Még semmi

Csütörtök óta naponta járunk NST-re.
Ma reggel megvizsgált a doki. Egyelőre semmi változás nincsen. A méhszáj zárt, a koponya még nem illeszkedett be.
Tegnapelőtt este már 11 percenként voltak fájásaim, tegnap hol 5, hol 10 percesek össze-vissza. De aztán mindkét napon elmúltak, mikor lefeküdtem aludni.
A doki azt mondta, hogy kedden megbeszéljük a folytatást, aztán ha addig semmi, akkor szerdán vagy csütörtökön beindítják a szülést. Befeküdni csak az indítás napján kell. Azt hiszem ragaszkodni fogok a csütörtökhöz. Ha reagálok a zselére és minden más rendben megy, akkor már hétfőn haza is jöhetünk.

Játszanak

Miki nagyon várja már a tesót. Teljesen úgy viselkedik, mintha már itt lenne velünk, csak a hasamban. Sőt, sokszor csak a tesóval foglalkozik, velem nem is.
Tegnapelőtt lefekvéskor kétszer is visszahívot a szobába - nem tudott elaludni -, hogy üljek le a fotelba és hallgassam vele a mesét. És küllön megemlítette, hogy a baba is üljön le.
Ma pedig "Húz, húz engemet"-et játszott vele. Ült az ölemben, fogta a hasamat, a végén pedig megcsikizte a tesót.
Egyre inkább biztos vagok benne, hogy abszolút semmilyen módon nem fogja bántani, megviselni őt a kistesó érkezése. Sőt!

Várunk...

a babára. Elvileg még 6 nap.

Két napja éjjel azt hittem, hogy valami elkezdődött. Eléggé sokat keményedett a hasam, nem tudtam aludni, minden bajom volt. És még melegem is volt, meg a kutyák is ugattak. Aztán leköltöztem a dolgozószobába aludni. Ez újabban vendégszobaként is üzemel. Még másnap sem éreztem magam túl jól, de aztán helyreállt a rend. Valószínűleg a hidegfront ártott meg, amire egyébként is igen érzékeny vagyok (fejfájás, migrén, stb.). Az viszont kiderült, hogy a dolgozószobában lévő kanapé most épp kényelmesebb, mint az ágy a hálóban, így már harmadik éjszakája alszom ott. Ma reggel ráadásul a fiúk hagytak jó sokáig aludni. Örök hála!

Sikerült mindennel elkészülnünk, ami a babát illeti. Mikinek elkészült az új szobája. Nagyon szép lett szerintem. Egy két dolog még hátra van. Például képeket kellene még feltenni a falra, nincs még új szőnyege (autósat rendelt az úr), és a nappaliban lévő egyik polc ég felkerül. Új függönyt mégsem vettünk Mikinek. Volt elfekvőben fehér és sötétítő függöny is. Ja, és majd el felejtem, rendeltem Mikinek egy nagyon édes falvédőt is. Teszveszen találtam egy hölgyet, aki patchwork technikával készíti őket a képek szerint elég színvonalas kiadásban. Ráadásul egyedi igényeknek megfelelően. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen esz. Szándékaink szerint a hálószobába is csináltatunk egyet, ha már a tartórúd évek óta ott figyel a falon.
A babaszobában is várnak még a képek, hogy felkerüljenek a falra. A bútorok tekintetében végül arra jutottunk, hogy felhasználjuk az eredetileg a pince-gardróbba készült bútorokat. Ezek egyszerű fehér bútorok, de épp ezét egy kis ötlettel könnyen feldobhatóak. Vettünk olyan fürdőszobai gumi matricákat, amiket csempére lehet felragasztani. Nagyon aranyos velük a szekrény. A baj csak az, hogy Miki rendszeresen leszedi őket. De hát majd leszokik róla. Ha mégsem, akkor pedig majd megoldom a díszítést matricával. Azt már csak nem kaparja le... Maradt a szobában a komód is és pelenkázóasztal helyett egy egyszerű asztal, ami méreteit illetően ugyanolyan mély, mint a pelenkázó, de szélesebb, így elfér a pelenkázólap mellett minden szükséges kellék is. Utólag már örülök, hogy nem vettük meg az IKEÁ-ban a pelenkázót.
Vettük a kismanónak új autósülést. PegPéregot. Remélem, jól döntöttünk és kényelmesnek fogja találni a gazdája. Illetve vettünk sterilizálót is, meg esővédőt a babakocsira (végre), meg egy-két kisebb hiányzó dolgot.

