2015. augusztus 27., csütörtök

Visegrád

Ma végre nyaralunk!
Az idő jó, talán túl jó is.
Egy közbeiktatott szentendrei ebéd után megérkeztünk Visegrádra, efoglaltuk a szobánkat (tuti jó) és pancsiztunk egy jót. Aztán pancsiztunk egy jót. Este pedig elrolleroztunk vacsizni.
Jó volt. Álmos vagyok. Ennyi. :-)

Karcsi


Miki


Miki is

Ma reggel Mikinek is távozott egy foga. Az ötödik. Most már két fogatlan kismajmunk van. :-)
Mivel ma eljöttünk nyaralni, problémaként merült fel, hogy vajon megtalálja-e őt a Fogtündér.
Miután a téma Karcsinál is aktuális meghányták-vetették a dolgot. Karesz azt nem értette, hogy miért nem látta, hisz a párnája alatt nyúlkált. Miki pedig felvetette, szerinte lehet, hogy én teszem oda a pénzt. Még ilyet! Felháborító feltételezés. Nem is vagyok olyan pici és repülni sem tudok.

2015. augusztus 26., szerda

Karcsi foga

Karcsinak kiesett az első foga!
Egy-két hete már mozgott neki.
Épp evett és nagyon fájdalmadan felsírt közben. Mondtam neki, ne is törődjön vele. Pityeregve megtörölgette és evett tovább, de a következő falatnál megint sírva fakadt. Azt javadoltam, szedje ki. Elkeseredve állt neki, de aztn boldog mosollyal még mindig csupa könny arccal mondta: kijött. És egy icipici fogacskát tett le az asztalra. Nagyon édes volt. Látszott, hogy örül és büszke magára.
Reggelre még a Fogtündér is meglátogatta. Azt a boldog nevetgélést!
Imádom! Kis fogatlan manócskám.

2015. augusztus 20., csütörtök

A pálya, az autpálya


Ma a fiúk végre valahára eljutottak oda, hogy felhozzák a pincéből a versenyautópályát és játszanak vele. Voltam olyan jó fej, hogy letakarítottam Miki asztalát, így még pár napig összerakva maradhat.

A két mester lángcsóvákkal versenyez

Persze lehet, hogy mégis autókkal

Felirat hozzáadása

Ezt az autós színezőt kapja a nyertes!

2015. augusztus 16., vasárnap

Vasúttörténeti Park

Végre ide is eljutottunk!
Nem most jutott eszünkbe először Szabival, hogy el kellene menni ide. Emlékszem még azt terveztük, hogy elvisszük a húgomat és Mariann unokatesómat is, mert két felnőttel két kiskorű ingyen mehet be. Közben Mariann már férjhez ment és a tesóm is 28 lesz idén. Ne is beszéljünk az évekről... Szóval egy régi terv vált valóra.

Délután mentünk, igazából pont ebéd helyett, úgyhogy azzal indítottunk az Utasellátóban, ahol nagyon kedves volt a személyzet és finom az étel, hogy jól belakmároztunk. Olyannyira, hogy legszívesebben el sem indultunk volna utána körülnézni. Na de az azért elég durva lett volna. Így csak körbesétáltunk.

Jó sok nagy fekete mozdony van! (Én persze szokásomhoz híven ki is borultam, hogy össze fogják magukat koszolni. Még jó, hogy fekete trikót adtam rájuk.) Volt pár modernebb szerelvény is, de azokat sajnos nem lehetett megnézni belülről, pedig engem a belbecs jobban érdekelt volna mint a külcsíny meg a technika, a VAS. Állítólag nagyobb rendezvényekkor ezeket is megnyitják. Na, majd egy ilyenen meglessük azokat is.

Kipróbáltuk a fordítókorongozást is! Rögtön duplán, mert az aranyos kezelőbácsi és lekésett család miatt ment még egy kört, és visszainvitált mindenkit. Jó is volt, mert Karcsi úgyis menni akart még egyet.
A kerti kisvasút is tuti volt. Azért végig izgultam, hogy leesek, de szerencsére a fenekemen maradtam.
Afiúkkal megegyeztünk megyünk még!













Odajött egy néni és megkérdezte ikrek-e. Mikor mondtam 3 év van közöttük, nagyon elcsodálkozott. :)


2015. augusztus 10., hétfő

Vác

Vácon jártunk új cipőbetétet csináltatni Mikinek. Ebédeltünk, fagyiztunk, buszoztunk.




Hinta, palinta

Karesz jól elpletykált a mellette ülő nénivel

Ott a cipész!

