Újabb hétvége újabb látogatókkal

Mostanában már csak ilyenek ezek a hétvégék. Tobzódunk a látogatókban.
Tegnap meglátogatott minket Bonifert Niki és kis családja (Zoli és Márkusz). Az ő kisfia is akkor született, mikor Miki. Illetve egészen pontosan két nappal később. Zoli csapata itt focizott Sződligeten és összekötötték a kellemeset a ... szóval, velünk.
Miki aludt, mikor megérkeztek. Szabi lehozta őt, de amint meglátta, hogy idegenek vannak a házban keservesen sírni kezdett. Mostanában nagyon meg tud ijedni az ismeretlen emberektől. Egy kis szopi és elvonulás nagyjából megnyugtatta, de sajnos teljesen feloldódni nem tudott. Bezzeg Márkusz! Amint belépett elkezdte birtokba vanni a házat. Nem igen zavartatta magát. Mászkált a lépcsőkön, előszedte a játékokat és megdézsmálta a kekszes tányér tartalmát. Igazi kis rosszcsont. Nagyon aranyos baba.

A Márkusz-család után pedig megérkeztek rég nem látott barátaink. Ebből még nem derül, ki kikről is van szó, mivel barátaink többsége a régnemlátott kategóriába sorolandó, segítség képpen elárulom a nevüket is: Edina és Bubó. Miki tőlük már nem ijedt meg, sőt lelkesen kolbászolt fel s alá, nézegette a frissen kapott könyveket. Kép sajnos nem készült a delikvensekről, de megőrizzük a látogatás kellemes élményét emlékezetünkben. Miki pedig megőrzi és forgatja a könyveket.

Köszönjük!

Hétvégi látogatók

Szombaton Edina és Peti tették tiszteletüket nálunk. Sajnos a meghívóban beígért finomságokat nekünk magunknak kellett elkészítenünk, de mivel minden nagyon jól sikerült ezt sem bántuk. Hagmaleves, sültcsirke... nyami-nyami. Végülis Edina nem hazudott. Finom volt.
Szokásukhoz híven - már megszoktuk - késtek. És ugyancsak szokásukhoz híven azért, mert boltban voltak. Ezen már meg sem lepődünk.
Aztán miután megérkeztek volt nagy eszem-iszom, locsolkodás, Kinderezés. Miki élvezte, hogy "sokan" vagyunk. A fiúk meg élvezték, ha kettesben voltak és teljesen érthetetlen dolgokról beszélgethettek. Szerintem sokat ittak és félrebeszéltek. Edina szerint mi ittunk sokat, azért nem tudtuk miről is van szó.
Jó sokáig maradtak a kedves vendégek. Ennek mi a híresztelésekkel ellentétben tényleg nagyon örülünk.
Csak akkor mentek el, mikor Miki újra befulladt alvás közben. Szépen elköszöntünk tőlük. Miki is. Cuppanós puszikkal. Aztán megpróbáltam Mikivel együtt a fenti nagyszobában lefeküdni, de ez nem jött be neki. Egy órát vergődött, aztán végül Szabi letette őt aludni a saját ágyába, ahol szépen elaludt.
Vasárnap is vendégeink voltak. Ili Mama és Tibi Papa. Sok-sok mosollyal, szeretettel és ajándékkal érkeztek. Ili Mamára rá sem lehetett ismerni. Majd kicsattan az egészségtől. Mi meg a boldogságtól, hogy már jól van. Sokat játszottak Mikivel a kisunoka legnagyobb gyönyörűségére. Mama olvasott, mondókázott és leste a legkisebb minden kívánságát. Mitől is lesz elkényeztetve... Papa és Szabi pedig újra alaposan megbeszélték, hogy melyik telefon, internet, autó stb. a legjobb.

Krupp

Már megint egy betegség. Kezdem úgy érezni, hogy ez így nem fair.
Tegnap Miki köhögött. Elvittem dokinénihez. Ő azt mondta, csak nátha, semmi komoly. Aztán éjjel zihálva vette a levegőt és ugatva köhögött. Felhívtam az ügyeletet, mire kiküldtek egy orvost. Egy bőrkabátos, fiatal, dadogós doktorbácsit. Megvizsgálta Mikit és azt mondta, ő nem lát semmi különöset. Való igaz, mire kiért - pedig gyors volt - abbahagyta a zihálást. Nagyon mókás volt, mikor azt kérte Mikitől, hogy sóhajtson. Látszott rajta, hogy nem tud mit kezdeni egy ilyen kicsi babával. A helyzet ellenére mosolyogni támadt kedvem.
Ma reggel megint rosszabbul volt. Lementünk vele az orvoshoz. Emőke néni szerint ez krupp. Adtam be neki kúpot, meg kálciumot. Kap ACC 100-at, C vitamint és valamilyen antibiotikumos orrcseppet is. A kúptól úgy látszik jobban lett. Remélem, ez így is marad, mert ha rosszabbodik vagy nem változik, be kell mennünk a kórházba. Beutalót is kaptunk erre az esetre.
Hát ennyit a Húsvétról. Nem megyünk Almásfüzitőre. És Edináékhoz sem. Pedig végre sikerült kiharcolni, hogy meghívjanak (lásd alább). Viszont eddig úgy néz ki, hogy Ili Nagyiék és Edináék is meglátogatnak minket. Ugye, ha a hegy nem megy...

