Integrált-teszt

Pocaklakó újabb vizsgán ment át.
Április közepén elvégeztettük a második vérvétellel járó szűrővizsgálatot is. Úja Down-szindróma és idegcső záródási rendellenességet szűrtek. Illetve Edwards-kórt, ami ugyancsak kromoszóma rendellenesség. A februári vizsgálathoz képest ez már 94%-os megbízhatóságú teszt, és állítólag a hibák döntő többségét a hibás pozitív eredmények adják. Ez megnyugtató.
Megnyugtatób persze egy magzatvízvétel eredménye, hiszen az az igazán tuti, de mivel elvileg semmiféle kockázat nincs a betegségekre és még az eredmények is jók, teljesen biztosak lehetünk így is magunkban.
Szóval a teszt negatív lett.
Kár, hogy nem igen reklámozzák ezeket a vizsgálatokat sehol. Illetve, persze, hogy van reklámja, hiszen ha nem lenne én sem csináltattam volna meg. De azt például már senki nem hirdeti, hogy a Sejtbank az első tesztet ingyen elvégzi. Lehet, hogy azért mert akor túl sokan csináltatnák meg? Ki tudja. Én mindenesetre szóltam a védőnőmnek, hogy terjessze az igét. Legközelebb lehet, hogy meg is kérdezem az orvosomat, mint a helyi Baba-mama Klub képviselője, hogy ha valakinek más az orvosa, akkor is leveszi-e a vért. Vagy ha nem, akkor mit tegyenaz ilyen kismama.
Ma megyünk védőnénihez. Kiderül, mennyit szedtem már fel. Hujujujjjjj!

Alkoholisták gyermeke

Most már biztos.
Úgy egy hete a Stérimaros flakonnal játszott. Már nem volt rajta a fújókás része. Szóval egy egyszerű kis fém flakon volt a kezében. Úgy csinált, mint aki iszik belőle. És egyre csak azt magyarázta:
"Hör."
Okos anyukájának egy idő után le is esett miről van szó. Hát, SÖR. (Itt jegyezném meg, nem tudom kitől látta, mindent tagadok!)

A mostani beszédére vagyis inkább az én beszédértésemre a kikövetkeztetés a jellemző. Furcsa módon az r betűt ragyogóan ropogtatja, miközben nem boldogul az s, sz, és v hangokkal. Így amit a paradicsomra szórunk az például "hó".
Mostanság ha mond egy látszólag értelmetlen szót, próbálom behelyettesíteni a h hangok helyére az s-t vagy az sz-t. És általában ragyogóan bejön. Kicsit hasonló játék, mint a Sláger rádió Bumeráng műsorában, mikor ki kell találni, mit mondanak a külföldiek. Szerencsére Miki nagyon türelmesen ismételgeti a szavakat. Még egyszer sem akadt ki az értetlenségemen. Viszont látszik rajta az elégedettség, ha sikerül megértenünk egymást. Kb. olyan "nem is vagy Te olyan h*lye" jellegű arcot vág.

Visszatérve eredeti témánkra.
Megkóstoltattam vele pár napja az alkoholmentes sört. Azt mondta nem jó. "Rocc hör."
Azóta Miki "bor"-t iszik. :)

Beszéd

Fejlődünk. Mármint Miki.
Most mrá mindent ki tud mondani és legtöbbször meg is teszi. Az utóbbi egy hét mérföldkövei és aranyosságai:

Pocaklakó nevén gondolkodunk. Valójában újra játszuk azt, amit Mikivel anno. Ötletelünk, de valójában nem jutunk semmire. A legjobb ötlet Mikitől származik, aki a "Hogy fogják hívni a kistesót?" kérdésre így válaszol:
- Ba-ra-bás Picibaba.
No, igen. Logikus.

Gyermekünk elkezdi összefüggéseiben használni a szavakat. Márminthogyúgyértem mondatokba foglalja őket. Pár napja elhangzott az első teljesen értelmes, jól ragozott bővített mondat:
- Mama elment haza.
Wow!

Úgy egy hete Miki elkezdett anya helyett Andinak szólítani. És mivel elég jól hallgatok rá (volt időm gyakorolni az elmúlt majd 30 évben), meg is maradt ennél. Gondolom, hogy idővel leszokik majd róla. Nem szeretném, hogy azt gondolja bárki is, hogy nálunk ez a divat. Egyébként nem zavar a dolog.

Érzi a gyermek a magyar nyelv szabályait, szépségeit, kedveskedési lehetőségeit. Mostanság épp becézget. Mindenkit. Így Andiból andikává léptem elő. De van Apuka, Mamika, Incike is. No, és legfőképp Mikike.

