Karcsiszáj

Mamáéknál voltunk és valaki játékbó rácsapott Karesz fenekére:
-Hagyd békén a fenekemet, azaz én seggem!

Domi, Peti és Dani

Két hete, mikor Miki még nem volt itthon elhívtam Domiékat, hogy ne a budai panelban főjenek meg a 40 fokban. Itt talán mégiscsak kellemesebb. Pénteken le is jöttek vonattal, ugyanis felfedeztem, hogy van köztük és a Nyugati között közvetlen buszjárat. (Majd mi is megyünk hozzájuk, ha kicsit rosszabb lesz az idő.) Kimentünk eléjük az állomásra Szvatoplukkal (Swat o'Pluck). Csak, hogy elférjünk. :)
A fiúk nagyon jól eljátszottak együtt. Dani sem volt szégyenlős, rögtön megbarátkozott velünk. És teljesen rágerjedt a sárga játék villamosra és buszra. Aranyos volt nagyon.
Délután Peti is utánuk jött.
Az idő mégsem volt olyan meleg mint kezdetben gondoltuk. Nem 40 fokban van Danin hosszúgatyó.

Az apukák mozdulatai nagyon összehangoltak :)

Elaludt

A villamossal

A múltkori jól sikerült látogatáskor megbeszéltük, hogy legközelebb mi megyünk hozzájuk. arra gondoltunk, hogy kimegyünk a Hajógyári-szigetre játszóterezni, aztán meg Domiéknál ebédelünk. Szerencsétlenségünkre, újra 40 fok lett tegnapra, így tegnapelőtt megbeszéltük, hogy újra csak a Pozsonyi család teszi tiszteletét nálunk, de most Domi hozza az ebédet. Szóval végül is ő lesz a házigazda.
Dani most még elevenebb volt, mint  két hete. És többet is beszélt. És újra rávetette magát a már említett két sárga járműre.  Meg a Duplo ház is nagyon bejött neki. Hiába, már ő is két éves lesz.
Történt egy nagyon cuki dolog is. Dani mondta Petinek, hogy "Apa, apa!"
Karcsi csak nézett, aztán mondta Szabira mutatva: -Nem, Te vagy Apa, az Peti.
Aztán Dani szaladt a Peti után: -Apa, Apa, Apa!
Karesz meg szaladt utánuk: -Peti, Peti, Peti!
No, igen, majd helyreáll a fejében, hogy ki kinek kije is.
Dani most egy cseppet hisztis volt, Domit új oldaláról (dühös anya) ismerhettük meg. Hú! Még sosem láttam Domit mérgesnek, meg is ijedtem kicsit. Dani már-már Karcsi akaratossági szintjét hozta.
Hát, kitartás kedves barátaink, reméljük a legjobbakat. Lélekben veletek vagyunk. 

A Kiskakas gyémántfélkrajcárját meséli

Dani baba

Pár hét múlva újra próbálkozunk a Hajógyári-szigettel. Hátha akkor nem lesz már hőség.

Miki száj

Ma mondom neki: -Viselkedj rendesen, mert a Télapó ezt is látja!
Miki: -Hétvégén miért dolgozik a Télapó?

Mi lapul a pelusban

Ültünk néztünk valamit a gépen. Karcsi a lábamnál állt. Egyszer csak nyögést hallottam. Lenéztem fiam átszellemült arcára is megkérdeztem:
-Kaka?
Olyan "hogy képzeled ezt, Anya" arccal kétségbeesetten kezdett el tagadni, hogy nevetnem kellett. Ő tovább nyögött, én újra kérdeztem. Újra tagadott. De ekkor már éreztem is valamit. Megkérdeztem:
- Hát, akkor mi van a pelusban?
Kis habozás után jött a válasz egy huncut mosoly kíséretében:
-Paradicsom!

Karcsi-száj

Reggel Cirókára készülődtünk és mivel nem igen akart menni elkezdtem neki sorolni, hogy kimindenkivel is fogunk mi ott találkozni. Zita, Anna, Kati, Bence... Na, ekkor felcsillant a szeme. Bencének ugyanis van egy nagyon cuki igazi kutyusa, akivel Karcsi már találkozott egyszer.
Karcsi: -"Indulás, kutyushoz, hogy boldog legyen. Viszek neki csontot is és levest is. Nézzük meg kutyust, hogy boldog legyen."

-Menjünk, nézzük meg barátainkat!-mondta és bement Cirókázni a Közösségi Házba, miután megérkeztünk.

Ma reggel...

Apa: Hol van a cipőpucoló?
Miki: Jön a Mikulás?
Apa: Milyen Mikulás?
Miki: ??? Hát a Télapó!