Pár hete (kb. 2-3) volt pár nap, amikor teljes pánikban voltam a kisbaba érkezése miatt. Leginkább azért, mert még nem készültünk el semmivel. Nem voltak kimosva a babaruhák, berendezve a babaszoba, kimosva a kiságy és a babakocsi. Valóban pánikhangulat lett úrrá rajtam. féltem, hogy nem készülünk el. Persze ez hülyeség, hiszen ha előbb is érkezett volna a baba, mire hazaértünk volna, Szabi mindent elrendezett volna, Mama pedig biztosan kimosta volna a ruhácskákat. De mindegy, ezen is túl vagyunk.

Most próbáltam tudatosabban felkészülni a szülésre (homeopátiás bogyók, málnalevél-tea, gátmasszázs, szülés utáni ülőpárna). No, nem esek túlzásokba. Még mindig azt vallom, hogy az élet egyik legtermészetesebb dolga, ami még megmaradt nekünk civilizált társadalomban élő embereknek, a szülés. Persze tudom, hogy sokszor elkerülhetetlen a pozitív kimenetel érdekében a modern orvostudomány segítsége, de alapvetően minden nő erre van kitalálva. Sajnos, életünk folyamán nagyon ritkán találkozunk a szüléssel - sokan egyáltalán nem -, míg életünkben el nem jön saját szülésünk pillanata. Ez az oka annak, hogy sokan félnek, félünk ettől az egésztől és sokszor szinte betegségként éljük meg. Ahelyett, hogy nőiségünk kiteljesedéseként gondolnánk rá, hiszen csak mi vagyunk képesek erre a csodára a Földön. Mi nőnemű lények. Életet adunk. A férfiak, hímek által ránk bízott életet a világra segítjük. Ez most így nagyon fellengzősen hangzik, de nekem ez a véleményem. Persze, nem vagyok bolond. Tudom, hogy bármi elsülhet balul is. Épp ezért adom meg a segítségnyújtás esélyét a modern orvostudománynak azzal, hogy kórházban szülök. De szeretném, ha minden a lehető legtermészetesebb módon zajlana. Kértem, kérni fogom az oxitocin mellőzését, a fájdalomcsillapítás elhagyását (ez Mkinél is elmaradt, valójában szóba sem került), a függőleges, aktív vajúdást, a gátmetszés minimalizálását. És szeretnék inni! Mikinél elég kellemetlen volt, hogy nem hagytak inni. Most sem igazán értem, hogy miért. Már csak az aggaszt, hogy fogalmam sincs, mikor is induljunk el a kórházba. De hát olyan sokan megoldották már ezt előttem, hogy valószínűleg nekünk is sikerülni fog. :)

37. hét

Újra voltunk dokibácsinál. Megvizsgált. Minden rendben, a baba érkezésének egyelőre semmi nyoma. Még van időnk.
A mérések alapján most kb. 2900 g.

33. hét

Újabb vizsgálaton voltunk a dokibácsinál. Mindent rendben talált.

Most először Miki is elkísért minket. Kicsit meg volt szeppenve a rendelőben. Az ultrahang után kimentek a váróba, míg engem a dokibácsi megvizsgált.

Szabi mesélte, hogy odakint Miki azt mondta, hogy "Anya lefekszik doktorbácsi", ami derültséget keltett a várakozók között.

Sőt azt gondolta, hogy "Anya megszüli kisbabát."

Hát, igen. Már nagyon várja, én pedig mondtam neki, hogy már hamarosan eljön az ideje. Ő pedig logikusan azt gondolta, hogy a doktorbácsi, aki anyának segít a szülésben, biztosan most segít. Olyan okos és aranyos tud lenni. :)

Sajnos Pocaklakó nem mutatta meg az arcát a 3D-s felvételen, így most nincs róla új képünk.

