Covid-riasztás

 A fiúk január második hetében újra iskolába mentek. Természetesen, nem gondoljuk, hogy most már közösségbe kellene járni és megfeledkezni a vírusról, de nem tett jót nekik ez az elszigeteltség. Gondoltuk, bevállaljuk a kockázatot. Ha elkapják, nekik valószínűleg semmi bajuk nem lesz, mi pedig bízunk benne, hogy nekünk sem. Iskolán kívül igazából senkivel nem találkozunk. Csak boltba járunk, esetleg Betty ugrik be, de kizárólag maszkot viselve.
Szóval eltelt az első iskolában töltött offline hét.

Miki vasárnap este lázmérőt kért, mert nem érezte jól magát. Mindezt olyan virgoncan és vigyorogva, hogy azt hittem szimulál. 38 feletti lázat mért, és azt mondta nem érzi jól magát, picit fáj a feje. Végül megmértük együtt is: csak hőemelkedése volt. Erre még gyógyszert nem adtam, de éjfél körül bevett egyet a fejfájásra. A szobájába száműztük őt. Lássuk be ijesztő manapság egy lázas gyerek! Maszkban mentem be hozzá, bár sok értelme nem volt, hisz a fél napot egymás mellett ülve töltöttük, matekoztunk. Éjjel még méregettem a hőjét, végig hőemelkedése volt.
 Reggel nem ébresztettem őt, gondoltam had aludjon. Szóltam a suliban, hogy nem vesz részt az onliine órákon sem. Délben ébredt fel. Még mindig hőemelkedése volt. A szobájában töltötte a napot, kértem, ha egy mód van rá ne jöjjön ki. Aggasztott, hogy mi van, ha.... Estére már láza volt, 38,4 körül. Kapott gyógyszert és lefeküdt. MEgbeszéltük, hogy másnap teszteltetjük. Mert így bizonytalanul nem tudjuk, hogy mit is tegyünk. Hisz ha meg is gyógyul, itthon kell maradnia 10 napot. És ha covidos, akkor helyes-e, ha mi kimászkálunk? Sok volt a bizonytalanság és a kérdés, agy délelőtt elugrottak Szabival egy tesztre. 
Torokból vettek mintát, nem volt vészes. Végül délutánra elmúlt a láza is és teljesen jól lett.
Kisebb telefonálgatás után végül a keddi teszt garantált 24 órán belüli eredménye úgy 28 óra után el is jutott hozzánk. Negatív covidra és influenzára is. 
Így hétfőn már újra mehet suliba. Ma csütörtökön már semmi baja nem volt.
Így megvolt az első covid riadalmunk. Vajon mennyi lesz még míg nem jutunk oltáshoz? Vajon, ha be is vagyok oltva, tesztelni ildomos-e egy beteg gyereket mielőtt újra suliba engedem? Sok a kérdés, kevés a helyes válasz. A teszt ára pedig 19.500 Ft Nem olcsó mulatság, hogy minden köhintésre szaladjunk.

Mellékesen Patrik tegnap este belázasodott. Ma Edina elvitte tesztre. Nagyon ugyanazok a tünetei, mint Mikinek. Izgulok, és remélem, hogy ő is csak ezt a rejtélyes valamit nyelte be.

Karcsi beteg

Karcsi ma tegnap estére lebetegedett. Fáj a torka, folyik az orra, köhög.
Nem csodálkozunk rajta, hisz Szabi is beteg, rajtam meg a múlt héten ment át egy torokfájós nyavaja.
Azt hiszem ugrik a jövő heti iskolába menés, de gondolom, ezt kiheveri igen könnyen.
Hogy legyen valami jó is a rosszban, ma ágyba kapta a reggelit.

Már megint...

... megfáztunk. Karcsi egész héten itthon van. Folyik az orra és köhög. Én is. Ma már a torkom is nagyon fáj. Utálom ezt!
Szerencsére Miki egészséges és tud suliba járni. Bár ő ezt kicsit másképp éli meg. :)

Nátha

Karcsinak folyik az orra, köhög, így a jószívű anyja megengedte neki, hogy itthon maradjon. Nagy a boldogság!
Ma elmentünk együtt patikába meg bevásárolni.

Egyelőre dokinál nem voltunk. Gyógyteát kap, szaunázik, orrot fújunk. Illetve éjjel, ha nagyon köhög Sinecod-ot adok neki. Múlt éjjel is köhögött, de nem sikerült felébresztenem.

Kukacügy

Karcsi múlt hétfőn átesett a nála is esedékessé vált kukacműtéten. Fitymaszűkület. Mint Mikinél. Vagy talán még inkább.
Miki a műtéte idején csak 3 és fél volt. Karcsinál elég sokáig húztam az időt, mielőtt dokihoz mentünk vele. Semmi baj nem volt vele eddig, nem volt begyulladva. Igazából vártam, hogy legyen elég értelmes hozzá, hogy felfogja, miről is van szó.
Esti fürdésnél már kezdte észrevenni, hogy az övét nem lehet hátrahúzni. Itt az idő gondoltam.
Mindent elmondtunk neki a műtétről. Hogy altatni fogják, hogy megcsinálja a "kukisbácsi" a kukiját, megnéztük  aTesz-vesz város könyv kórházas részét. Sokat beszélgettünk róla.
Veresegyházon volt a műtét. Nagyon ügyes volt. Egyáltalán nem félt. A műtőbe is bement az ápolóval, nem problémázott.