Mozog

Április 13-án kezdtem érezni, hogy Pocaklakónk megmozdult. Ez persze így nem fedi a valóságot, hiszen, mint tudjuk korábban is érezhető ilyen-olyan ficergés, de talán ez az a nap, mikor már határozottan tudtam állítani, hogy ő produkálja magát odabent.
Azóta egyre aktívabb kislegény. Van, hogy 1-2 órán keresztül is mozgolódik. Főként a délutáni órákban és persze este, ha kényelembe helyezem magam.
Már nagyon várom, hogy kívülről is látható legyen a dolog, hogy Miki is észrevegye.
Bár ő anélkül is, hogy észlelné a kistesó fizikai jelenlétét, nagyon jól "elkummonikálgat" vele. Legutóbb a kiságyra való zenélő forgó akadt a kezébe. A zenélő része. Felhúzta és szólt, hogy húzzam fel a pólóm, aztán odatette a hasamra, hogy a kistesó is hallja. Édeske.

19. hét és krupp

Beteg vagyok. Megfáztam, de nagyon. Legalábbis nagyon idegesít, hogy nehezen veszem a levegőt, folyik az orrom, meg köhögök. Szerencsére semmi komoly, de ez sem igazán hiányzott. Iszom a gyógyteákat és próbálok a tudatalattimra hatni, hogy gyógyuljon meg. Ittam Neocitránt is, de éjjel pl a hörgőtágítót már nem mertem használni. Pedig milyen jó lett volna. Vicces, hogy az ember milyen apró dolgoknak tud örülni, ha rosszul érzi magát. Már egy szabad, mély lélegzetvétel is boldogság lett volna.
Miki is benyelte a kórt. Vasárnapra virradó éjszaka megint csúnya kruppos tüneteket produkált. És mivel most nem tudtuk rányitni a mínuszokat, így nem igen akart javulni az állapota. Nagyon sírt is. Vagy megijedt vagy csak fáradt volt, nem tudom. Fél óra szenvedés után úgy döntöttem, hogy az ügyeletes orvos határozott tanácsa ellenére és a saját orvosunk jóváhagyása mellett beadok neki egy fél kúpot. Ez a harmadik fél kúp, amit kapott élete folyamán, szerintem nem estem túlzásba. Szegény nagyon nem díjazta a kúpot, de aztán jobban lett tőle, olyannyira hogy az éjszakát nyugodtan végigaludta. Mármint ő, merthogy én nem. Velem aludt egy ágyban és valamilyen okból kifolyólag úgy érezte, hogy mindenképpen keresztben kell az ágyon feküdni. Már nem is emlékszem, hogy előtte vagy utána való nap déli alvásból ébredve is produkált kruppot, de akkor 1-2 perc alatt elmúlt magától. Vasárnap már nem mentem el vele az ügyeletre, hétfőre pedig teljesen megszűntek a tünetei. Még kicsit folyik az orra, néha köhög, de semmi komoly. Lekopogom.

Tegnapelőtt voltunk doktorbácsinál. Elvileg az integrált tesztet szerettem volna megcsináltatni, de a vérvétel miatt még vissza kell mennem csütörtökön este. A genetikai ultrahangot megcsinálta a doki. Minden ok. Pár nappal nagyobbnak tűnik a LEGÉNYKE. Merthogy vígan mutogatta a szentem, hogy ő márpedig legényke. Szóval kedves rokonok és barátok a boltok rózsaszín polcai ismét kerülendők. Íme néhány extrém élvezhetetlen fotó a legifjabbról.

Koponya

Átmérője: 4,43 cm (BPD)
Fejkörfogat: 16,47 cm (HC)

Miki BPD-je: 4,66 cm

Pocak

Haskörfogat: 13,81 cm (AC)

Gerinc

Combcsont
Hossza: 2,92 cm (FL)
Miki FL-je a 19. héten: 2,88 cm

Szobatisztaság

Ne örüljön senki. Még messze állunk tőle. De már megkezdtük az első lépéseket.
Előszöris vettem Miinek két Thomas-os alsónadrágot. Szülői gondolkodásmódommal arra jutottam, hogy hátha a kedvencét nem fogja lepisilni. {Én legalábbis nem tenném ezt mondjuk Adrian Paullal. :) } Mikinke nagyon tetszettek a bugyik. Olyannyira, hogy egyik reggel mondta, hogy ő azt venné fel. Figyelmeztettem rá, hogy pelus nélkül balesetek érhetik, de hajthatatlan volt. Így hát bugyi-nadrág kombinációba öltözve vártuk a fejleményeket. Fél óra múlva szólt is, hogy Miki kakás. Azaz, hogy valami becsurgott a bugyiba. Bepisilt. De ez persze nem igen zavarta őt szokás szerint. Még vagy fél órámba telt mire hajlandó volt megválni a nedves ruháktól. Aztán már ő is mondta, hogy Miki pelusozik még.
A bilire továbbra sem hajlandó ráülni, mert saját bevallása szerint hideg. Valószínűleg igaza is van, de foglamam sincs, hogyan tegyek ez ellen. Műanyag. az meg hideg pucér popsival. Egyik este egyébként ráült és belepukizott, aminek igencsak örült, de már nem sikeredett. Azóta sem hajlandó ráülni a hőfokproblémák miatt.
Majd nyáron, amikor meleg van, meleg a bili és nem kell beöltöztetni őt...