Hanging

Most, hogy vettem még egy függőágyat, persze hogy egyben fekszik mindkettő. :)

Vízisajtos memória

Karcsi ül a WC-n.
-Anya, a Spongya Bob az micsoda?
-Szivacs.
Elkerekedtek a szemei és elkezdett kuncogni.
-Szivacs? Azt hittem sajt.

Mostanában Spongya Bob mánia lett rajta úrrá. Nem tudom miért. Gondolom véletlenül beleakadtak a tévében.
Szerencsére van ennek egy jó hozadéka is. Elkezdett játszani a SB-os memóriajátékkal. Aztán rájött, hogy szereti és azóta mást sem csinálunk csak memóriázunk.
Olyannyira, hogy tegnap gyártottam is egy újat. Csak hogy a játék mellett tanuljanak is valamit.

Ez csak az első adag. Összesen 51 db európai zászlópárunk van. Egyszerre kicsit sok lenne. Majd cserélgetjük. Tetszik nekik nagyon.

Árnyékban is 40

(Persze, a blog bejegyzője ismételten túloz. Egy grammal sincs több 38 foknál... árnyékban.... éjjel. )
Tombol a nyár. Lassan zsírunkra sülünk. Napok óta hőség riadó van, meg "kijárási tilalom" az UV sugárzás miatt. Mi is próbáljuk a teendőinket úgy intézni, hogy 10-re hazaérjünk. Ekkor is már ömlik rólunk a víz. Dél körül pedig felér egy ember kínzással, ha a napra kell menni. Én néhányszor megtettem az ajtó-kapu-ajtó mnimaratont ma. Halál. Minden elismerésem a sivatagi népeké.
A fiúk is úgy látom, hogy egyre kevésbé bírják. Miki szerdától nem ment a héten oviba, mert ott is 34°C van a csoportszobában. Minek aszalódjon ott. Itthon azért a szigetelésnek és a redőnyöknek hála a tetőtérben is "csupán" 27°C-ot mutatott a hőmérő.
Délelőtt a bevásárlások után a teraszon az árnyékban játszunk vagy kimegyünk a kertbe. 11-12 körül már a fedett teraszon is kezdenek eldurvulni a hőkörülmények, így megebédeltetem őket és uzsgyi az ágy. Mikinek elég jó az étvágya, de Karesz nem igen akar enni. Egyébként sem egy mindenevő, de most különösen válogatós. Az alvás is nehezükre esik. Izzadnak, forgolódnak. Karcsi ma nem is akart lefeküdni délben. Aztán csak elaludt valahogy. Miki egy idő után pedig lejött, hogy "kialudta magát". Szerencsére nem ébresztette fel az öccsét.
Mai képek:

Ismerkedem a locsolóval

Hihihi

Csuromvíz úrfi

Legszívesebben órákon át hintáznék...

Nindzsagó

Ezzel játszom

Nálunk jártak a barátok

...múlt hétvégén. És itt is aludtak, így Miki Mamánál töltötte az éjszakát, hogy elférjünk. Jó volt beszélgetni végre, hiszen nagyon régen találkoztunk utoljára. Így együtt Mátraházán még a hóban-fagyban.

Miki imádta a dolgot. A lelkes gyermektelen barátok élvezettel játszottak együtt Mikivel. Közülük is kiemelendő Edina és Dúró Peti. Le a kalappal előttük. Hogyan bírták a focizást és homokozást órákon át? Rejtély. (Persze lehet, hogy a "felváltva" a válasz a kérdésre. :) ) Miki mindenesetre nagyon élvezte a velük töltött időt.

Íme egy kis képes illusztráció:

Miki és Móni olvas (a könyvért köszönet Edinának és az ő Petijének)...

...miközben a többiek rezignáltan reggeliznek

Móni és Attila próbálkozik a Rumcájszos kirakóval (Köszi, Zsuzsa és Dúró Peti)

A Mónitól és Attilától kapott ajándék, miszerint Thomas-os nyomda nem került megörökítésre, de bizton állíthatom, hogy szeressük!
A nyomda mellé kapott pici törölköző kapcsán minden egyes kéztörlésnél elhangzik ez:
Miki: -Ki hozta?
Anya: -Móni és Attila
Miki: -Attila jó magas fiú.

Minden kedves barátnak kijár egy alapos hátmasszázs... ha akarja, ha nem!

Persze az ember ilyenkor számíthat a többi barát önzetlen segítségére is...

Munka után édes a pihenés...

