Locsoltunk

Tegnap bennehagytam a medencében a vizet, hogy ma reggel meg tudjam belőle locsolni a virágokat a teraszon. Miki is segített. Nagyon lelkes volt. A zoknija meg vizes. Csurom. És azon izgultam, hogy el ne essen a vizes kövön, miközben a cserepek és a medence között ingázott a kis locsolókannájával. Végül megúsztuk baleset nélkül. És a virágok is megúszták. Csak ők szó szerint. Ma biztosan nem száradtak ki.

Kunszt

Miki napról nara újabb tudományal kápráztat el minket.

Tegnap hazafelé Füzitőről az autóban.
Én mesélem Apának, hogy Papa rajzolt Mikinek virágot és biciklit. Egyszercsak valaki mellettem: "Anya, Anya!"
Én: "Igen?"
Miki: "Nyáu."
Igaza volt. Papa cicát is rajzolt neki.

András esküvője

Ilyen szépek voltak.

Sok boldogságot kívánunk!

Tegnap...

... valahogy megtáltosodott a mi kis fiacskánk. Ámbátor az is meglehet, hogy a kedves szülők szenzorai váltak élesebbé. Úgy tűnik, hogy az elmúlt napon igen sokat fejlődött a beszéde.
Előszöris a cica már nem csak úgy "á"-zik bele a vakvilágba, hanem határozott "nyá"-t mond.
A mikro hangját is utánozza már éles kiáltással. Valóban legalább olyan fület melengető, mint az eredeti.
Komolyabb teljesítmény - nem szeretném persze lebecsülni az előzőeket sem! - a bicikli szó. Ezt egy videoval illusztrálnám:

Tegnaptól tudjuk azt is, hogy az óra "tya", esetleg "ta". (Tik-tak)
Ja, és majd' el felejtem, hogy tisztában van azzal is, hogy ki az a Bob! (Hűha!) A naptárján és a telefonján is felismeri és lelkesen meg is nevezi. Illetve néha nem lelkesen, hanem megilletődötten, halkan, suttogva mondja, hogy "Bob" vagy "Böb". Vagy valami hasonlót.

Miki ügyesen eszik kanállal. Legalábbis nagyon próbálkozik vele. Úgyhogy most a kedvenc étel a leves, még akkor is, ha nem lakik jól vele. Mostanában amúgy sem akar eleget enni valamiért. Kanalazás kapcsán kedvenc még a tea is. Persze kanállal elfogyasztva. (Lásd a fenti videon.)

Legújabb fellemények:
A video feltöltése közben Miki felébredt. Ma két adagban aludt csak összesen kb. másfél órát szemben a megszokott napi két és fél órával. Nagyon sírt mikor Szabi lehozta. Megkérdeztük tőle, hogy hol fáj és a torkára mutatott. Kérdeztem, hogy "A törköd fáj?" Mire ő a szájába mutatott. A foga. Tegnap is mikor elesett megmutatta, hogy az oldala fáj. Előtte pedig egy koppanás után a fejét mutogatta erre a kérdésre. Szóval ezt is tudja.

Az első éjszaka (beszámoló)

Nagymamai beszámolók szerint Miki fél 1-kor aludt el éjjel. Nem azért mert olyan nagyon hiányoztunk neki, hanem mert olyan érdekes volt a környezet, hogy inkább játszott volna.
Hajnali 4-kor felébredt, Mama maga mellé vette - szegény nem tudta, mire vállalkozik, aludhatott volna egy cséphadaróval is -, és még 6-ig aludt.
Állítólag egyszer sem említette Apát, Anyát vagy a cicit.

Anya és Apa fél 11-ig aludt. Végre. :)

Első éjszaka szülők nélkül

Ma este kölcsön adtuk Mikit a nagyszülőknek. A szeptemberi Domi-Peti esküvőre trenírozunk.
Tegnap találtuk ki, hogy kezdjük el most a próbálkozást. Ma mondogattam neki, hogy a Mamánál fog aludni. Estére már olyan lelkes volt, hogy felült a motorjára, odagurult az ajtóhoz és megállás nélkül hajtogatta, hogy "Mama, mama". Egyáltalán nem zavarta, hogy otthagytuk. Sőt...
Remélem, a nagyszülőket sem zavarja, és nem volt neki túl nagy trauma, hogy cici nélkül kellett elaludnia.
Kicsit furcsa, hogy nincs itt. Kíváncsi vagyok a holnapi nagyszülői beszámolóra.

