A rénszarvasokat répa és víz, a fehérszakállút mézeskalács és kóla várja.
És persze tiszta csizmák. Ezt idén több okból is viszonylag egyszerű volt prezentálni. Egyrészt a karanténunk miatt a használatban lévő cipőik is tiszták, másrészt a csizmák is csak most kerültek ki a szekrényből. Mázlisták.
A tavaszi járványhelyzet után nyáron kicsit fellélegezhettünk, de tudtuk, nem kerülhetjük el a második hullámot. Tavasszal olyan jól sikerült a védekezés a karanténnal és iskolabezárásokkal, hogy alig talált az ember olyan ismerőst, aki elkapta Hát ez mára igencsak megváltozott.
Úgy tűnik a kormány teljesen elengedte a kérdést. Az iskolák nyitva, a maszkviselési szabályon kívül semmiféle intézkedés nem történik. Tegnap 103 halottunk volt és egyre több és több fertőzött van. És már ismerősök barátok is. Nagy Móni is elkapta. Enyhén megbetegedett: náthás volt és nem érez szagokat, ízeket. Ez önmaában nem lenne traikus, de szegény 10 nap múlva szül. Aggódunk értük.
Miki és Karcsi, annak ellenére, hogy az iskolák hivatalosan nem zártak be és tértek át online oktatásra, itthon maradtak és itthon tanulnak. Szerencsére az ő sulijuk partner ebben és megengedi, hogy online bekapcsolódjanak az órákba itthonról. Valószínűleg már nem mennek suliba addig, míg tart a járvány, vagy míg nincs oltóanyag.
Bevallom kicsit aggódom a Covid-19 miatt is, hisz nem lehet tudni, hogy ki hogyan reagál rá, de sokkal jobban aggaszt a magyar egészségügy jelenlegi állapota. Az amúgy is siralmas egészsgügyi rendszerünk még úgy, ahogy elműködik, de a sok fertőzött miatt hamarosan padlót fog. Nincs elegendő orvosunk a betegek kezelésére, ok szakember maga is fertőzött vagy beteg, nincs tesztelés, kontaktkutatás, a karantén betartása pedig tájékozatlan fertőzöttekre van bízva. A helyzet picit sem biztató, inkább tragikus. Nem csupán a betegség aggasztó, hanem az, hogy ha esetleg oda jutunk lesz-e ágy, orvosság a kórházban. Vagy ha teljesen más miatt kerülnék kórházba, vajon el tudnak-e látni.
Szóval aggódunk és inkébb maradunk itthon. Ahogy látom ezzel, mintha már mások is így lennének. Az utcák tele vannak, de az emberek már kint sem veszik le a maszkot, ha idegennel találkoznak. Azt hiszem ez a kölcsönös tisztelet jele is.
Holnap még meglátogatjuk Erzsi mamáékat. Valószínűleg idén utoljára. Azt tervezzük, hogy sétálunk egyet. Mind azt gondoljuk, hogy egyikünk sem fertőzött, de nem kockáztatnánk. Ki tudja? Idén valahogy más lesz a karácsony.
Tavasszal szánakozva néztük az Olaszországból érkező híreket a napi 100 majd 200 halottal. Lassan mi is ott tartunk. ÉS sokan még most sem hisznek a vírus létezésében. Tagadják. Feleslegesnek érzik a korlátozásokat. Úgy tűnik a kormányzat is. Több ezres focimeccseket tartanak, az iskolába járás (államiban) kötelező. Még az óvoda is. Őrület. Félek, hogy baj lesz. Sokkal nagyobb, mint amit most megspórolunk a gazdaság működtetésével.
Mi próbálunk zárni, de nem könnyű. Tavasszal még élveztük, hogy nincs suli, hogy együtt lehetünk, hogy nem kell sehová menni. Most már kicsit rossz, hogy nem mehetünk sehova. Jó lenne egy mozi, egy kiállítás vagy csak egy városnézés. Vagy egyszerűen csak egy találka a barátokkal.
Várjuk az iskolabezárást, a szigorításokat, miközben a pokolra kívánjuk őket ezzel a hülye betegséggel együtt.
Nincs is jobb, mint suli után egy kis lazulós pancsikázás.
Csak ne lenne olyan hideg a víz Anyának!
Elkészültek a biciklijeink! Azaz végzett a szervíz a javításokkal.
Így megejthettük életünk első igazi családi kerékpározását. A Hermina Parkba tekertünk ki. Elsőre nem volt egyszerű, még szokni kell a "jobbra-tarts"-ot, a követési távolságot, de a fiúk ügyesek voltak. Simán bírták a tempót.
A Kalóz Burgerben pedig jól megebédeltünk, ha már ott jártunk.