Edináéknál (néhány hete)

Mivel képet nem készítettünk, így elég szerényen tudok csak megemlékezni a barátainknál tett látogatásunkról. (Ezúton is kérném a meglátogatottakat, hogy az általuk készített képekből juttassanak nekünk is.)
Miki már nagyon-nagyon várta, hogy Edinával és Petivel találkozzon. Mi is. Csak mi kevésbé sokszor emlegettük őket a látogatást megelőző napokban.
Szóval mentünk, megérkeztünk, örültünk, megnéztük az új lakást, sütöttünk (mármint a fiúk), ettünk, elfoglaltuk alvóhelyeinket, aludtunk, ébredtünk, tengtünk-lengtünk, aztán hazajöttünk.
Ennél persze sokkal, de sokkal felemelőbb élmény volt, de nem is tudom mit írhatnék le részletesebben.
A lakás kisebb, mint az előző, de a falak fantörpikus elhelyezésének hála Mikinek jutott külön szoba. Így mi felnőttek is élvezhettük az esti beszélgetést, és a házigazdák is a szobájukban tölthették az éjszakát.
Ja, most jut eszembe, hogy mi is volt a legnagyobb szenzáció. Mármint Miki-vonalon. Edina megtanította őt bújócskázni. Miki nagyon élvezi, ha csak vele foglalkoznak és valami újat tanítanak neki. Azok az emberek, akiknek nem kell nap, mint nap ezt csinálni valahogy mindig sokkal frissebbek, ötletesebbek, lelkesebbek ebben. Edina is. Úgyhogy Miki már tudja, hogy számolni kell 10-ig (a 7 rendszeresen kimarad), szigorúan egy párna mögé bújva. Aztán kiabálni kell, hogy "Aki bújt, aki jövök." És indul a móka.

Újra beszéd és játékok

Mostanság már eléggé nehéz feladatnak tűnik pontosan lekövetni Miki beszédfejlődését, de előfordulnak olyan esetek, mikor összenézünk édes apukájával, hogy "hallottad, milyen okos ez a gyerek?"

Mostanság próbálkozik a ragozás elsajátításával. Szépen lassan mondatról mondatra haladva. egy-két sokszor használt, jellemző mondat esetében már teljesen jól megy a dolog. Egyébként pedig maradunk még a jól bevált tőszavas, anya-apa-megfejti változatnál.

Miki első helyesen kimondott mondatai:

-Nem tudom.

-Nem is tudom.

-Olyan álmos vagyok. (Egy nagy ásítás után. Ooooolyan édes.)

-Szomjas vagyok. (Este az ágyban. Eddig úgy hangzott: Miki, inni. Nagy változás.)

Ezen kívül nagyon aranyos szokása még - nagyszülőktől tanulta -, hogy mikor elmegy itthonról, így köszön:

-Szia, Ősök!

Már szerepjátékokat is játszik. Tegnapelőtt kapott egy fecskendőt a patikában. Hazajőve le kellett feküdnöm, mert "Anya nagyon beteg". Kaptam kb. 86 szurit és alaposan megnézegette a torkomat is. Biztos, ami biztos. 20 perces kezelés után gyógyultnak nyilvánított, de sajnos perceken belül visszaestem a veszélyes nyavajámba, így kezdhettük elölről ez egész kezelést. Mikor jeleztem, hogy félek a szuritól és sírni fogok, sőt már sírok is, átölelt és adott egy puszit, hogy ne féljek. Tegnap Apa is megbetegedett. Még jó, hogy van egy orvos a családban.

Az utóbbi hetekben hetente találkozunk a szűken értelmezett Baba-mama Klubosokkal. Azt veszem észre, hogy lassacskán elkezdenek egymással játszani. Mikinek erre szerintem nagyobb igénye lenne már, mint a többieknek, de ami késik nem múlik. Eljön ennek is az ideje. És hogy miből gondolom azt, hogy már szeretne a többiekkel együtt, nem pedig egymás mellett tevékenykedni? Bencével elkezdett incselkedni. Konkréten a fejére tett egy plüss karikát, majd nevetgélve várta a hatást. Bence ledobta a fejéről. Erre Miki újra rátette. És ezt ismételgették sokáig. Láthatóan Bencét ez kicsit zavarta, de Miki felettébb jól szórakozott. Nándi otthagyva a társaságot kiment az udvarra játszani. Miki sokáig próbálta őt visszacsalogatni az ajtóban utána kiabálva. Szóval ő már szeretné, ha a többiek is vevők lennének a kezdeményezéseire. Persze jellemzően azért még ő is egyedül játszik akkor is, ha többen vannak.

Játék terén sokat fejlődött a játszótéri játékokat illetően is. Szerdánként, ha kismama tornára megyek, akkor Apával, miután kiraktak a kocsiból elmennek játszóterezni. Kezdetben még segíteni kellett neki a lépcsőn és a csúszdán való lecsúszáskor, de mára már egyedül felmegy és lecsúszik. Ugyanmég mindig óvatosan, de egyre több mindent próbál ki egyedül.

Mostanában ilyeneket rajzol (és meg is nevezi őket):

alma

barack

kukorica

Annak, aki nem ismerte volna fel Kukoricát, íme egy régi közös fotó. Ugye, milyen jól sikerült a rajz?