Műtét előtt

Műtét után éberen hozták őt ki a műtőből és nem is aludt el vissza többet. Kb 20 percet még feküdt, de magyarázott közben, aztán felkelt, üldögélt, mászott az ágyon ide-oda, olvasott, kártyáztunk, Minden rendben volt. Elmaradt a nagyjelenet ébredés után. Délre már itthon is voltunk.

Épp most hoztak ki

Mi ez a kezemen?

Színezek

Teljesen kétségbe volt esve, hogy nem fog tudni pisilni többet. Aztán amikor pisilt és fájt neki, maga határozta el, hogy soha többet nem pisil. Nagyon nagy harcokat vívtunk vele, hogy talán mégis tegye meg.
A műtét napján este Miki átment a papához és Karesz is mindenáron át akart menni. Elengedtük. Előtte nem sokkal pisilt, gondoltuk, nem lesz baj. Mi meg addig elszaladtunk Tescoba. Épp vásárolunk, hív a papa, hogy Karesz pisilni akar, de nagyon sír. Mit csináljon? Mondtam, hagyja, de sietünk. Mire hazaértünk minden rendben volt. Bepisilt, de papa átöltöztette. Ez is egy megoldás. :)

A harmadik nap Karcsi meglepetten konstatálta, hogy "már nem fáj". Azóta nincs gond. Tegnapelőtt voltunk dokibácsinál kontrollon. Akkor sem sírt. Picit mozgatni kell a bőrt. Aztán ha kiesik a cérna, krémezni is. 2-3 hónapig. Ennyi. Túl vagyunk rajta. És azt kell mondjam az eredmény szép lett. Miki kicsit irigykedik is szerintem, mert Kareszé szebben sikerült. Megnyugtattam, hogy nőni fog még  a kukaca és akkor az övé is szebb lesz. Ezen nagyon elcsodálkozott. :)

Miki füle

Miki újabb két hetet hagyott ki az oviban, de holnap már mehet a mai orvosi döntés alapján.
Egy pénteki napon kezdtük. Kötőhártya-gyulladásra gyanakodtam, így kentem a szemét hétvégén. Vasárnap éjjel kruppos lett, így hétfőn dokihoz mentük. Helyettesítőhöz. Ekkor már egy hete folyt az orra is, meg úgy vettük észre, hogy a hallása is újra romlott. A dokinéni ACC100-at rendelt neki, a füle nem foglalkoztatta. Egy hét múlva az addig nem is köhögő Miki már nagyon köhögött. És az orra is ömlött. Karcsinak is. Újabb hétfő, újabb doki. Már Emőke néni. Mucopront, Aerius, Nasopax. Mindkét gyereknek. Mára -újabb hétfő - gyógyultnak nyilvánítódtak. Volt 2-3 nap, amikor eléggé látványosan volt rossz Miki hallása, így újra keresgélni kezdtünk fülészt az interneten. Szabi talált is egyet Budán. Gyerekorvost.
Múlt hét csütörtökön el is mentünk hozzá. Megvizsgálta Mikit. Szerintem ugyanolyan géppel, mint télen a dunakeszi doki. Az egyik fülén nem sikerült a mérés most sem, de a doki szerint olyan a probléma, hogy két oldalon egyszerre áll fenn. Az ő diagnózisa savós középfül gyulladás (folyadék van a fülében ott, ahol levegőnek kellene lenni) és szerinte nem gyógyult meg kellőképpen a téli eset óta. Azt mondta, hogy nincs szüksége gyógyszerre. Naponta háromszor kell lámpázni infralámpával az arcát szemben 5 percig minimum 4,5 óránként egy hónapig. Utána várni kell 1 hónapot, majd visszamenni egy kontrollra. Ha jó volt a diagnózis helyrejön a hallása. Ha nem ,akkor kutakodik tovább. Hát most lámpázunk. Majd meglátjuk.

Szilveszteri baleset

Az idei szilveszter sem ígérkezett túl izgalmasnak és mozgalmasnak. Azt terveztük, hogy TV-t nézünk, játszunk és sütünk-főzünk. Az első tervünknek a műsor szolgáltatók keresztbe tettek. Sehol nem volt kifejezetten szilveszteri műsor. Úgyhogy maradt a két utóbbi program.
Épp az utolsó tepsi pogácsa sült a sütőben, mikor mamáék megérkeztek. Még 5 perce sem voltak nálunk, mikor éktelen sikítást, ordítást hallottunk a nappaliból. Karcsi elesett. De nem akárhogy ám. A padló úgy nézett ki, mint ahol gyilkosság történt. Vér foltok mindenütt (0,25 m2-en belül).Szegénykémnek sikerült úgy elesnie, hogy a száját pont a lépcső fém szegélyébe ütötte be. 1,5 cm hosszan felszakadt. Ömlött belőle a vér, Karcsi sikított. Láttuk, hogy nem kis baj történt, így a mentők hívása mellett döntöttünk. Mama mosta le vízzel Karcsi száját, én öltöztem és szedtem össze a cuccainkat, papa elvitte Mikit, Szabi pedig telefonált. Mozgalmasabb lett az este, mint terveztük. Hamarosan megérkezett a mentő. Karcsi a mentőben is végig nagyon sírt, míg végül bekakilt és elaludt. Az ügyeletre érve átpelenkáztam, de alig végeztem vele, már hívtak is minket. A doki megnézte a sebét, meg hogy a fogai nem sérültek-e. Aztán hívott még egy embert, hogy segítsen lefogni őt és összevarrta a sebét. Szép kék cérnával. Ha jól tudom 3 öltéssel. Aztán megkaptuk a papírokat és mehettünk is. Nem sürgősségi, hanem gyorsasági ellátást kaptunk. Köszönjük!

