Miki úszni tanul

Végre elérkezettnek láttam az időt, hogy Miki megtanuljon úszni. Ovis korában is próbáltuk egyszer, de az totális kudarcba fulladt. A módszer sem volt az igazi és a gyermek sem volt vevő rá.
Hogy tuti legyen a siker egyéni úszásoktatásra visszük. Nem kell senkihez igazodni időben, illetve a kiadott pénzért csak vele foglalkoznak.
Renáta, aki tartja az úszást az első alkalom után azt mondta, látszik rajta, hogy sokat van vízben. Csak mosolyogtunk, hogy sokat? Évi 1-2-szer egy hetet nyaraláskor. De persze büszkék voltunk rá nagyon.
Jól is halad. 6 alkalommal volt eddig és már átússza a medencét.
Lehet, hogy ez is egy jó sportág lesz a számára. Ki tudja.
Azt tervezzük, hogy nyáron sokszor megyünk majd strandra esténként, amikor már nincs dög meleg. Így gyakorolhat i, meg élvezkedhet is a kis vízipók. :)

Kilátszik a feje búbja

Tapolca

Hosszas variálgatás után végül Tapolca mellett döntöttünk. És nagyon nem bántuk meg. Az idő nem volt az igazi volt, hogy egész nap esett, de bent a szállodában is el tudtuk tölteni az időt tartalmasan. Mikivel még úgysem lett volna értelme kirándulgatni.

Mikinek is nagyon tetszett a nyaralás. Ahogy ő nevezte:"Tapolca-pancsi".

A legfontosabb dolog, ami itthon nincs, természetesen a medence volt. Minden nap pancsikáztunk. Első nap mikor bement a vízbe folyamatosan csapkodott, hangosan nevetgélt, viháncolt. Egyszerűen nem tudott betelni az élménnyel. Vittük a karúszóját, ami Galyatetőn már bevált, ám itt nem volt beltéri gyerekmedence. Be kellett érnie az élménymedencék ülő és fekvő részein vagy a lépcsőkön való mászkálással, ücsörgéssel. Vagy a rajtunk lógással persze. De mivel nem olyan fából faragták, így lelkesen próbálkozott a vízbe ugrálással. A lépcsőről persze. A partról ugrálást még későbbre tartogatja. Kezdetben kedves szülei kezébe ugrált, de idővel rájött, hogy viccesebb, ha egyedül ugrik és szabályossan elzavart minket a közelből. Szombatra odáig fajultak a dolgok, hogy beugrott a -neki- mély vízbe és felfeküdt a víz tetejére, aztán ott lebegett. Tiszta majom.

A fiatalúr az étkezéseket is nagyon szerette. Különösen tetszettek neki a pincérbácsik. Szépen megköszönt nekik mindent, amit hoztak és mindig figyelmeztette őket, hogy melyik tányért is kellene már elvinni az asztalról. :)

Most először sikerült szállodában olyan kiságyat kapnunk, ami megfelelt a követelményeknek. Miszerint stöpszli Anya is eléri benne a gyereket, ha belehajol anélkül, hogy közben lábai ez ég felé kalimpálnának. Pláne ilyen nagy pocakkal volt ez fontos. Így az utazóágyunkat lent is hagytuk a kocsiban. Mikinek sajnálatos módon sikerült kivonnia ezt az ágyat a forgalomból. Második nap a déli alvásból ébredve úgy érezte, hogy mindenképpen idétlenkednie kell. Közben fenékre esett, amit szegény ágy nem bírt ki és leszakadt. Béke poraira. A matracot megtartottuk és kombináltuk az utazóágyunkkal. Ennek persze Miki nagyon örült, hiszen ezen van ajtó is. Íme egy délutáni ébredés:

A szálloda alatti barlangot is megnéztük. Hogy ez milyen jól jönne egy-egy kruppos éjszakán...