Kuckó

A kuckó az egy nagyon jó hely.
Még a ház előző tulajdonosai hagyták itt nekünk. (Köszönjük!) Igazából egy bábszínház, amit még nemigen tudunk a rendeltetése szerint használni. De talán így még mókásabb is. El lehet benne bújni, lehet a Mamának kukucskálni kifelé, bele lehet pakolni a játékokat, be lehet ülni mesét olvasni Anyával. Pár napja új funkciója is van. Lehet benne cicizni is igen kényelmesen. Babarészről. anyarészről már kevésbé komfortos, dehátugye minek is kellett ilyen nagyra nőni.
Ma Manócska el is aludt benne:



Kb fél óra után viszont a szőnyegen ébredt éskétségbe esve sírt, hogy valaki mentse meg. Megmentettem.

Ez most érkezett...

Épp most hozta a postás ezt a meghívót:

Hogy miért jók a barátok? Mert viccesek.

Blogger

Nnnnnnnnnnnnnnmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmtttnggggggggggggggggggggggggttttttt,lép,á, ctttttttttttttvkbrtbtgkbi6öpfvgpotz c@&#g zz-JC
Vvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvv ,m
j
űűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűááéűÍOKPOipokőp gf
6h s bbbbbbbbbbbbbbb

0

És mit hord egy igazi informatikus csemete? Na, mit?

Köszönjük, Ili Nagyi!

Zenebölcsi

Csütörtökön Zenebölcsiben jártunk Vácon.

Jó koránmentünk, a 8:35-ös busszal. Most nem kértem meg senkit, hogy segítsen a babakocsit feltenni. Nem is segített senki. Felcibáltam, könnyebb volt, mint gondoltam. A buszsofőr sem volt valami előzékeny, ugyanis elindult mielőtt leültünk volna. Na, de kemény csávók vagyunk mi. Megoldottuk.

A játszóháznál már nagyobb akadályokkal találtuk szemben magunkat. 9-kor nyitnak, mi pedig már 8:45-kor ott voltunk. Semmi gond, gondoltam, megvárjuk. A baj csak az volt, hogy majd megfagytunk az utcán. No, meg az, hogy az ovónéni 10 percet késett. És azt sem mondta fapapucs. És ezeken túlmenően még szimpatikus sem volt. Viszont a játszóház melletti bicikli boltos bácsi (Mikinek bácsi, lehet, hogy nálam fiatalabb) nagyon kedves volt és behívott minket a boltba, hogy ne kint fázzunk. Ritka rendes ember. Majd egyszer megháláljuk neki.

A Zenebölcsi nem volt valami nagy szám szerintem. Kicsit rohanósra sikeredett. Egy igen magas hangú néni tartja. Nekem ezzel csak az a bajom, hogy lehetetlenség együtt énekelni vele, pedig ez lenne az egyik feladat. A dalok ismeretlenek voltak. Tetszett, hogy kaptak fából készült hangszereket a gyerekek. Csörgőt, dobot meg mindenféle kereplőt. Viszont mire Miki megbarátkozott volna velük, vissza is vették őket. Egy pár percig míg klasszikus zene szólt zseblámpával világíthattak a zene ritmusára. Ez is jó ötlet, de megintcsak hamar elvették tőlük a lámpákat. Fél óra nagyon nem elég ilyen sok dologhoz. Összességében nem tetszett a foglalkozás. Lehet, hogy próbálkozunk majd még vele, de valószínűleg csak a játszóházba fogunk járni, hogy ismerkedjen más gyerekekkel, a foglalkozásokat pedig hanyagoljuk majd.

Hazafelé már segítettek - újra kérés nélkül - felszállni a buszra.

A határ úton toltam felfelé a babakocsit és lelkesen magyaráztam Mikinek, mikor észrevettem, hogy nagyon előre dőlt. Visszadöntöttem és akkor láttam, hogy elaludt. Hazaérve levettem róla a ruháit és lefektetem az ágyba. Ő még erre sem ébredt fel, úgy kipurcant.

Így.

Újra huncutka

Az egy hétig tartó betegség után Mikibe újra visszatért a huncutka. Egész nap magyaráz, tesz-vesz, rendezkedik és nevetgél. És még hozzá milyen édesen teszi. Ma is feküdt a párnán a földön, Szabi a fotelban ült, én a kanapén. Miki hol engem, hol az apukáját leste és fel-fel nevetett. Olyan édes utánozhatatlan Miki-nevetéssel.

Így hasal egy igazi huncut

Lelkesen osztogatja a puszikat is. Ritkán magától is, de kérésre mindenképpen. Csak néha rázza a fejét, hogy ő bizony nem ad. És most már cuppan is ám az a puszi.

Csoda, hogy nem hallja mit mondok?

Nem

Miki mostanában mindenre nemet "mond". Mama megtanította őt arra, hogyan kell a fejét rázni. És amióta szert tett erre a tudásra lelkesen alkalmazza is. Mindenre. Bármit kérünk vagy kérdezünk tőle a válasz "nem". Igen mókás "beszélgetések" születnek így.

Anya: "Miki, kérsz még hamit?"
Miki: fejrázás és tátogás, hogy igen

Azt is észrevettük már, hogy tudja is mit jelent a nem. Sőt a "nincs"-re is használja a fejingatást.