Varrat szedésre 5 nap múlva mentünk. Az ápolónő megkérdezte tőlem, hogy hogyan szedjük ki, mert Karcsival még nem lehet megbeszélni, hogy üljön nyugodtan. Nem akartam mondani, hogy a 4 évesemmel sem tudná. Javasoltam, hogy fogjuk le. Jött is két hölgy, akik lefogták Karcsit. Miután kiszedték a varratokat felnéztem és láttam, hogy még 4 asszisztensnő/ápolónő áll felettünk és aggódva, szörnyűlködve nézi, hogy Karcsi sír-szenved. Vicces volt. A nők összeszaladtak a környékről a kisbaba hírére.

Véresen komoly

Bibis szájú

Váci gyermek gégészet - Soha többé!!!

Ez még december 8-án történt velünk.
Annyira felháborodtam, hogy leírtam, de vegül sehova nem juttattam el. Talán hiba volt, talán jobb elfelejteni az ilyesmit és levonni a tanulságokat egy életre. Hm, nem tudom. Íme a történet:

Az eset előtti héten csütörtökön este vettem észre, hogy Miki fiam hallása kicsit rosszabb, mint szokott lenni. Péntek reggel ezt telefonon jeleztem a gyermekorvosunknak, aki megnyugtatott, hogy ez nátha és kötőhártya gyulladás esetén előfordulhat. Mivel nem fájt a füle, úgy ítélte meg, hogy nem kell sürgősen orvoshoz rohannom vele. Én sem nagyon idegesítettem magam a dolgon. Vártam, hogy javuljon a helyzet.

Következő héten kedden 16:00-ra volt időpontunk kotrollra a gyermekorvosunkhoz. Kisfiam hallása addigra sem változott, még mindig hangosabban kellett hozzá beszélni. A doktornő nem tudta a rendelkezésére álló eszközökkel teljes mértékbenmegvizsgálni Miki dobhártyáját, így a váci gyermek fülészeti rendelésre küldött minket. Azt mondta nem kell hozzá beutaló, csak minél korábban menjünk, hogy megnézzék a fülét, minél előbb. Rendelés 8:00-tól van.

Párom vett is ki szabadságot, megbeszéltük a nagypapával, hogy itthon marad és vigyáz a kisebbik, 1 éves fiunkra és azzal a tudattal feküdtünk le, hogy másnap kiderül, hogy mi a fiam halláscsökkenésének az oka.

Ám nem így lett…

7:30 és 7:45 között értünk az SZTK-ba. Mentem a kartonozóba, hogy felvegyék a fiam adatait. Már itt kisebb problémák merültek fel. A rendelésre előzetes bejelentkezés szükséges valamiféle létszám stop miatt. Az ablak mögött ülő hölgy szavaiből azt szűrtem ki, hogy nem mi vagyunk az elsők, akik e nélkül érkeznek. Elmondtam, hogy mi erről nem tudtunk és a gyermekorvosunk küldött. Kedves volt, megkérdezte mi a gyerek baja, hány éves, aztán beírt a gépbe a rendelésre, persze csak az előjegyzettek után. Meg is beszéltük, hogy mivel ez eddig valószínűleg nem történt meg valakinek a hibájából, én szólok a saját orvosunknak, hogy tudjon a bejelentkezéses rendszerről.

Felmentünk a második emeletre, leültünk és vártuk, hogy az előjegyzett betegek után sorra kerüljünk.

A rendelés 8:00-9:30-ig volt kiírva. A szülők szállíngóztak is a gyerekekkel, de az ajtó nem nyílt ki. Egészen 8:35-ig, amikor is megérkezett a doktornő. Bement és újabb hosszú várakozással töltött percek következtek, míg úgy 8:45 felé be is hívták az első kisfiút és anyukáját, akiknek 8:00-ra volt időpontjuk. Ekkor már éreztük, hogy sokáig fog tartani, de vártunk.

9:30-kor mentem először oda az ajtóhoz és kérdeztem meg az ott várakozó apukától, hogy időpontra jöttek –e még. Nekik 9:00-ra volt időpontjuk.

Időközben kijött az asszisztens és más nem időpontra jött gyerekek szülei TB kártyákat adtak neki oda, vagy legalábbis akartak. Ő pedig azt mondta, hogy nem kell a kartonozóban bejelentkezniük, majd szólni fog.

Mi még mindig nyugodtan vártunk, hiszen tudtuk, hogy felvagyunk írva, és az előjegyzettek után szólítani fognak.

Amikor már csak kb 4 gyerek várakozott kint odamentem újra az ajtóhoz. Ekkor kijőve mondta az asszisztens, hogy mindent megtesz, hogy sürgesse a doktornőt, sietnek. Mikor már csak hárman voltunk kint, megkérdeztem az asszinsztenstől, aki épp kijött, hogy mikor kerülünk sorra. Mikor elmondtam, hogy reggel óta itt várunk és a kartonozóban be is jelentkeztünk, akkor kiderült, hogy nekem kellett volna figyelnem, hogy ki után-előtt jöttem. Merthogy ő azt „honnan tudja”. Előttünk már többen bementek, akik utánunk érkeztek. Az asszisztens tegeződve és a lealacsonyító „Aranyom” megszólítást használva (de lehet, hogy édesem, vagy drágám volt, nem emlékszem pontosan) azt mondta menjünk be, ha annyira sürgős. Persze ekkor már az egyik szülő bement egy kisfiúval. (Csak nem mondom nekik, hogy jöjjenek ki.) Megkérdeztem az asszisztenst, hogy mióta tegeződünk. Ő ezen teljesen felháborodott, hogy én milyen hangnemben beszélek vele. És még hozzátette, hogy ő rajta múlik, hogy ki kerül be a doktornőhöz.