Betegek vagyunk

Miki kezdte. Elkezdett folyni az orra kedden. Először nem gondoltunk semmi rosszra, csak furcsállottuk, hogy mindezt 40 fokban teszi. Este lefekvés után 10 percenként felsírt, forgolódott, dobálta magát.Általában nem ébredt fel rá, de mikor észnél volt azt mondta, hogy fáj a füle. Én ezt nem nagyon hittem, mivel akkor másképp reagált volna, ha a füléhez nyúlok, de adtam neki éjjel 2-3 körül Panadolt. Ezután szépen végigaludta az éjszaka hátra lévő részét.
Reggel viszont úgy döntöttünk, hogy a fülfájásgyanú miatt jobb, ha orvos is látja. A doki néni nem észlelt semmi különöset, csak azt, hogy kicsit piros a torka. Kapott Fenistilt.
Aztán éjjel már kruppos tüneteket produlákt Miki. Nem ébredt fel, da ahogy aludt hallottam, hogy rosszul veszi a levegőt. Hirtelen nem tudtam mást kitalálni, bekapcsoltam a párologtatót, hátha a párás levegő segít neki. Nem is lett komolyabb "rohama", bár reggel ébredéskor csúnyán sípolt és sipítva beszélt, de ez hamar elmúlt.
Ekkor már az én torkom is nagyon fájt. De gondoltam megoldom orvos nélkül a dolgot.
Pénteken vettem a gyógyszertárban Stodal szirupot és Homeogene9-et. És mivel valahol pár hónapja olvastam egy olyan reklámot egy újságban, hogy van valamilyen sós víz, ami párologtatva segít a kruppos tünetek enyhítésében azt is. Kiderült a Salvus víz az.
Estére belázasodtam, illetve magas hőemelkedésem volt. Így megengedtem magamnak egy Neocitránt is. Korábban már beszéltem erről a nőgyógyásszal, és ő azt mondta, hogy ha nincs ráírva, hogy tilos, akkor mehet. Szabi segítségével pedig jól kigőzöltem a fejemet kamilla-kakukkfű teával.
Mikinél beizzítottuk éjszakára a párologtatót: Salvus víz, 63% páratartalom. Nem is volt semmi gond. Teljesen tünetmentes volt egész éjjel és vidáman ébredt. Hogy ezt eddig miért nem javasolta egyik orvos sem... Reggelre Miki szobájában őserdei hangulat lett. Párafelhők úszkáltak.
Én egész éjjel szenvedtem. Fájt a torkom, nem tudtam tőle aludni. Tegnap napközben pedig hol elment a hangom, hol visszajött, néha meg akartam fulladni és továbbra is rettentően fájt. Kipróbáltam mindent: meleg mézes tej, tea, párologtató, fagyi. A hideg az jó volt, egy időre megszűnt a fájdalom. A párologtató elé ülve a sós víz pedig nagyon jól oldotta a torkomban a lerakódást. Meg is állapítottam, hogy a sok gyógyszer mellett valójában két dolog használt igazán: a sós víz (párologtatás, orrtisztítás) és a kamilla-kakukkfű teás inhalálás. Éljen a modern orvostudomány...
Este újra hőemelkedésem lett. Inhalálás, Neocitrán, ágyikó, alvás. Mára már egész jól vagyok. Nem egészséges, de elviselhetően beteg. Csak picit fáj a torkom, általában csak, ha megerőlteti a köhögés, tudok köhögni, eddig csak fuldokoltam, és folyik az orrom. Kifelé megyek a betegségből.
Miki sokkal jobban van, mint én. Neki is folyik az orra picit köhög is, de egyébként nincs más baja: nincs láza, nem kruppozik.
Arról viszont fogalmunk sincs, hogy hol szedtük össze ezt a kórságot. Nem szimpla megfázásnak tűnik, inkább valamiféle ragályos bacinak vagy vírusnak. De mivel nem találkoztunk senkivel mielőtt kijött rajtunk, teljesen rejtélyes, hogy honnan is érkezett.
Állítólag mára már Inci is beteg. Tegnap voltunk náluk felköszönteni a Dédimamát. Lehet, hogy tűlünk kapta meg.
Pocaklakót viszont abszolút nem érdekli a dolog. Ugyanolyan vígan ficánkol, mint eddig.