Só-liszt gyurma

Gondoltam egyet és gyúrtam egy adag só-liszt gyurmát.

Mikinek nagyon tetszett. Adtam neki mindenféle magot, amit a konyhában találtam (babot, szegfűszeget, lencsét...) ő pedig lelkesen nyomkodta a tésztába. Az eredmény akép bal felső sarkában látható.

Aztán sünit készített. Fogpiszkálókat nyomkodott a gombócba. Mikor úgy ítélte, hogy már elég tüskés a süni háta, megfordította, a tüskéire állította, és a másik felét is "besünizte". Kreatív.

Domi és Peti

Hétvégén nálunk járt Domi és Peti. Egyrészt mert már régen nem találkoztunk és jó volt újra látni egymást, másrészt most hozták el az esküvői meghívójukat. Innen is üzenjük, hogy örülünk nekik nagyon. És volt idő, amikor még nem gondoltuk volna... Na, de gondolom, hogy akkor még ők sem.
Rutinosan képeket most sem készítettünk. Illetve Peti - mivel a sajátját otthon hagyta -, a mi gépünkkel készített pár képet. Ám ezek a nem összeszokott gép-ember párosításnak köszönhetően nem lettek a legjobbak. )az előző bejegyzés alagutas képe az ő műve.) De ami a legrosszabb, hogy már megint a vendégek maradtak le róla. Sebaj, majd legközelebb.

Domiék távozása után úgy gondoltuk, hogy még időzünk egy kicsit a teraszon. Vittem vizet a medencébe és mikor a második adag vízzel megérkeztem, mit láttam? Miki ruhástól ült a medencében és pancsolt. Végülis? Minek várjon rám? Jó neki így is.

Sátor

Anyának valamiért van egy olyan kényszerképzete, hogy mindenképpen pénzt kell költenie. Rám. No, persze ez nem olyan rossz dolog. Most épp egy sátrat kaptam. Mit sátrat! Sátor komplexumot. Íme:


Az alagút nagyon jó móka. Odabent lehet kiabálni is jó hangosan.

Beparkoltam. Ügyes vagyok?

Annyira, de annyira...

