Karcsi nagyon meglepett. kedden este felmondta a a személyes névmásokat, pedig nem is kértem. Tegnap pedig a mutató névmásokat. Tanul és izgul, hogy jó jegyet kapjon félévkor. Ezt a pontot kell megragadni, azt hiszem. Szorgalommal azokat a dolgokat is meg fogja tudni tanulni, amik nem mennek csípőből. Büszke vagyok rá! 

Karcsi beteg

Karcsi ma tegnap estére lebetegedett. Fáj a torka, folyik az orra, köhög.
Nem csodálkozunk rajta, hisz Szabi is beteg, rajtam meg a múlt héten ment át egy torokfájós nyavaja.
Azt hiszem ugrik a jövő heti iskolába menés, de gondolom, ezt kiheveri igen könnyen.
Hogy legyen valami jó is a rosszban, ma ágyba kapta a reggelit.

Egyedül

Tegnap újabb nagyon fontos állomásához érkeztünk Karcsi életének. Saját elhatározásból önállóan törölte ki a fenekét. ÉS azt mondta, ez mostantól mindig így lesz. Olyan cuki volt. Látszott, hogy irtó büszke magára és örül a sikernek. Hajrá, Karcsi! Így tovább. :)

A fény

Egyik nap a konyhában voltunk épp, valamit pakolásztunk be a teraszról Mikivel. Karcsi valahol az előszobában volt. Egyszer csak megszólalt:
- Anya, nem látom a fényt az alagút végén!
:) Néha én sem.

Úgy tűnik ez a fényes dolog megragadta őt, mert ma is említette, mikor a Dr- Kemény József utcán mentünk a CBA felé.
-Anya, látom a fényt!
Árnyékban 300 C fok volt, napsütés. Nem értettem.
-Hol?
-A CBA-nál.
Nem értem, de cuki. :)


Egyik nap azt kérdezte:
-Mi történt a nappal? Hol van a nap?
Több napos rekkenő hőség és napsütés után végre megjöttek a felhők. Ő is észrevette. :)

Karcsi száj

Este fürdetés után áll a szoba közepén, törölközőbe tekerve. Egyszer csak nekiáll énekelni a bóbitát, kicsit átköltve:

Karcsi: .. két csiga örzi az álmát, elszunnyad mama ölében. Na! Ez máár ... ez mááár... őőő ez máááár..
Apa: Ez már döfi?
Karcsi: Így van apa. Ez már pöfi!

Azóta mondta már másra is ami tetszett neki.