2015. augusztus 9., vasárnap

Sátorozás

A nyár unalmas. Legalábbis én így ítéltem meg. Szegény gyerekekkel nem történik semmi izgalmas.
Úgyhogy bedobtam a közösbe a sátorban alvás nemes gondolatát. Persze a fiatalok rögtön kapva kaptak az alkalmon.
Miután Apa felvilágosított, hogy a kert tele van hangyabollyal illetve hogy a hangya be tud mászni a sátorba, úgy döntöttem más alternatívát kell találni a sátorverés helyül a kert helyett. Így sátoroztunk végül elég amatőr módon a teraszon.


Épp a kánikula kellős közepén jártunk, így nem igazán fáztunk éjjel. Sőt a sátor kifejezetten meleg volt. De a fiúk nagyon jót aludtak.
Én persze már kevésbé. Hol Miki, hol Karcsi rúgott fejbe. Arról nem is beszélve, hogy mikor épp elaludtam volna végre Karcsi felült és megkérdezte: - Neked is jó itt, Anya?
:) Hát, nem épp úgy éreztem.
Végül reggel jól ébredtünk és elmondhattuk mindhárman, hogy túl vagyunk életünk első sátorban alvásán.






2015. augusztus 6., csütörtök

Sándor

Kolos (bácsi) leugrott Apához óra-kés csereberére. És jött vele Sándor is. Hát ritka cuki egy jószág! Nem igazán tudtuk még eldönteni, hogy denevérre vagy kutyára hasonlít jobban. Esetleg malacra. mindenesetre imádni való.

Vagy sárkány?!

2015. augusztus 4., kedd

Karcsi féle előadás

Karesz imádja a bábszínházat. Nézni és csinálni is.
Most is olyan színházat rittyentett nekünk díszlettel, mindennel, hogy csak na! És nem ám hagyományos bábokkal. Lego figurákkal bábozott.
Mondjuk én nem sokat láttam belőle, de ez most lényegtelen.



Persze előadás alatt nem szabad megszólalni és mindenkinek ülve kell maradni. Sőt még a fénykép miatt is megszidott, hogy tegyem le a telefont és rá figyeljek. Mondjuk jogos.

Előadás után megkérdeztem Karcsitól, hogy bábszínész lesz-e. Ő felháborodottan közölte, hogy nem. Ő űrhajós lesz. Meg postás. Végül is a Marsra is el kell vinni  a leveleket valakinek.

2015. augusztus 1., szombat

Agymanók

A héten kettesben vagyunk Mikivel. Karcsi Almásfüzitőn van Szabi pedig hét elején Belgiumban volt, most pedig Hajdúböszörményben alkot.
Kedden LEGO kiállításon voltunk. Nagyon tetszett neki. Délelőtt 11-kor mentünk be Pestre és csak fél 8-ra értünk haza. Ebből is látszik, hogy jó volt. Nehezen szakadtunk el onnan.




Repülő építés

Elöl ül a masiniszta...

Ott túl a rácson... egy nagy zsiráf van

Nyugati... ez mindenkit megihlet

Ez valami káprázatos

Beöltözött... aztán mégsem mászott fel.... :)

My name is Bond

"Poharak" közt

Tündérkém



A baloldali piramis Miki műve

Mi

Felirat hozzáadása
 Apát egy jó lecsóval vártuk haza a messzi Belgiumból. Miki főzött.


Ma, szombaton moziban voltunk. Az Agymanókat néztük meg.



Miki napok óta azon stresszeli magát, hogy a mozihoz mozgólépcsőn kell felmenni. Ezt végül megoldottuk. Sima lépcsőn mentünk fel. Csak a mozihoz vezető kis mozgólépcsőt használtuk.
Megvettük a jegyeket, sétáltunk még egyet a tetőkertben aztán bementünk a terembe. Már befelé az előtérben rinyált, hogy hagos lesz. A teremben még tök sötét volt a vászon, reklám sem ment. Megkerestük a helyünket. Miki végig befogott füllel ment. Majd mikor elfoglaltuk a helyünket nekiállt hisztizni, hogy haza akar menni, mert hangos lesz és ő fél. Azt hittem ott helyben agyoncsapom. Nem könnyű az ilyen helyzeteket megoldani. Mondtam neki, ő mehet, én maradok. Végül elkezdődött a reklám, ami nem is volt hangos. Megnyugodott.
A film nagyon tetszett neki. Nekem is. Vajon normális dolog, hogy az ember lánya sírva fakad egy rajzfilmen?
Azt hiszem sűrűbben kellene moziba járni, hogy ne szokjon el tőle. Nyertünk egy 50%-os mozijegy kupont. Azt hiszem még nyáron ki is használjuk majd.