Kijött a kisfiú az anyukájával néhány perc múlva, de nem történt semmi. Bekopogtam. Az asszisztens elmondta, hogy „ugye megmondtam” sajnos elkezdődött a felnőtt rendelés, de ha végig várjuk az összes előjegyzett felnőtt beteget, akkor esetleg utána megnézi a doktornő, hogy mi is az én kisfiam baja. Természetesen, az hogy vannak-e esetleg fájdalmai, még mindig nem érdekelt senkit. Én ezen nagyon felhíztam magam. 2,5 órát vártunk egy 4 éves gyerekkel, hogy sorra kerüljünk egy összesen másfél órás rendelésen, de nem sikerült. Hazamentünk. Szegény Miki majdnem végig nyugodtan viselkedett, csak az utolsó fél órában kezdett nyűgösködni, és nem értette, hogy a doktornéni miért nem vizsgálta őt meg.

10:27-kor felhívtam a gyerekorvosunkat, hogy mondjon egy másik, megbízható, normális orvost. Délután el is mentünk a rendelésére.

A fiúk végül antibiotikumos kezelést kaptak. Ennek és a dunakeszi gégész tanácsainak köszönhetően Miki pár nap múlva újra tökéletesen hallott.

Melegítjük, hátha jó lesz

Már megint...

---betegek vagyunk. Jogos a többesszám, ugyanis egy ideje már nem csak Miki betegszik meg az oviban összeszedett kis baciktól, hanem a család többi tagja is. Hol Apa, hol Miklósunk hoz haza valami ínyencséget.

Két hete Miki újra megfázott, folyt az orra, köhögött. Karcsi is csatlakozott hozzá. Ez még nem is lett volna gáz elvileg. Olyan kis otthon kiheverős típusú nátha volt. Gondoltam, hogy majd én meggyógyítom. Miki még múlt hét kedden volt is oviban (hétfőn csak azért nem mert esett az eső). Aztán rajta is jobban kijött a baj és Apa is beteg lett. Szabi lázas volt, folyt az orra, stb. Erre föl a fiúk úgy gondolták, hogy ha lúd... Szép kis kötőhártya gyulladásuk lett. Dokinéni írt is fel szemcseppet, illetve Miki kapott köptetőt és orrcseppet, mert ő ez mellé továbbra is meg volt fázva.

Aztán csütörtök este azt vetük észre, hogy rosszabbul hall-. Először a szelektív hallására gyanakodtam, de azóta már 100%-ig biztosak vagyunk benne, hogy nem erről van szó. Azt sem hallja meg, ha csokit enni hívjuk. Pedig azt ki nem hagyná. Péntek reggel hívtam a dokit, hogy most ki legyen. azt javasolták, hogy akkor mutassuk meg orvosnak, ha fáj a füle, mert biztosan csak a megfázás "húzza be" a dobhártyáját. Én ugyan aggódom, de hallgattam a dokira. Remélem, igaza van és elmúlik majd, bár a náthája nem tűnik kívülről olyannak, ami ezt az elváltozást indokolná. Egy óra múlva megyünk vissza hozzá, akkor minden kiderül.

Tegnap este már én is kezdtem magam rosszul érezni. Fájt a torkom, fájtak az izületeim és a fejem. Csak hőemelkedésem volt, de kutyául éreztem magam. Azt hiszem egyszerre kapott el egy torokfájás és egy kis migrén. Az éjjel ez utóbbit kialudtam, a torkom még most is fáj kicsit és köhögök.

Kezdem azt hinni, hogy mi már sosem gyógyulunk meg. Pedig a tél még csak most kezdődik... Hol van még a tavasz.

Oltás

Tegnap influenza elleni oltást kaptak a fiúk. Sőt! Én is beadattam magamnak, Apa pedig bárányhimlő ellen kapott egyet. Szóval tegnap nagy közös családi oltásnapoot tartottunk. Szegény Miki már órákkal korábban rettegett, hogy fájni fog. Ki akart szállni a kocsiból, mikor elindultunk itthonról. A váróteremben is nyiffogott. Aztán az oltás után ment matricát kunyerálni, meg pecsételgetni... Mivel én is ugyanazt az oltást kaptam, bizton állíthatom, hogy nem érezhettek fájdalmat olyan vékony tűvel adták be.

Estére karcsi valószínűleg belázasodott tőle. Azért valószínűleg, mert én úgy éreztem, hogy meleg, de kiderült, hogy én vagyok jégcsap. Aztán a fülhőmérő homlokon nem, csak fülben jelzett lázat. Végül megpróbáltam a hóna alatt mérni, de ugrált, így nem biztos, hogy valóban lázat mutatott. Mivel ezek után apukája is úgy érezte, hogy meleg - gondolom, ment fel szépen a láza -, adtam neki Nurofent. Így egész éjjel nem volt probléma vele és még a foga sem fájt. Kettőt egy csapásra.

Nekem most fáj az oltás helye, ha megnyomom. Szerintem Karcsinak is. (Tudom, ne nyomogassam.)

Műtét

Majd két hete Miki átesett az első műtétjén.

