Boldog Karácsonyt Mindenkinek!

Már megint beteg

Egy hét sem telt el azután, hogy gyógyultnak nyilvánította őt a doktornéni már megint a betegség tüneteit produkálja.
Orrfolyás, köhögés, sőt egyik este 38,9°C-os láz. A láz szerencsére hamar, percek alatt elmúlt a lázcsillapító beadása után. Most csak az egyik délután produkált kruppos tüneteket, azt is gyengén, így megvártuk a hétfőt és újra meglátogattuk a doktornénit. Ő tanácstalanul nézett ránk, hogy mit keresünk már megint nála. Meghallgatta Miki tüdejét és azt mondta, hogy sípol, bár most legalább nem hallható úgy, mint előző alkalommal, sztetoszkóp nélkül is a szörcsögés. És elvégzett egy vérvizsgálatot, ami kimutatta, hogy nincs vírusos vagy bakteriális felülfertőződés. (Én ettől teljesen elámultam. Hogy ilyen is létezik nálunk. LE a kalappal!) Felírt neki a Spiropent helyett másik hörgőtápítót, mert megbeszéltük, hogy az egy kicsit durva szteroid, ami az egész szervezetre hat és meghülyíti a gyerekeket. Az új gyógyszert be kell lélegezni. Vettünk egy Baby Haler nevezetű készüléket, amivel Miki is tudja használni a gyógyszert. pénteken kell visszamennünk, azaz holnap.

A dolgos hétköznapok

Segítek Anyának megvarrni az új függönyöket a nappali ablakaira. Már épp itt az ideje, hogy készen legyenek. Még pelusban rohangáltam, mikor kifestett egy bácsi, most meg már igencsak hideg van odakint. Anya szerint Karácsonyra kész lesz. Én meg hiszem, ha látom.

Először is felmosok, hogy ne a piszokba tegyük a függönyt.

Aztán lemérem és kiszabom a függönyöket.


Nem maradhat a szoba rendetlenül. Visszateszem a szőnyeget a helyére.

Hát akkor varrjunk.

Ha kész lesz, arról is mutatok képet.

Újra bekukkantott a krupp

Pedig már kezdtem azt hinni, hogy teljesentúl vagyunk rajta, kinőtte. De nem.
Két hete szerdán megkezdte működését a Baba-Mama Klub a parókián és mi is részt vettünk az első foglalkozáson. Nagyon hideg volt. Egy szigeteletlen garázs lett úgy ahogy átalakítva. Valamint volt, aki betegen is elhozta a csemetéjét.
Mikinek már este folyt az orra és köhögni is elkezdett. Aztán hétvégére még rosszabb lett. péntekről szombatra háromszor is felébredt arra, hogy nehezen veszi a levegőt. Krupp. Újra. Hajnalban már beadtam neki a Rectodelt kúpot, hogy jobban legyen. Aztán reggel irány a hétvégi gyermekorvosi ügyelet Vácon. Ott a doktorbácsi felhomályosított, hogy talán nem kellett volna egy ilyen lórúgás szerű kúpot beadni, de hozzátette, hogy persze, ha a gyermekorvosom írta fel, akkor honnan is tudhatnám. Már megint az egészségügy... LEgjobban az a mondata "tetszett", hogy "ez nem egzakt tudomány". Na, itt egy picit ledöbbentem. Bár ha megnézzük, hogy például ezzel az ominózus kúppel kapcsolatban milyen instrukciókat kaptunk:
1. "Felírom, hátha köhögési rohama lesz." 11 hónapos korában a helyettesítő doktornéni. Nem volt kruppos. Nem is tudtuk, mi az.
2. "Ha hazamegy, adjon be egy felet, aztán ha szükséges", 16 hónapos korában a doktor nénink. Éjjel kruppos volt, első alkalommal, kijött az ügyelet is, de másnap már semmi komoly baja nem volt.
3. "Gégemetszés előtt két perccel.", 2 éves korában, ügyeletes orvos. Három éjszakai "roham" után.
A végső döntést viszont mindhárman rám bízták.
Na, most ezt válogassam ki...
/folyt.köv./

Nagyon köszönjük...

... a névnapi jókívánságokat.

Első hó

Movember végén leesett az első hó. Jó nagyra sikeredett. Már nagyon vártam, hogy Miki mit fog hozzá szólni. Tudom, tavaly is látott már ilyet, de ugye ahogy nő, minden élmény másképp fontos, mindennek újabb és újabb oldalait, tulajdonságait fedezi fel. Vártam, hogy valami extrém ámulattal fogadja majd a havat. Talán tartottam is egy kicsit attól, hogy a mostanság szokásává vált "mindentől félek" akcióját kiterjeszti a hóra is. Nem így történt. A világ legtermészetesebb dolgaként fogadta a fagyott égi áldást és nagyon-nagyon örült neki. Neki van igaza, nem én voltam a balga, hogy mást vártam. Boldogan ment ki taposta, rugdosta a havat. Csak akkor lepődött meg mikor elesett és kezét letéve szembesült azzal a ténnyel, hogy a hó nagyon hideg. De ezen is hamar - kb. 5 mp - túltette magát és ment is tovább.

A szánkózást is kipróbáltuk. Szegényt négyszer borytottuk bele a hóba. Kétszer én, kétszer pedig a nagypapa. Nagypapa szerint a szánkó a ludas. Nem elég széles az alja és könnyen borul. Miki szerencsére nem ijedt meg a borulásokkor, hanem "Hoppá!" felkiáltással jelezte, valami nem stimmel.

Eddig igen nehéz volt bármiféle fényképet készíteni Mikiről, mert azonnal a fényképezőgépre veti magát, amint meglátja és hisztizni kezd, ha nem kapja meg. Márpedig nem kapja meg. Most a hó kapcsán viszont változás történt. Mondtam neki a kertben, hogy álljon a hókupac mellé és lefényképezem. Attól kezdve ő kérte, hogy fényképezgessem őt. Egy kicsit túlzásba is esett, mikor séta közben egy ház előtt négyszer is megállt fényképezkedni. Minden hókupac mellett. :)

Ezt azóta is csinálja. Ha valami produkciót ad elő, akkor jelzi, hogy fényképezzük.

Szekrény

Még mindig a világ legjobb mókája a bújkálás. Kanapé mögé, pokróc alá, fürdés előtt emeleten röhögcsélve-kacarászva apa elől a sötetben, és újabban a szekrényben. Minden szekrényben. Mindenhol.
Szeretném külön felhívni a figyelmet a bodyján lévő feliratra. Vajon kitől kaphatta?

Mivel újra igen nagy érdeklődést mutatott a kamera iránt, megígértem neki, hogy, ha felvehetem, ahogy kockázik, akkor utána megnézheti. Azt hiszem ez volt az az alkalom, mikor megértette, hogy először fel kell venni a dolgokat és csak utána lehet megnézni.