

Karácsony 2010

Idén is eljött a karácsony és idén is a megszokott rend szerint zajlott. Legalábbis ami a fő irányvonalat illeti.
Éjjel az angyalkák meghozták a karácsonyfát, amire a fiúk reggel ébredés után találtak rá. Karcsit nem igazán érdekelte a fa, pedig mi szülők úgy készültünk rá, hiszen ez az első olyan karácsonya, amikor már tényleg felfogja, hogy valami történik. Sebaj, majd jövőre. Miki azért nagyon örült.
Napközben szépen rendet raktunk, hogy az esti vacsoránál ne legyen panasz a lakás kinézetére. Kora délután megjöttek Bettyék is. Ők az estét nem töltötték velünk, ebédre voltak Erzsi mamáékhoz hivatalosak.
Este a szokásos vándorlásra került sor. Először dédiékhez mentünk, majd Erzsi mamáékhoz, végül nálunk kötöttünk ki az időközben hozzánk csatlakozó finomságokkal.
A fiúkat persze mindenhol sok ajándék várta. Olyannyira sok, hogy nem győzték bontogatni őket. Szegények épp elkezdtek volna valamit alaposabban szemügyre venni, mire valamelyikünk mindig rájuk szólt, hogy van még bontatlan csomag. Azóta azértvolt idejük mindent alaposan megszemlélni.
Ugyanez képekben:

Kis csinoskáim

No comment :)

Apával örülünk

Percy vidámparkjával

Mikulás

Idén a betegségek miatt sajnos majd' az összes (Saldos, Cirókás) Mikulásünnepségről lemaradtunk. (Mikit azért az ovis ünnepélyre elvittem.) Otthon azonban nincs mese, ki kellett pucolni a csizmákat.

Váci gyermek gégészet - Soha többé!!!

Ez még december 8-án történt velünk.
Annyira felháborodtam, hogy leírtam, de vegül sehova nem juttattam el. Talán hiba volt, talán jobb elfelejteni az ilyesmit és levonni a tanulságokat egy életre. Hm, nem tudom. Íme a történet:

Az eset előtti héten csütörtökön este vettem észre, hogy Miki fiam hallása kicsit rosszabb, mint szokott lenni. Péntek reggel ezt telefonon jeleztem a gyermekorvosunknak, aki megnyugtatott, hogy ez nátha és kötőhártya gyulladás esetén előfordulhat. Mivel nem fájt a füle, úgy ítélte meg, hogy nem kell sürgősen orvoshoz rohannom vele. Én sem nagyon idegesítettem magam a dolgon. Vártam, hogy javuljon a helyzet.

Következő héten kedden 16:00-ra volt időpontunk kotrollra a gyermekorvosunkhoz. Kisfiam hallása addigra sem változott, még mindig hangosabban kellett hozzá beszélni. A doktornő nem tudta a rendelkezésére álló eszközökkel teljes mértékbenmegvizsgálni Miki dobhártyáját, így a váci gyermek fülészeti rendelésre küldött minket. Azt mondta nem kell hozzá beutaló, csak minél korábban menjünk, hogy megnézzék a fülét, minél előbb. Rendelés 8:00-tól van.

Párom vett is ki szabadságot, megbeszéltük a nagypapával, hogy itthon marad és vigyáz a kisebbik, 1 éves fiunkra és azzal a tudattal feküdtünk le, hogy másnap kiderül, hogy mi a fiam halláscsökkenésének az oka.

Ám nem így lett…

7:30 és 7:45 között értünk az SZTK-ba. Mentem a kartonozóba, hogy felvegyék a fiam adatait. Már itt kisebb problémák merültek fel. A rendelésre előzetes bejelentkezés szükséges valamiféle létszám stop miatt. Az ablak mögött ülő hölgy szavaiből azt szűrtem ki, hogy nem mi vagyunk az elsők, akik e nélkül érkeznek. Elmondtam, hogy mi erről nem tudtunk és a gyermekorvosunk küldött. Kedves volt, megkérdezte mi a gyerek baja, hány éves, aztán beírt a gépbe a rendelésre, persze csak az előjegyzettek után. Meg is beszéltük, hogy mivel ez eddig valószínűleg nem történt meg valakinek a hibájából, én szólok a saját orvosunknak, hogy tudjon a bejelentkezéses rendszerről.