Na, ilyen gyakran pucolunk mi cipőt!

Reggel

Ma reggel elvittük oviba Mikit. Hazaérve Karcsi így szólt még a kapuban:
-Hol van a Miki?
Erre én:
-Oviban.
Ő:
-Jaj, eltűnt a tesókám!

Nem cicizik

Karcsi március 7 óta nem cicizik. Szépen lassan leálltunk róla, mivel magától nem akarta abbahagyni.
Először napjában csak egyszer kapott, aztán kihagytam egy napot. Következő nap már követelte, adtam neki. Aztán megint nem. És így tovább. Először egy majd 2-3 nap szünetet tartottunk. Február 24 volt az első nap az életében, emia cici nélkül kellett átvészelnie.
Édes volt, mikor a leszoktatás alatt egyszer megnyomta a cicit és kifolyt belőle a tej. Meglátta és azt mondta"Fúj, ez undoító!" :) Még 1-2 alkalommal cicizett ez után az alkalom után, de azóta is, ha megkérdezem tőle kér-e, ugyanezt mondja.

Karcsiszáj

Karcsi még mindig cicizik. Egyik nap, mikor hazaértem ezzel fogadott:
- Anya, öltöztetsd ki a cicit! (Értsd: Vedd le a ruhád.)
Az egy dolog, hogy szopizik. De hogy még öltözzek is ki hozzá! :)

Beszélgetnek Apával.
Apa: - Milyen színű a karácsonyfa?
Karcsi: - Lila.
Apa: - Lila? Biztos?
Karcsi: - Nem Apa, nem lila. Zöld. Hazudtam lilával.

Vácon jártunk Karcsival

Tegnap Vácon jártunk Karesszal. Busszal.
Fonalat akartam venni, és gondoltam, hogy kihasználjuk, hogy idén sokáig tart a nyár. Az ősz idén úgy tűnik valahol elaludt. Ugyan a fák hullatják a lombjukat, a gesztenye is potyog már, de a napocska ezerrel süt. Esténként, éjszakánként már érezni, hogy nem augusztus közepe van, de már reggel 8-kor is rövid naciban viszem Mikit oviba. Pedig már szeptember 14 van. Rég nem volt ilyen jó idő szeptemberben. Mikor Miki született 2006-ban is enyhe volt az idő. Egy szál pulcsiban mentem szülni október végén, de mégsem volt ilyen tipikusan augusztusi idő.
Na ,de térjünk vissza a váci kiruccanásunkra.
Meglátogattuk Incit a munkahelyén. Karcsi ennek nem igen örült, mert odafelé észrevett egy hintát az út túloldalán és mindenképpen ki akarta próbálni. Mániákus. Szóval a néniket gyorsan lezavartuk (nem engedte őket közel jönni), aztán irány a játszótér.

Utána fonalbolt. Vettem fekete fonalat, hogy apának, és pirosat meg fehéret, hogy a fiúknak horgoljak sapikat télre. A fiúknak télapósapit akarok csinálni. Remélem, sikerül! Mivel már éhes voltam a főtéren ettünk egy kis sütit tízórai gyanánt, de szigorúan csak a szökőkútban pancsolás után. Sajna, nem volt semmilyen sós cucc a cukrászdában, így Karesz a "cokisz golyósz" sütit választotta. Ezt mi földi népek mignonnak hívjuk cukor szórással a tetején.

Hazafelé még betértünk a kínai büfébe és vettünk ebédrevalót. És elhagytuk Anya DM-es kártyáját. Előbbit megettük, utóbbit pótoltuk már.
Hazafelé már egy jó 20 perccel előbb kint voltunk a buszpályaudvaron a busz indulása előtt. Karesz nem tudott betelni a buszokkal. Egyre csak ugrált a babakocsiban és kiabálta, hogy "indul". Aztán a buszon csak sasolt nagy komolyan, hogy mi történik. Mikor leszálltunk integettünk is a busznak.

Jó volt nagyon. Megyünk máskor is.
Pláne, ha ilyen szép az idő.

Sörözik

Apa dobozos sört ivott a szobában. Mama és papa épp hozták haza Mikit, elment ajtót nyitni nekik. Karesz csak erre várt. Mire Apa visszaért már nedves pólóval állt és mutogatta a pocakját, hogy "Otta söj."
Az nem derült ki, hogy meg is kóstolta-e, de minden esetre megpróbálta.

Karcsi száj

Tegnapelőtt hintázott a kertben, Miki pedig a teraszon festegetett. Az egyik lapot lefújta a szél, ő pedig szólt.
-Anya, leesett papíj!