Először a fitymaszűkülete miatt került kés alá.

Korán reggel kellett megjelennünk a Veresegyházi Misszió kórházban. Hogy az eddigi váci és pesti tapasztalatainkhoz képest milyen barátságos hely! Tiszta, a személyzet kedves volt, és még szappant, papírt is találtam a mosdóban. Le a kalappal!

Szóval odaértünk és rövid várakozás után kapott is Miki egy ágyat. Átöltöztettük pizsibe és vártunk. Mivel lassan bomlott a rend bevetettem a műtét utáni ajándéknak szánt verseskönyvet (Bartos Erika: Bárányfelhők). Időközben kapott egy nyugtatóval kevert málnaszörpöt is. Olyan nyugodt és kába lett tőle, hogy gondoltuk kérünk belőle itthonra is. A viccet félretéve bizonyára azért kapják a gyerekek, hogy ne féljenek a műtőbe menet a szüleik nélkül. Alig másfél órás várakozás után, mely alatt az operáló és az altató orvossal is megvizsgálta, már hívták is Mikit a műtőbe. Az ajtóig Apa vitte, aztán átvette őt Attila bácsi. A koktélnak köszönhetően nem tiltakozott. Én egy kicsit izgultam, hogy minden jól menjen az altatás alatt. 20-25 perc múlva már ki is tolták Mikit az ágyához. Elvileg a műtőben már fel is ébresztik, gyakorlatilag a fiatalember nem ébredt fel, még aludt. Kapott infúziót. Mikor úgy fél óra múlva a tűt kihúzták a kezéből, felébredt, de nem igen volt magánál, tekergett, csapkodott, vinnyogott. Alig tudtuk lefogni. Aztán újra elaludt. Egészen addig, míg a doktorbácsi meg nem vizsgálta. Akkor újra felébredt. S mivel a doki nem túl finoman nézegette, biztosan fájt is neki a sebe. Ezután már csak a kezemben akart elaludni.

Aztán lassacskán magához tért, olvastunk, beszélgettünk. Elmesélte, hogy valamilyen cső volt a szájában. Úgy vettem észre, hogy nem volt extrém kellemetlen élmény számára a műtét. Szerencsére, hiszen hátra van még kettő. Ám azok már Vácon lesznek, sajnos. Mielőtt hazaengedtek minket még innia kellett egy kis teát, hogy lássák jól van, tud nyelni. Délben haza is indultunk.

Út közben kicsit rosszul lett a kocsiban, hányt. Valószínűleg sok volt neki a kanyar.

Itthon is sokat aludt, bágyadt volt még délután.


Két nap múlva be is lázasodott, másfél napig le sem ment a láza 38,5-39,7 °C között ingadozott. Felhívtam a dokit, hogy baj van, de ő a háziorvoshoz irányított, ahol kiderült, hogy valamilyen vírus van Miki torkában. Semmi köze a műtéthez. Egy kúptól le is ment a láza, azóta sincs semmi baja.

A sebe szépen gyógyul. Kezdetben a pisilés még fájt neki, de már csak néha mondja, hogy kellemetlen. A duzzanat is szépen lelohadt a varrat körül. A cérnát nem kellett kiszedni, majd magától kipotyog, ami nem szívódik fel.
Tegnapelőtt voltunk kontrollon. A feladat: huzgálás, krémezés (Lidokain), Betadin. Összehasonlíthatatlan, hogy mennyivel jobb így próbálkozni ezzel, mint a műtét előtt. Biztos, hogy nem is fáj neki annyira.
A következő műtéte elvileg október elején lesz. Az egyik heréjét hozzák a helyére. Szegénykém! Csak legyünk már túl ezeken...

Óvoda kisebb megszakításokkal

Miki április 1-től óvodába jár.
Ez így egy kicsit elferdíti az igazságot. A mondat helyesen így hangzik: Miki április 1-től óvodába járhatna. De két nap ovi után két-három hét szünet következik. Beteg. Kruppos, folyik az orra, fáj a torka, köhög.
Először két nap után maradt itthon pont három hetet. Nem is akart újra oviba menni, de mikor elmentünk a cuccaiért, hogy mégse az oviban álljanak a ruhái, úgy döntött inkább mégis. Ez után 4 napot volt. No, nem egyhuzamban, volt közte egy hétvége is. De mér hétfőn és kedden folydogált az orra. Végül itthon maradt. Újabb két hét szünet következett egy antibiotikumos kúrával. Meggyógyult, így május 10-én hétfőn újra oviba mehetett. Egészen keddig. Azóta itthon van. Már három hete. Újra kapott antibiotikumot. Jövő héten mehet, de szerintem megint nem fogja kihúzni a hét végéig. Az orvosnál sok lázas ovissal találkoztunk. Nem is tudom, hogy vigyem-e őt vagy tartsam inkább itthon. Az a baj, hogy itthon nagyon unja magát. A kertbe sem lehet kimenni, mert folyton esik az eső.

Voltunk sebésznél a kukijával is. Ott kellett azzal szembesülnünk, hogy a szűkület a kisebb probléma. A heréi felhúzódtak a hasába, így meg kell műteni majd. Illetve azt a feladatot kaptuk, hogy figyeljük, mindig ebben az állapotban vannak-e. De igen, így én gondolom, műtét lesz a vége. A szűkülettel kapcsolatban pedig házi feladatot kaptunk: gyereket lefogni, bőrt hátrahúzni, Lidocainnal bekenni, visszahúzni. Ezt két napig csináltuk, aztán feladtuk. Nagyon ordított. Azt hiszem az vett rá minket a megfutamodásra, hogy így is úgy is műteni kell. Akkor legalább ne szadizzuk.