30. hét

A terheléses vérkukor eredményem kicsit magas lett (8,3), így 24 órás vizsgálatra be kellett feküdnöm a kórházba. A megfigyelés alatt csupán a vacsora utáni eredmény lett picit magasabb, így valójában nem igazi diétát, hanem csak egészséges étrendet javasolt a dietetikus. Természetesen csökkentett szénhidrátbevitellel. azaz no csoki, no cukor. Talán jobb is így, legalább kevesebbet hízok. :)

25. hét

Turcsi orrú kismanó

Barátságoska

Miki egy végtelenül barátságos kisfiú. Senkit sem utasít el, mindenkihez a lehető legnagyobb szeretettel fordul. Maximum, ha fél vagy tart valakitől, azzal szemben kicsit bizalmatnal, de ez nagyon ritka. Fő kedvencei természetesen a gyerekek. Közülük is a kisebbek és a kicsit nagyobbak. A kisbabákat órákon keresztül tudná simogatni, puszilgatni, gyömöszölni. Szerintem teljesen tisztában van azzal, hogy nem játékok (a játék babák amúgy sem érdeklik túlzottan), és azért fordul hozzájuk ilyen nagy szeretettel, mert ők is emberi lények, de mivel kisebbek tudja, érzi, hogy szeretetre, törődésre szorulnak. Pocaklakót is nagyon várja már. Sokszor odabújik a pocakomhoz, puszilgatja, simogatja. Köszön neki, azt mondja, hogy játszik vele. Azt hiszem nagyon jó testvére lesz a picúrnak, még ha teljesen felhőtlen nem is lesz az első időszak. Persze, nagyon jó lenne, ha egyáltalán nem vielné meg az új családtag érkezése és teljesen nyitottan fogadná a picit, de ezt még egy felnőttől sem várhatjuk. Vagy lehet, hogy csak egy felnőttől nem és gyermekként teljesen természetes, csak mi felnőttek dramatizáljuk túl a dolgokat és "rontjuk el" a testvér érezését aggodalmainkkal meg felvilágosult módszereinkkel? Ki tudja...

Tegnap volt egy édes megnyilvánulása Mikinek. Mindent, amit kinő a tesónak teszünk el. Már megbeszéltem vele többször, hogy a szobája, az ágya, egy-két szekrénye és a szőnyegei a kistesóé lesznek. (Egyesek szerint ezt nem szabad, mert úgy érzi, hogy elveszik a tulajdonát. Mekkora felnőtt marhaság ez!) És megbeszéltük, hogy új szobája, ágya, szekrénye, szőnyege, függönye lesz. Szőnyeg kapcsán ki is jelentette, hogy olyan autós szőnyeg kell neki, mint amilyen a Mama dolgozójában van. Tegnap kérdeztem tőle, mikor kivettem egy pólót a szekrényből, hogy jó lesz-e. Boltba készültünk. Mire ő fintorogva.

-Nem, eltesz Baba.

Pöttöm Zenén Sacival és Petivel bandáznak

Integrált-teszt

Pocaklakó újabb vizsgán ment át.
Április közepén elvégeztettük a második vérvétellel járó szűrővizsgálatot is. Úja Down-szindróma és idegcső záródási rendellenességet szűrtek. Illetve Edwards-kórt, ami ugyancsak kromoszóma rendellenesség. A februári vizsgálathoz képest ez már 94%-os megbízhatóságú teszt, és állítólag a hibák döntő többségét a hibás pozitív eredmények adják. Ez megnyugtató.
Megnyugtatób persze egy magzatvízvétel eredménye, hiszen az az igazán tuti, de mivel elvileg semmiféle kockázat nincs a betegségekre és még az eredmények is jók, teljesen biztosak lehetünk így is magunkban.
Szóval a teszt negatív lett.
Kár, hogy nem igen reklámozzák ezeket a vizsgálatokat sehol. Illetve, persze, hogy van reklámja, hiszen ha nem lenne én sem csináltattam volna meg. De azt például már senki nem hirdeti, hogy a Sejtbank az első tesztet ingyen elvégzi. Lehet, hogy azért mert akor túl sokan csináltatnák meg? Ki tudja. Én mindenesetre szóltam a védőnőmnek, hogy terjessze az igét. Legközelebb lehet, hogy meg is kérdezem az orvosomat, mint a helyi Baba-mama Klub képviselője, hogy ha valakinek más az orvosa, akkor is leveszi-e a vért. Vagy ha nem, akkor mit tegyenaz ilyen kismama.
Ma megyünk védőnénihez. Kiderül, mennyit szedtem már fel. Hujujujjjjj!