És végül a legnagyobb attrakció: Ó V O D A

Így csupa nagybetűvel, piros tintával. Mikinek talán ez tetszett a legjobban. Ovis lett. No, persze csak módjával. Elvileg 3 éves kor alatt csak játszóházként üzemelt szülői felügyelet mellett, de az óvónéni bevállalta Mikit, míg mi elmentünk meginni egy kávét. Aztán majd egy óra múlva, mikor visszaértünk (hosszú kávé volt), láttuk, hogy elmélyülten játszik. Nem zavarta őt a hiányunk. Az óvónéni is megdícsérte őt, hogy milyen ügyes kisfiú.

Minden nap oviztunk egy kicsit és 3-4 alkalommal ott is hagytuk őt minden probléma nélkül. Ügyesen főzőcskézett a többiekkel vagy kirakózott.

(Kirakott teljesen ismeretlen 20-30 db-os kirakókat teljesen egyedül első nekifutásra. Wow!)

A kirakós tudományától az egyik óvónéni teljesen ámulatba esett.

(Következő feladatunk: új kirakók beszerzése.)
Utolsó nap, míg bepakoltunk a kocsiba és rendeztük a számlát Miki ovizott. Mikor értementünk dühösen a földhöz vágta a kezében lévő játékot és hátat fordított nekünk. Odamentem hozzá. Hát még a szája is lefelé görbült. Nem akart hazajönni még. Aztán sikerült meggyőzni őt róla, hogy mindenki nagyon várja már őt itthon: Papa, Mama, Dédiék. No, és Mazsola, a nyuszi.

Kéretik észrevenni, hogy a gyermek haja a képeken RÖVID. Apa megnyírta.

Babauszi

Mivel az utóbbi alkalmakkor Mikivel igen nehezen lehetett zöld ágra vergődni babaúszáson, úgy gondoltam, hogy nem megyünk többet. Volt, hogy nem akart az apja nélkül úszni, máskor én utának sírt. Nem komálta azt sem, hogy feladatok vannak. Nem is beszélve a merülésről. Már meg akartam kérdezni, hogy nem lehetne-e a bérlet további alkalmait inkább családi úszáson lejárni.
Ám ma mégis elmentünk uszizni. Mivel Miki mostanában későn fekszik, a 6 órás időpont mellett döntöttünk. Csak négyen voltunk. Nagyobb babák. És a feladatok is nagyobb babákhoz mértek voltak. Jobban tetszettek Mikinek. Régen nem láttam ilyet: vigyorgott a vízben, néha kapálózott is, elkapta a kiskacsákat és nem sírt a merüléstől. Nagyon tetszett neki. Kipróbáltuk az új karúszónkat is. Elengedtem, nem merült el, de lehet, hogy egy nagyobb nem ártana. Pedig elvileg ez a mérete. Ilyen pozitív élmény után biztosan nem hagyjuk abba az úszkálást.

Esztella néni hasa már igencsak gömbölyded. A 36. hétben jár. Izgulunk érte, könnyű bennsőséges szülést és sok-sok boldogságot kívánunk neki itt is, bár ő ezt nem olvassa, de hátha valami tündérmanó tesz róla, hogy fogjon rajta a jókívánság.

Babaúszás

Pénteken babaúsztunk.
Eredetileg úgy terveztük, hogy csak a fiúk pancsiznak. Ennek több oka is volt. Egyrészt a lustaságom, másrészt az, hogy nyolc baba és minimum ennyi szülő próbált helyet keresni magának a vízben. Ám Miki változtatott a programon.
Három hete éktelen sírásba kezdett, mikor én mentem be vele a vízbe, és egyre csak az apukáját követelte, integetett neki és mutatta, hogy menjünk ki a vízből. Arra gondoltunk, hogy bizonyára nem érzi magát biztonságban velem. Ezt látszott igazolni az is, hogy két hete is Szabihoz húzott inkább. Most viszont Apával kezdett el sírni, amint a medence mellé értek. Gyorsan rohantam átöltözni és már csobbantam is mellettük. Miki - látva, hogy teljes a létszám - megnyugodott. Olyannyira, hogy a fölöttébb utált háton fekvést is tűrte és merültünk is vagy hatszor mindenféle sírdogálás nélkül.
Ki érti a mai fiatalokat ?!