Viszkéi is folyamatosan kínozzák őt. Igaza lett a bőrgyógyásznak. Ha Miki egészséges, akkor a bőre szép. De ha valamilyen betegsége van, rögtön elkezd viszketni. Most is véresre vakarta a hátát. Sőt, most már a könyökhajlatában is vannak kivakart foltok. Gondolom ott is ez miatt. Az a rossz, hogy már szúnyogok is vannak. És ha kicsit jobb az idő és este is ki lehet menni, akkor nem tudom, hogy mit is vakargat ki. Szúnyogcsípést vagy viszkét. És az előbbit nem szívesen kenném szteroidos kenőccsel. Remélem, ha elmúlik a náthája, akkor újra szebb lesz a bőre. Majd megpróbálom sokat napoztatni a nyáron. Elvileg az is jót tesz a bőrnek. Persze nem a tűző napra gondoltam.
Nekem is jót tenne már a nap, nagyon idegesítő a viszkető pikkelysömör. Át tudom érezni, szegény Miki mennyit szenved a viszkéitől.

Viszke

Egyre elviselhetetlenebb méreteket öltött Miki vakarózása. Minden nap véresre vakarta a hátát és már a kezén is sebek voltak. Egyébként az egész teste nagyon száraz volt. Elmentünk Vácon Gódor dokibácsihoz múlt hét kedden. Ő kimondta az ítéletet: ekcéma, atópiás dermatitisz. Kapott két krémet, fürdetőt, Fenistilt és egy hosszú tiltólistát. A listán kizárólag a kedvencek szerepelnek: kádban fürdés, tehéntej, tojás, háziállatok, plüssállatok. Próbáljuk betartani a tilalmakat kisebb-nagyobb sikerrel. Vettünk az orvos tanácsára kecsketejet és zuhanyozik.
A bőrén már igen látványos javulást látunk. Nem olyan mint a smirglipapír, hanem kezd újra babás-puha lenni. A sebei is gyógyulnak. A kezén még egy nagyobb látszik, de a hátán már csak a karcolások nyomai emlékeztetnek a viszketésre. Az arca is szebb lett. Nem is értem, miért nem mentünk már el korábban orvoshoz. Itt próbálkoztam a mindenféle bolti babakrémekkel sok-sok hónapon keresztül, most meg a megfelelő krémek egy hét alatt elmulasztották a viszketést. Balga anya!

H1N1

Hosszas gondolkodás után végül beadattuk magunknak a védőoltást. Eredetileg nem akartuk, gondoltuk, hogy kissé felfújta a média a dolgot. Most is ez a véleményünk, de nem mi akarunk azok a szülők lenni, akiknek a gyermeke mégis megbetegszik. Utólag már hiába lennék okos...
Így talán az anyatejjel Karcsi is kap némi védettséget.

Bevallom, hogy már kezdett kissé üldözési mániám lenni. Úgy "ámblokk" a világtól. Járványok, gyilkosságok, betörések, politikai huzavona, balesetek, helyi politikai csatározások, ok nélküli rágalmazások, stb. Kezdett bennem megfogalmazódni az igény a változás iránt. Már-már vágytam a norvég halászok életét, az ausztrál birkapásztorokét vagy a busman vadászokét. Azt hiszem kicsit megőrült ez a világ, miközben én próbálom élni csendes nyugodt kis életemet. Csak az a baj, hogy az őrülete akár az én életemre is befolyással lehet. Ezzel a kis oltással legalább egy aggódnivalótól megszabadultam. Most már elég, ha mindig jól bezárom az ajtót és óvatos vagyok az idegenekkel az általános jó közérzetem érdekében.

Miki hősiesen viselte az oltást. Pénteken látta, mikor beadta nekem a doki. Volt egy hétvégéje felkészülni arra, hogy ő is fog kapni. Csak akkor kezdett el vinnyogni, mikor megszúrta őt a dokinéni. Olyan édes volt, mikor mondtam neki, hogy gondoljon valami szépre. Erősen összezárta a szemeit és látszott rajta, hogy koncentrál. Utólag megkérdeztem, mire gondolt. Az új Micimackós lámpájára. :)