okos a mi pici fiunk. Nem is tudom, hol kezdjem a legújabb kunsztok sorolását. Megpróbálom szép sorjában leírni. Remélem, nem hagyok ki sokmindent, mert ami most kimarad, az már a feledés homályába vész.
Előszöris rajzol. Imád rajzolni. Meg rajzoltatni is. Fogalmam sincs, hogy egy 20 hónapos gyereknek milyen rajztudással kell rendelkeznie, de Miki szerintem nagyon ügyes. Előszöris a ceruzát úgy fogja, ahogy kell. Illetve úgy is tudja fogni. Mikor rajzol különböző színeket használ. Elmélyülten alkot, aztán színt cserél és úgy folytatja. Látszik, hogy tudatosan választ ki egy színt, mert válogat. És már meg is nevezi, hogy mit rajzol.
Tegnapelőtt. Miki rajzol. "Anya, anya!" Odanézek. Keze magastartásban. A napocska jele. (Egy mondókából ellesett és átalakított jel.) És mutatja, hogy a lapon egy napocska van. És valóban egy "kört" rajzolt. Kértem, rajzoljon még egy napocskát, és lám, még egy kör.
Szabi pedig azt mesélte, hogy hasonló helyzetben a virágot mutatta neki. (Szipogás-szagolgatás) Ekkor egy kört rajzolt és bepöttyözte. Nem tudtuk miért. Aztán másnap anyu mesélte, hogy ő úgy rajzolja Mikinek a virágot, hogy a közepét bepöttyözi. Óriási. Bár sokan nem tartják jó dolognak, ha megmutatjuk, hogyan kell valamit lerajzolni, szerintem ez nagyon szuper dolog. Úgy tanult meg valamit lerajzolni, hogy ellesi a mintát, nem mi sulykoljuk bele.
Miki táncol. Demár nem csak a lábát, hanem a kezét is igen aktívan használja. Néha forog is közben. Nagyon menő és macsós.
Olvas. Legalábbis látszólag. Már Szabival és velem is előfordult többször, úgyhogy biztosan nem véletlenül történik. Egyszervolt.hu nézés közben, mikor a Kalapszalag című dalt elindítjuk, nem indul el azonnal, hanem tölt, miközben megjelenik a dal címe. Miki már ekkor a kalap jelét mutatja. Ezt a jelet egyedül találta ki magának, a fejére teszi a kezét. Szóval ez az egész szituáció olyan, mintha Miki elolvasta volna a következő dal címét és mutatná. Persze igazából az történik, hogy megismeri azt a karaktersort (sormintát) és már tudja, hogy mit fog hallani. De ha belegondolunk az olvasás is kb ugyanezen az elven működik kezdetben.
Új tagokkal bővült az állatutánzó repertoár is. Már van csacsink - áá (ma a peluson a zsiráf is csacsi lett), maci - mmm, röfi - uii vagy morgás a röfröf helyett. Ja és a krokodil is béka. Sőt ma meglátta a Tequila és Bonetti című film főcímét a boxerrel és elkezdett röfögni. Hát, tulajdonképpen nem egy szép állat, de azért mégis...
Újabban esténként diavetítünk. Miki nagyon élvezi, Van egy Kedvenceink című film. Minden képen más háziállat van kis versikével. Én utánzom az állathangot Mikivel, Apa pedig olvassa a versikéket. Igazi családi idill. Miki fürdés után már felül szépen a kanapéra és kiabál, hogy "Anya, Apa!" (Jöhet a mese.) Ezen a filmen meg egy röfit néz következetesen bocinak csak azért mert tarka. :)
Az "Edina" szót egyre többet próbálgatja, néha nagyon mókásan. Az eleje még bizonytalan, de a vége már tökéletes. Néha Ina, Eina, Dna, de majdcsak sikerül idővel. Ma megpróbálkozott az Incivel is, de inkább egy i betűs sziszegésnek hangzott.
Már tud motorozni is. Tegnap a bébitaxival mentünk át a Mamáékhoz. Stabilabb, mint a motor, és még pakolni is lehet bele. Kormányozni még nem tud, de ha rossz irányba megy, megáll, feláll, fordít egy kicsit az autónés úgy megy tovább. Félúton megunta a játékot (van vagy 2 perc az út!) és leszállt róla. Aztán vad "Anya, anya!"-ba kezdett. Először nem értettem mit akar, aztán csak leesett. Menjek elöl, mert ő kergetni fog engem úgy, hogy tolja az autóját a háttámlájánál fogva. Igazi kis huncut mókamester. Milyen kicsike és már milyen ötletei vannak...

Nem számoltam be róla külön, de már a jobb alsó metsző melletti fogacska is kibújt. Ha minden igaz, akkor mostanság 12 db foga van. De mivel nem mutogatja lehet, hogy több. Bár most jól alszik, nem bántják a fogacskák.

Ma úgy döntöttem, hogy a Libero 5-ös pelus kicsi rá. Nagyobbat kell venni legközelebb.

Okosodás.

Miki kunszt-tára az elmúlt hétvégén is igencsak gyarapodott.
Edináék megint nálunk aludtak. A fiúk befejezték a Tinódi utcai ház tapétázását. Mi pedig semmittettünk. Ez bővebben "sütés-fózés a hazatérő dolgos férfiaknak"-ból és Mikizésből állt. Ez utóbbit inkább Edinára hagytam, míg elmerültem az előbbi élvezetben.
Miki újabb kusztot tanult Edinától. Már tudja, hogyan csinál a vidám kislány (táncol) és a szomorú kisfiú (sír). E furcsa produkciókhoz az alapot a Jancsi és Juliska könyv szolgáltatta.
Miki szókincse is meggyarapodott. Lelkesen próbálkozik az Edina és a Peti szavakkal. Elég jól felismerhetően. Ja, és egyszer a pancsira mondta, hogy "pan".
(Még mielőtt lelkes blogolvasók sérelmeznék, hogy előbb tanulta meg kimondani, hogy Edina, mint Betty, közlöm, hogy nagyon próbálkozom azzal is, de a próbálkozás alanya nem hagyja magát.)