Beszéd

Fejlődünk. Mármint Miki.
Most mrá mindent ki tud mondani és legtöbbször meg is teszi. Az utóbbi egy hét mérföldkövei és aranyosságai:

Pocaklakó nevén gondolkodunk. Valójában újra játszuk azt, amit Mikivel anno. Ötletelünk, de valójában nem jutunk semmire. A legjobb ötlet Mikitől származik, aki a "Hogy fogják hívni a kistesót?" kérdésre így válaszol:
- Ba-ra-bás Picibaba.
No, igen. Logikus.

Gyermekünk elkezdi összefüggéseiben használni a szavakat. Márminthogyúgyértem mondatokba foglalja őket. Pár napja elhangzott az első teljesen értelmes, jól ragozott bővített mondat:
- Mama elment haza.
Wow!

Úgy egy hete Miki elkezdett anya helyett Andinak szólítani. És mivel elég jól hallgatok rá (volt időm gyakorolni az elmúlt majd 30 évben), meg is maradt ennél. Gondolom, hogy idővel leszokik majd róla. Nem szeretném, hogy azt gondolja bárki is, hogy nálunk ez a divat. Egyébként nem zavar a dolog.

Érzi a gyermek a magyar nyelv szabályait, szépségeit, kedveskedési lehetőségeit. Mostanság épp becézget. Mindenkit. Így Andiból andikává léptem elő. De van Apuka, Mamika, Incike is. No, és legfőképp Mikike.

Mozog

Április 13-án kezdtem érezni, hogy Pocaklakónk megmozdult. Ez persze így nem fedi a valóságot, hiszen, mint tudjuk korábban is érezhető ilyen-olyan ficergés, de talán ez az a nap, mikor már határozottan tudtam állítani, hogy ő produkálja magát odabent.
Azóta egyre aktívabb kislegény. Van, hogy 1-2 órán keresztül is mozgolódik. Főként a délutáni órákban és persze este, ha kényelembe helyezem magam.
Már nagyon várom, hogy kívülről is látható legyen a dolog, hogy Miki is észrevegye.
Bár ő anélkül is, hogy észlelné a kistesó fizikai jelenlétét, nagyon jól "elkummonikálgat" vele. Legutóbb a kiságyra való zenélő forgó akadt a kezébe. A zenélő része. Felhúzta és szólt, hogy húzzam fel a pólóm, aztán odatette a hasamra, hogy a kistesó is hallja. Édeske.

19. hét és krupp

Beteg vagyok. Megfáztam, de nagyon. Legalábbis nagyon idegesít, hogy nehezen veszem a levegőt, folyik az orrom, meg köhögök. Szerencsére semmi komoly, de ez sem igazán hiányzott. Iszom a gyógyteákat és próbálok a tudatalattimra hatni, hogy gyógyuljon meg. Ittam Neocitránt is, de éjjel pl a hörgőtágítót már nem mertem használni. Pedig milyen jó lett volna. Vicces, hogy az ember milyen apró dolgoknak tud örülni, ha rosszul érzi magát. Már egy szabad, mély lélegzetvétel is boldogság lett volna.
Miki is benyelte a kórt. Vasárnapra virradó éjszaka megint csúnya kruppos tüneteket produkált. És mivel most nem tudtuk rányitni a mínuszokat, így nem igen akart javulni az állapota. Nagyon sírt is. Vagy megijedt vagy csak fáradt volt, nem tudom. Fél óra szenvedés után úgy döntöttem, hogy az ügyeletes orvos határozott tanácsa ellenére és a saját orvosunk jóváhagyása mellett beadok neki egy fél kúpot. Ez a harmadik fél kúp, amit kapott élete folyamán, szerintem nem estem túlzásba. Szegény nagyon nem díjazta a kúpot, de aztán jobban lett tőle, olyannyira hogy az éjszakát nyugodtan végigaludta. Mármint ő, merthogy én nem. Velem aludt egy ágyban és valamilyen okból kifolyólag úgy érezte, hogy mindenképpen keresztben kell az ágyon feküdni. Már nem is emlékszem, hogy előtte vagy utána való nap déli alvásból ébredve is produkált kruppot, de akkor 1-2 perc alatt elmúlt magától. Vasárnap már nem mentem el vele az ügyeletre, hétfőre pedig teljesen megszűntek a tünetei. Még kicsit folyik az orra, néha köhög, de semmi komoly. Lekopogom.