Betegek vagyunk

Miki kezdte. Elkezdett folyni az orra kedden. Először nem gondoltunk semmi rosszra, csak furcsállottuk, hogy mindezt 40 fokban teszi. Este lefekvés után 10 percenként felsírt, forgolódott, dobálta magát.Általában nem ébredt fel rá, de mikor észnél volt azt mondta, hogy fáj a füle. Én ezt nem nagyon hittem, mivel akkor másképp reagált volna, ha a füléhez nyúlok, de adtam neki éjjel 2-3 körül Panadolt. Ezután szépen végigaludta az éjszaka hátra lévő részét.
Reggel viszont úgy döntöttünk, hogy a fülfájásgyanú miatt jobb, ha orvos is látja. A doki néni nem észlelt semmi különöset, csak azt, hogy kicsit piros a torka. Kapott Fenistilt.
Aztán éjjel már kruppos tüneteket produlákt Miki. Nem ébredt fel, da ahogy aludt hallottam, hogy rosszul veszi a levegőt. Hirtelen nem tudtam mást kitalálni, bekapcsoltam a párologtatót, hátha a párás levegő segít neki. Nem is lett komolyabb "rohama", bár reggel ébredéskor csúnyán sípolt és sipítva beszélt, de ez hamar elmúlt.
Ekkor már az én torkom is nagyon fájt. De gondoltam megoldom orvos nélkül a dolgot.
Pénteken vettem a gyógyszertárban Stodal szirupot és Homeogene9-et. És mivel valahol pár hónapja olvastam egy olyan reklámot egy újságban, hogy van valamilyen sós víz, ami párologtatva segít a kruppos tünetek enyhítésében azt is. Kiderült a Salvus víz az.
Estére belázasodtam, illetve magas hőemelkedésem volt. Így megengedtem magamnak egy Neocitránt is. Korábban már beszéltem erről a nőgyógyásszal, és ő azt mondta, hogy ha nincs ráírva, hogy tilos, akkor mehet. Szabi segítségével pedig jól kigőzöltem a fejemet kamilla-kakukkfű teával.
Mikinél beizzítottuk éjszakára a párologtatót: Salvus víz, 63% páratartalom. Nem is volt semmi gond. Teljesen tünetmentes volt egész éjjel és vidáman ébredt. Hogy ezt eddig miért nem javasolta egyik orvos sem... Reggelre Miki szobájában őserdei hangulat lett. Párafelhők úszkáltak.
Én egész éjjel szenvedtem. Fájt a torkom, nem tudtam tőle aludni. Tegnap napközben pedig hol elment a hangom, hol visszajött, néha meg akartam fulladni és továbbra is rettentően fájt. Kipróbáltam mindent: meleg mézes tej, tea, párologtató, fagyi. A hideg az jó volt, egy időre megszűnt a fájdalom. A párologtató elé ülve a sós víz pedig nagyon jól oldotta a torkomban a lerakódást. Meg is állapítottam, hogy a sok gyógyszer mellett valójában két dolog használt igazán: a sós víz (párologtatás, orrtisztítás) és a kamilla-kakukkfű teás inhalálás. Éljen a modern orvostudomány...
Este újra hőemelkedésem lett. Inhalálás, Neocitrán, ágyikó, alvás. Mára már egész jól vagyok. Nem egészséges, de elviselhetően beteg. Csak picit fáj a torkom, általában csak, ha megerőlteti a köhögés, tudok köhögni, eddig csak fuldokoltam, és folyik az orrom. Kifelé megyek a betegségből.
Miki sokkal jobban van, mint én. Neki is folyik az orra picit köhög is, de egyébként nincs más baja: nincs láza, nem kruppozik.
Arról viszont fogalmunk sincs, hogy hol szedtük össze ezt a kórságot. Nem szimpla megfázásnak tűnik, inkább valamiféle ragályos bacinak vagy vírusnak. De mivel nem találkoztunk senkivel mielőtt kijött rajtunk, teljesen rejtélyes, hogy honnan is érkezett.
Állítólag mára már Inci is beteg. Tegnap voltunk náluk felköszönteni a Dédimamát. Lehet, hogy tűlünk kapta meg.
Pocaklakót viszont abszolút nem érdekli a dolog. Ugyanolyan vígan ficánkol, mint eddig.

19. hét és krupp

Beteg vagyok. Megfáztam, de nagyon. Legalábbis nagyon idegesít, hogy nehezen veszem a levegőt, folyik az orrom, meg köhögök. Szerencsére semmi komoly, de ez sem igazán hiányzott. Iszom a gyógyteákat és próbálok a tudatalattimra hatni, hogy gyógyuljon meg. Ittam Neocitránt is, de éjjel pl a hörgőtágítót már nem mertem használni. Pedig milyen jó lett volna. Vicces, hogy az ember milyen apró dolgoknak tud örülni, ha rosszul érzi magát. Már egy szabad, mély lélegzetvétel is boldogság lett volna.
Miki is benyelte a kórt. Vasárnapra virradó éjszaka megint csúnya kruppos tüneteket produkált. És mivel most nem tudtuk rányitni a mínuszokat, így nem igen akart javulni az állapota. Nagyon sírt is. Vagy megijedt vagy csak fáradt volt, nem tudom. Fél óra szenvedés után úgy döntöttem, hogy az ügyeletes orvos határozott tanácsa ellenére és a saját orvosunk jóváhagyása mellett beadok neki egy fél kúpot. Ez a harmadik fél kúp, amit kapott élete folyamán, szerintem nem estem túlzásba. Szegény nagyon nem díjazta a kúpot, de aztán jobban lett tőle, olyannyira hogy az éjszakát nyugodtan végigaludta. Mármint ő, merthogy én nem. Velem aludt egy ágyban és valamilyen okból kifolyólag úgy érezte, hogy mindenképpen keresztben kell az ágyon feküdni. Már nem is emlékszem, hogy előtte vagy utána való nap déli alvásból ébredve is produkált kruppot, de akkor 1-2 perc alatt elmúlt magától. Vasárnap már nem mentem el vele az ügyeletre, hétfőre pedig teljesen megszűntek a tünetei. Még kicsit folyik az orra, néha köhög, de semmi komoly. Lekopogom.

Tegnapelőtt voltunk doktorbácsinál. Elvileg az integrált tesztet szerettem volna megcsináltatni, de a vérvétel miatt még vissza kell mennem csütörtökön este. A genetikai ultrahangot megcsinálta a doki. Minden ok. Pár nappal nagyobbnak tűnik a LEGÉNYKE. Merthogy vígan mutogatta a szentem, hogy ő márpedig legényke. Szóval kedves rokonok és barátok a boltok rózsaszín polcai ismét kerülendők. Íme néhány extrém élvezhetetlen fotó a legifjabbról.