Karcsi beszél

Károlyunk ráérzett a beszéd ízére.
Úgy két hete kimondta első még nyelvtanilag nem helyes, ámde értelmes mondatát: "Anya, addide cicit."
Mostanában kissé egysíkú lett a gondolkodása. Cicifüggő lett. Reggel ébredéskor, délben, este és a köztes időben is 3-4 alkalommal követeli. Remélem, hamarosan leszokik róla. Erőszakkal leszoktatni nem szeretném, csak várom, hogy magától elmúljon a vonzalom.
Visszatérve a beszédre. Két bevált mondat szerkezetet használ. "Addide..." és "Otta..."
Az első a legkülönfélébb helyzetekben kerül elő. Ha kér valamit ("Addide haó!"= Add ide a hajót!), vagy ha menni akar valahová ("Addide dídimama!"=Menjünk a dédi mamához!) Kezdetben az "addide" csak bizonyos decibel felett hangzott el a szájából. Mára már rájött, hogy suttogva is ugyanazt jelenti. Az "Addide cicit!" mondatot már rendszerint mosolyogva és suttogva mondja először és csak akkor erősít rá, ha nem teljesítem az óhaját.
A másik mondatot, az "Otta..."-t tárgyak, személyek megnevezésénél használja. Néha megmosolyogtatóan.
Otta zíz. = Ott a víz. Ezt mondja a fürdő vízre, a Dunára, de még ez esőre is. És ha leönti magát akkor is.
Otta hihuhu. = Ott a vonat. Na, ezt valami tündér édesen mondja.

Hétvégén boltba mentünk és ránk köszönt két - nekik - néni. Én és Miki köszöntünk, mire Karcsi is elkezdett kiabálni: "Hia, néni!" Nem tudom, honnan jött neki ez hirtelen, de ügyi volt. Tegnap észrevettem, hogy, mikor a Duplo emberkékkel játszott a lánynak ugyanígy köszönt a másik emberke.

Ja, és ami a legfontosabb. Végre a nevén szólítja Mikit is. Kikinek. Apa pedig továbbra is Papa.

Most már egyébként mindent elismétel, amit mondunk neki, pár hét-hónap múlva nem fogjuk tudni lelőni. Kíváncsi vagyok már, hogy milyen lesz, amikor majd Mikivel beszélgetnek. :)

Karcsiszáj

Karesz egyre beszédesebb. Egész nap be nem áll a szája és egyre inkább érthető, hogy mit is szeretne közölni velünk. Persze, még nem beszélhetünk kifejezésekről, de egyre többször próbál meg utánozni minket egyre nagyobb sikerrel.

Talán még nem írtam, hogy a legelső igazán hosszú szava a TŰZOLTÓ. Imádja a Sam, a tűzoltó mesét. DVD-n is és könyvben is rendszeresen kéri. Lassan kívülről tudom, már olvasni sem kell. Ezt emlékeim szerint már március óta biztosan mondja, a kezdetektől fogva teljesen jól érthetően.
Tegnapelőtt a PAPÁ-t is szépen tisztán kimondta. Tegnap is néhányszor, sőt tegnap volt APA is, miközben odaszaladt Apához. Sajnos, a megnevezett ezt nem hallotta, Karcsi pedig a világért sem ismételte volna el. Mint ahogy a papát sem Pista papának.

Nem tudom, hogy tekinthető-e beszédnek az, hogy sok hónapja éles hangon kiabál, ha valamit el akar kérni. Ez a kiáltás leginkább az "add odá"-ra hasonlít. Az is lehet, hogy kezdetben nem annak szánta, csak az idők folyamán mi változtatjuk át azzá azzal, hogy mondogatjuk neki. Minden esetre olyan hangosan kiabál, hogy általában célt ér vele.

Sokszor olvasok neki könyvet. Általában lefekvés előtt. Próbáltam neki kifejezetten a korának megfelelő könyveket olvasni: versikés lapozók, Annapetiésgergő könyvek, Kipp-kopp, Boribon, de néhány esettől eltekintve elutasította ezeket. Ragaszkodik a saját maga által kiválasztott könyveihez, így Thomast, Sam-et, Bob-ot, Pat postást és egy karácsonyi mesekönyvet szoktunk olvasni. szerintem már kívülről tudja, mert egy-egy helyen, ha megállok a hangutánzó szavaknál, folytatja a mesét. A Thomasos könyvben utánozza a vonatok fütyülését és tülkölését, a Sam-esben a szirénát (ninonino) és a kilyukadó kereket (dumm), a karácsonyiban pedig a meglepődést (nini) és tudja, hol kezdődik a lapon a szöveg a "mama" szóval.
A szirénát egyébként valami tündér aranyosan utánozza. Csücsörít hozzá. Imádom!