Tegnapelőtt voltunk doktorbácsinál. Elvileg az integrált tesztet szerettem volna megcsináltatni, de a vérvétel miatt még vissza kell mennem csütörtökön este. A genetikai ultrahangot megcsinálta a doki. Minden ok. Pár nappal nagyobbnak tűnik a LEGÉNYKE. Merthogy vígan mutogatta a szentem, hogy ő márpedig legényke. Szóval kedves rokonok és barátok a boltok rózsaszín polcai ismét kerülendők. Íme néhány extrém élvezhetetlen fotó a legifjabbról.

Koponya

Átmérője: 4,43 cm (BPD)
Fejkörfogat: 16,47 cm (HC)

Miki BPD-je: 4,66 cm

Pocak

Haskörfogat: 13,81 cm (AC)

Gerinc

Combcsont
Hossza: 2,92 cm (FL)
Miki FL-je a 19. héten: 2,88 cm

Eredmény

Megérkezett a kombinált teszt eredménye. Negatív. Pocaklakó jól vizsgázott.

12. hét

Kistesó

Szolgálati közlemény: Kistesó érkezik a szeptember 4-i vágányra.

Igen, igen. Talán már nem túl korai megosztani örömünket a nagyérdeművel. A szűkebb család már úgy is tud róla...
A két ünnep között derült ki a dolog. Elmaradt a mensesem, így csináltam egy tesztet. Pozitív lett. Úgy látszik megy ez nekünk. ("Megy ez nekünk srácok? Igen nagyon megy!" Bob, the Builder) Miki esetéhez hasonlóan most is két hónap alatt sikerült véghezvinni a nagy művet. :)
Úgyhogy most örülés van. Meg rosszullét, hányás, vergődés. Pontosabban a mai és a tegnapi nap fényében talán már mondhatom azt, hogy kifelé lábalok ebből a szörnyűséges állapotból. Ebben csak az a furcsa, hogy ha nem vagyok rosszul, el is feledkezek róla, hogy hányadán is állunk.
Mikinek rögtön elmondtuk a hírt. Már születése óta arról beszélek neki mindig, hogy majd lesz egyszer egy kistesója. Lehet, hogy ez egyeseknek röhejes, de már pár hónapos korában is azt ecsetelgettem neki, mikor eltettem egy-egy kinőtt ruhácskáját, hogy majd a tesón milyen jól fog állni. Úgy néz ki Miki teljesen elfogadja a helyzetet. A védőnénink szerint még nem tudja, miről van szó. Szerintem nagyjából azért sejti. Tudja, hogy baba van anya hasában. Olyannyira, hogy ha mondom, hogy fáj a hasam, akkor nagy komolyan rám néz és jelentőségteljesen és együttérzőn bólogatva azt mondja: "Baba." Mostanában elég sokat fáj a hasam. Az összevissza vagy sehogysem evéstől. Ha véletlenül normálisan eszek rögtön megfájdul , gondolom a megterheléstől.
Arra is felhívtuk már Miki figyelmét, hogy ne másszon bele a hasamba túl sokszor, de erről még rendszeresen megfeledkezik. Valószínűsítem, hogy tudja miről van szó akkor is, mikor arról beszélünk neki, hogy majd lesz itthon egy kisbaba. Szereti a kisbabákat. Még ősszel történt, hogy Lányi Peti (sződligeti baba-haver) feküdt a babakocsijában, Miki pedig figyelte. Aztán Peti rugdosni kezdett. Miki teljes áhitattal mutogatta hol nekem, hol pedig az apukájának, hogy "ugye látjátok ti is, mozog!" Aztán kérdésünkre azt mondta, hogy hozzuk haza a babát. Ez az élmény olyan meghatározó volt számára, hogy el is nevezte Petinek a babáját. Azóta is, ha megkérdezzük tőle, hogy mi a babája neve, azt mondja Peti. Sőt egyszer azt is megkérdeztem, mi legyen a kistesó neve. Természetesen, Peti.