Fonalat akartam venni, és gondoltam, hogy kihasználjuk, hogy idén sokáig tart a nyár. Az ősz idén úgy tűnik valahol elaludt. Ugyan a fák hullatják a lombjukat, a gesztenye is potyog már, de a napocska ezerrel süt. Esténként, éjszakánként már érezni, hogy nem augusztus közepe van, de már reggel 8-kor is rövid naciban viszem Mikit oviba. Pedig már szeptember 14 van. Rég nem volt ilyen jó idő szeptemberben. Mikor Miki született 2006-ban is enyhe volt az idő. Egy szál pulcsiban mentem szülni október végén, de mégsem volt ilyen tipikusan augusztusi idő.
Na ,de térjünk vissza a váci kiruccanásunkra.
Meglátogattuk Incit a munkahelyén. Karcsi ennek nem igen örült, mert odafelé észrevett egy hintát az út túloldalán és mindenképpen ki akarta próbálni. Mániákus. Szóval a néniket gyorsan lezavartuk (nem engedte őket közel jönni), aztán irány a játszótér.
Utána fonalbolt. Vettem fekete fonalat, hogy apának, és pirosat meg fehéret, hogy a fiúknak horgoljak sapikat télre. A fiúknak télapósapit akarok csinálni. Remélem, sikerül! Mivel már éhes voltam a főtéren ettünk egy kis sütit tízórai gyanánt, de szigorúan csak a szökőkútban pancsolás után. Sajna, nem volt semmilyen sós cucc a cukrászdában, így Karesz a "cokisz golyósz" sütit választotta. Ezt mi földi népek mignonnak hívjuk cukor szórással a tetején.
Hazafelé még betértünk a kínai büfébe és vettünk ebédrevalót. És elhagytuk Anya DM-es kártyáját. Előbbit megettük, utóbbit pótoltuk már.
Hazafelé már egy jó 20 perccel előbb kint voltunk a buszpályaudvaron a busz indulása előtt. Karesz nem tudott betelni a buszokkal. Egyre csak ugrált a babakocsiban és kiabálta, hogy "indul". Aztán a buszon csak sasolt nagy komolyan, hogy mi történik. Mikor leszálltunk integettünk is a busznak.
Jó volt nagyon. Megyünk máskor is.
Pláne, ha ilyen szép az idő.