Az anya szót már hiba nélkül kimondja. Többször is, mint kellene. Rendszeresen össze is keverem őt Mikivel. Nem tudom, melyikük kiabál. Megtörtént, hogy fektetés után kiabálást hallottam. szaladtam fel Mikihez, berontottam az ajtaján, ő meg édesdeden aludt. Még jó, hogy nem ébresztettem fel. Ellenben Karcsi állt az ágyában és huncutul vigyorgott. Azóta próbálok résen lenni, de nagyon hasonlít a hangjuk.

Apropó hasonlítás. Ma megkérdezte egy férfi az orvosi rendelőben, hogy ikrek-e, mert olyanok, mint két tojás. Amikor meghallotta, hogy 3 év van közöttük, nem akarta elhinni, mert kicsi közöttük a méret különbség. aztán amikor látta őket egymás mellett ülni, belátta ő is, hogy a viselkedésükben tényleg látszik a különbség. Hm, még senki sem nézte őket ikreknek, de pár év múlva lehet, hogy többször elő fog fordulni. Legalábbis, ha maradnak a magassági viszonyok.

Karcsiszáj

Karcsi egyre több mindent akar mondani. És egyre tudatosabban. Valójában ébredéstől lefekvésig jár a szája, dumál, de egyelőre csak kevés dolgot értünk meg belőle.

Ha valamit szeretne tőlem, mert kiürült a tányérja vagy vége van a TV-ben a mesének, rögtön kiabál: 

. Aja! (Anya)

Újabban már azt is mondja, hogy Mama. És tényleg a mamákra használja. Tegnap például Erzsi mama szemüvegét találta meg a konyhapulton, és arra mutogatott: -Mama.

Egyéb újabb szavak:

Sszzzzzz! = Vonat (miszerint Sihuhu)

Da = labda

Bú = boci

Tátá =Apa, papa

Táátáá = köszönés, pápá

Mikiszáj

Ma reggel búcsúzkodott Apától az oviban.
- Gyere értem alvás után autóval és legyen a kocsiban Anya és a Karcsikám is.

Karcsi száj

Karcsinak egyfolytában jár a szája. Könyvből mesél, telefonál vagy csak sokat mondóan mutogatva magyaráz nekünk valamit, amiből mi rendszerint nem sokat értünk. Egyébként is rengeteget utánoz minket, főként Mikit, de a beszéd az különösen tetszik neki.

Az alábbi "szavakat" mondja már tudatosan:

Hinta - hinta

Ana - anya

Tata - Apa, Papa, Miki

Bui - fúj

Tita - talán cica

A kutyus ugatását utánozza

A lovacska a klakkogás.

Illetve tud fújni is.

A minap még azt is hallottam tőle, miközben a szobájában kitett posztereket nézegettük, hogy "to". Azaz Thomas.

Puszikutya

Tegnap reggeli készülődés közben beszélgettünk Mikivel. Ő a Vidám mesék című mesekönyvet lapozgatta és Karcsit pelenkáztam és valahogyan szóba kerültek a kutyusok. Amint kimondtuk azt, hogy "kutyus", mit hallunk a pelenkázóról?-Va-va-va. (No, persze olyan babásan, amit még csak a szűk család ért meg.)Van egy kiskutyánk!

Éppen altatni akartam ma délben a szobájában. Adtam neki egy cuppanós puszit. Mire ő is odanyomta a száját az arcomhoz és klettyentett egyet a nyelvével. Még nem teljesen tiszta neki, hogy honnan jön a hang, de hogy kell a puszihoz az már biztos.

Szóval megkaptam tőle az első "cuppanós" puszit!

Legfrissebb mai kép

Karcsi 11 hónapos

Karcsi már elmúlt 11 hónapos is. Lassan-lassan elérkezik az ő első szülinapja is. Ki hitte volna, hogy így repül az idő. És úgy veszem észre, hogy egyre gyorsabban. Lehet, hogy időskorában azért lassul le az ember mozgása, hogy kompenzálja a rohanó időt? Ki tudja...