Felmentünk a második emeletre, leültünk és vártuk, hogy az előjegyzett betegek után sorra kerüljünk.

A rendelés 8:00-9:30-ig volt kiírva. A szülők szállíngóztak is a gyerekekkel, de az ajtó nem nyílt ki. Egészen 8:35-ig, amikor is megérkezett a doktornő. Bement és újabb hosszú várakozással töltött percek következtek, míg úgy 8:45 felé be is hívták az első kisfiút és anyukáját, akiknek 8:00-ra volt időpontjuk. Ekkor már éreztük, hogy sokáig fog tartani, de vártunk.

9:30-kor mentem először oda az ajtóhoz és kérdeztem meg az ott várakozó apukától, hogy időpontra jöttek –e még. Nekik 9:00-ra volt időpontjuk.

Időközben kijött az asszisztens és más nem időpontra jött gyerekek szülei TB kártyákat adtak neki oda, vagy legalábbis akartak. Ő pedig azt mondta, hogy nem kell a kartonozóban bejelentkezniük, majd szólni fog.

Mi még mindig nyugodtan vártunk, hiszen tudtuk, hogy felvagyunk írva, és az előjegyzettek után szólítani fognak.

Amikor már csak kb 4 gyerek várakozott kint odamentem újra az ajtóhoz. Ekkor kijőve mondta az asszisztens, hogy mindent megtesz, hogy sürgesse a doktornőt, sietnek. Mikor már csak hárman voltunk kint, megkérdeztem az asszinsztenstől, aki épp kijött, hogy mikor kerülünk sorra. Mikor elmondtam, hogy reggel óta itt várunk és a kartonozóban be is jelentkeztünk, akkor kiderült, hogy nekem kellett volna figyelnem, hogy ki után-előtt jöttem. Merthogy ő azt „honnan tudja”. Előttünk már többen bementek, akik utánunk érkeztek. Az asszisztens tegeződve és a lealacsonyító „Aranyom” megszólítást használva (de lehet, hogy édesem, vagy drágám volt, nem emlékszem pontosan) azt mondta menjünk be, ha annyira sürgős. Persze ekkor már az egyik szülő bement egy kisfiúval. (Csak nem mondom nekik, hogy jöjjenek ki.) Megkérdeztem az asszisztenst, hogy mióta tegeződünk. Ő ezen teljesen felháborodott, hogy én milyen hangnemben beszélek vele. És még hozzátette, hogy ő rajta múlik, hogy ki kerül be a doktornőhöz.

Kijött a kisfiú az anyukájával néhány perc múlva, de nem történt semmi. Bekopogtam. Az asszisztens elmondta, hogy „ugye megmondtam” sajnos elkezdődött a felnőtt rendelés, de ha végig várjuk az összes előjegyzett felnőtt beteget, akkor esetleg utána megnézi a doktornő, hogy mi is az én kisfiam baja. Természetesen, az hogy vannak-e esetleg fájdalmai, még mindig nem érdekelt senkit. Én ezen nagyon felhíztam magam. 2,5 órát vártunk egy 4 éves gyerekkel, hogy sorra kerüljünk egy összesen másfél órás rendelésen, de nem sikerült. Hazamentünk. Szegény Miki majdnem végig nyugodtan viselkedett, csak az utolsó fél órában kezdett nyűgösködni, és nem értette, hogy a doktornéni miért nem vizsgálta őt meg.

10:27-kor felhívtam a gyerekorvosunkat, hogy mondjon egy másik, megbízható, normális orvost. Délután el is mentünk a rendelésére.

A fiúk végül antibiotikumos kezelést kaptak. Ennek és a dunakeszi gégész tanácsainak köszönhetően Miki pár nap múlva újra tökéletesen hallott.

Melegítjük, hátha jó lesz