Koponya

Átmérője: 4,43 cm (BPD)
Fejkörfogat: 16,47 cm (HC)

Miki BPD-je: 4,66 cm

Pocak

Haskörfogat: 13,81 cm (AC)

Gerinc

Combcsont
Hossza: 2,92 cm (FL)
Miki FL-je a 19. héten: 2,88 cm

Már megint beteg

Egy hét sem telt el azután, hogy gyógyultnak nyilvánította őt a doktornéni már megint a betegség tüneteit produkálja.
Orrfolyás, köhögés, sőt egyik este 38,9°C-os láz. A láz szerencsére hamar, percek alatt elmúlt a lázcsillapító beadása után. Most csak az egyik délután produkált kruppos tüneteket, azt is gyengén, így megvártuk a hétfőt és újra meglátogattuk a doktornénit. Ő tanácstalanul nézett ránk, hogy mit keresünk már megint nála. Meghallgatta Miki tüdejét és azt mondta, hogy sípol, bár most legalább nem hallható úgy, mint előző alkalommal, sztetoszkóp nélkül is a szörcsögés. És elvégzett egy vérvizsgálatot, ami kimutatta, hogy nincs vírusos vagy bakteriális felülfertőződés. (Én ettől teljesen elámultam. Hogy ilyen is létezik nálunk. LE a kalappal!) Felírt neki a Spiropent helyett másik hörgőtápítót, mert megbeszéltük, hogy az egy kicsit durva szteroid, ami az egész szervezetre hat és meghülyíti a gyerekeket. Az új gyógyszert be kell lélegezni. Vettünk egy Baby Haler nevezetű készüléket, amivel Miki is tudja használni a gyógyszert. pénteken kell visszamennünk, azaz holnap.

Újra bekukkantott a krupp

Pedig már kezdtem azt hinni, hogy teljesentúl vagyunk rajta, kinőtte. De nem.
Két hete szerdán megkezdte működését a Baba-Mama Klub a parókián és mi is részt vettünk az első foglalkozáson. Nagyon hideg volt. Egy szigeteletlen garázs lett úgy ahogy átalakítva. Valamint volt, aki betegen is elhozta a csemetéjét.
Mikinek már este folyt az orra és köhögni is elkezdett. Aztán hétvégére még rosszabb lett. péntekről szombatra háromszor is felébredt arra, hogy nehezen veszi a levegőt. Krupp. Újra. Hajnalban már beadtam neki a Rectodelt kúpot, hogy jobban legyen. Aztán reggel irány a hétvégi gyermekorvosi ügyelet Vácon. Ott a doktorbácsi felhomályosított, hogy talán nem kellett volna egy ilyen lórúgás szerű kúpot beadni, de hozzátette, hogy persze, ha a gyermekorvosom írta fel, akkor honnan is tudhatnám. Már megint az egészségügy... LEgjobban az a mondata "tetszett", hogy "ez nem egzakt tudomány". Na, itt egy picit ledöbbentem. Bár ha megnézzük, hogy például ezzel az ominózus kúppel kapcsolatban milyen instrukciókat kaptunk:
1. "Felírom, hátha köhögési rohama lesz." 11 hónapos korában a helyettesítő doktornéni. Nem volt kruppos. Nem is tudtuk, mi az.
2. "Ha hazamegy, adjon be egy felet, aztán ha szükséges", 16 hónapos korában a doktor nénink. Éjjel kruppos volt, első alkalommal, kijött az ügyelet is, de másnap már semmi komoly baja nem volt.
3. "Gégemetszés előtt két perccel.", 2 éves korában, ügyeletes orvos. Három éjszakai "roham" után.
A végső döntést viszont mindhárman rám bízták.
Na, most ezt válogassam ki...
/folyt.köv./

Megint nátha

Miki újra megbetegedett. Mamáéknál töltötte a szombat éjjelt, mert Edináékkal vacsorázni mentünk este és miután kölcsönadtuk nemkaptuk vissza.
Reggel persze hozták már. Kiderült, hogy szegény mama úgy fél órát aludt egész éjjel, mert a fiatalember hol elaludt hol felsírt. Utána napközben is elég kiszámíthatatlan volt és fájlalta a torkát. Szerencsére egy kiadós alvás után, ami elég nehezen jött össze, már kezdte visszanyerni eredeti önmagát. Most már jól van, de sajnos újra vendég a zsepi, a Stérimar és az orrszívó.
Megint kipróbáltam a kakukkfüves fürdőt. Esténként abban fürdetem, hátha használ valamit. Mikinek tetszik a sárga vízben való fürdés. Szerintem még az illata is nagyon jó, de ebben megoszlanak a vélemények a családban.

Elkiabáltam...

... ezt a nincs komolyabb baja dolgot. No, szerencsére, komolyabb baja most sincs, csak megfázott. A doktornéni-látogatás utáni napon elkezdett folyni az orra. Vasárnapra már az én torkom is fájt. Állítólag ez most egy ilyen időszak és sokan betegek. Elég kellemetlen a sok orrfújás, meg a köhögés, de ennél betegebbek sose legyünk.
Miki ügyesen fújja az orrát. Főleg, ha az apukája kéri vagy, ha mondom neki, hogy fújja úgy, mint az ovisok. Nem is orrszívózunk. Szerintem az sem hatékonyabb. Fújom az orrát sós lötyivel, aztán várjuk a gyógyulást.