Szóval Karcsikánk is öregszik. És egyre több trükköt tud. Az hogy menni tud, már a leg természetesebb dolog a világon. Mászni szinte sosem mászik, csak állva közlekedik mindenhová. És most már szaporázza is a lépteit. Mondhatni fut. Mászni csak akkor látjuk, ha épp a földön játszik, a lépcső vagy a kanapé tetejére igyekszik. Mindenre felmászik, ami az útjába kerül. Székekre, puffokra, kanapékra, játékokra. Ennek persze sokszor esésa vége, de eddig még nem történt nagyobb baj. Szinte már-már mindennaposak az ínyvérzések is. Elesik és olyan szerencsétlenül üti meg magát, hogy folyik a szájából a vér. Ez persze csak látványnak szörnyű, valójában csak arról lehet szó, hogy a már kint lévő fogacskák felsértik a kifelé igyekvő fogacskák feletti ínyt. Kevésbé veszélytelen esése is volt a manócskának, mikor Miki úgy döntött, hogy lehozza őt a lépcsőfordulóból. Mondanom sem kell, hogy nem bírta el, és szegénykém lepattogott a lépcsőn egyenesen a folyosóra. Nagyon sírt, csúnyán nézett a Mikire, de mégcsak vérezni sem vérzett sehol. Bár lehet, hogy a leírás után nem úgy tűnik, de mi azért vigyázunk Karcsira, nem próbáljuk meg direkt összetörni.

Karcsi sokkal előbb fog szerintem elkezdeni beszélni, mint annak idején Miki. Már két szót használ kisebb nagyobb kiejtési hibával: tente és hinta. Előfordult, hogy levette a pátnát a kanapéról, letette a földre, ráfeküdt és mondta, hogy tente. A játszótéren pedig mondogatja, hogy hinta miközben a hinta felé tart, illetve ha nem lököm meg és megáll, akkor is így figyelmeztet rá. Szóval mindkét szót teljesen jól használja.

A verbális repertoárba tartoznak még olyan majdhogynem leírhatatlan szavak, hangkupacok, melyeket úgy tűnik következetesen használ mindig ugyanarra. Egyik ilyen a tetn, amivel Mikit szokta illetni.

Ezen kívül pedig még énekel is. Egészen pontosan a Thomas, a gőzmozdony zenéjét tátázza. Nem tanítottuk neki, véletlenül, egyszerre vettük észre Szabival, hogy mit is magyaráz. Nem tudom, hogy hol hallhatta annyit, hogy így a fülébe mászott a dallam. Azóta persze már mi is mondogatjuk neki -mert vicces-, így egyre inkább rögzül a tudás. Thomas egyébként nagy kedvence. Lehet könyv, TV, játék, mindegy. Sőt az igazi vonat is szimpatikusabb lett neki, mikor mondta, hogy ott a Thomas.

A kézügyessége is fejlősik természetesen. Nem rég felfedezte magának a mágnestáblát. Egyszer-kétszer már rajta kaptam, hogy "rajzolgat" rá. Játszottunk már formaillesztős játékokat is. Ezekkle még persze egyedül nem boldogul, de hát ugya a mércét magasra kell állítani... Egyébként pedig jó poén pakolászni a formákat, ha betalál a lyukba, ha nem.

folyt köv - kopogtak

Már 9 hónapos

És most essék néhány szó Karcsiról.
Röpül az idő. Hihetetlen, hogy már milyen nagy baba és mennyi mindent tud.
A legutóbbi méricskélésnél 72 cm és 9300g volt, de nem csak méretben, hanem tudásban is megközelíti az egyéveseket.
Két foga is van neki már egy ideje. A felső kettő is nagyon be van dagadva már, de még nem akarnak kibújni. Azt hiszem a fogzási nyűglődést eddig egész jól megúsztuk vele is.
De térjünk vissza a tudásra...
Három napja, június 12-én megtette élete első önálló lépését. Valóban csak egy lépés volt, de az kapaszkodás nélküli. Azóta pedig
gyakorol. Ma már három lépésnél tart. Van hogy akkor sem kapaszkodik igazán, mikor a kezemet fogva lépeget, de azért még szüksége van valami biztos pontra. Tegnap elfeledkezett magáról, mikor elvettem tőle a távirányítót. Mindenképpen meg akarta szerezni és annyira rákoncentrált a feladatra, hogy az asztaltól odalépett hozzám két lépéssel. 1-2 hónap és menni fog egyedül. Reszkessetek szegény szülők!
Vannak már különleges kunsztok is a repertoárban. Megtanítottam integetni. Először két kézzel integetett, de most már inkább csak eggyel. Ha belelendül még mondja is hozzá, hogy "tá-tá".
Ma délelőtt játszottunk. Kisautókkal. Mutattam neki, hogyan brümmög az autó. Addig-addig ismételhettem, míg ő is berregő hangot adott és ide-oda tologatta-rángatta az autót. Nagyon tanulékony.