Kistesó

Szolgálati közlemény: Kistesó érkezik a szeptember 4-i vágányra.

Igen, igen. Talán már nem túl korai megosztani örömünket a nagyérdeművel. A szűkebb család már úgy is tud róla...
A két ünnep között derült ki a dolog. Elmaradt a mensesem, így csináltam egy tesztet. Pozitív lett. Úgy látszik megy ez nekünk. ("Megy ez nekünk srácok? Igen nagyon megy!" Bob, the Builder) Miki esetéhez hasonlóan most is két hónap alatt sikerült véghezvinni a nagy művet. :)
Úgyhogy most örülés van. Meg rosszullét, hányás, vergődés. Pontosabban a mai és a tegnapi nap fényében talán már mondhatom azt, hogy kifelé lábalok ebből a szörnyűséges állapotból. Ebben csak az a furcsa, hogy ha nem vagyok rosszul, el is feledkezek róla, hogy hányadán is állunk.
Mikinek rögtön elmondtuk a hírt. Már születése óta arról beszélek neki mindig, hogy majd lesz egyszer egy kistesója. Lehet, hogy ez egyeseknek röhejes, de már pár hónapos korában is azt ecsetelgettem neki, mikor eltettem egy-egy kinőtt ruhácskáját, hogy majd a tesón milyen jól fog állni. Úgy néz ki Miki teljesen elfogadja a helyzetet. A védőnénink szerint még nem tudja, miről van szó. Szerintem nagyjából azért sejti. Tudja, hogy baba van anya hasában. Olyannyira, hogy ha mondom, hogy fáj a hasam, akkor nagy komolyan rám néz és jelentőségteljesen és együttérzőn bólogatva azt mondja: "Baba." Mostanában elég sokat fáj a hasam. Az összevissza vagy sehogysem evéstől. Ha véletlenül normálisan eszek rögtön megfájdul , gondolom a megterheléstől.
Arra is felhívtuk már Miki figyelmét, hogy ne másszon bele a hasamba túl sokszor, de erről még rendszeresen megfeledkezik. Valószínűsítem, hogy tudja miről van szó akkor is, mikor arról beszélünk neki, hogy majd lesz itthon egy kisbaba. Szereti a kisbabákat. Még ősszel történt, hogy Lányi Peti (sződligeti baba-haver) feküdt a babakocsijában, Miki pedig figyelte. Aztán Peti rugdosni kezdett. Miki teljes áhitattal mutogatta hol nekem, hol pedig az apukájának, hogy "ugye látjátok ti is, mozog!" Aztán kérdésünkre azt mondta, hogy hozzuk haza a babát. Ez az élmény olyan meghatározó volt számára, hogy el is nevezte Petinek a babáját. Azóta is, ha megkérdezzük tőle, hogy mi a babája neve, azt mondja Peti. Sőt egyszer azt is megkérdeztem, mi legyen a kistesó neve. Természetesen, Peti.

Altatás

Decemberben úgy gondoltuk eljött az ideje, hogyMiki leszokjon a ciciről. Arra a következtetésre jutottunk, hogy jó megoldás lesz, ha fokozatosság elvét követjük. Választásunk az esti elalvás előtti cicizésre esett. Mivel Szabi nem dolgozott az ünnepek alatt, így ő lett az esti elalvás-felelős. És főszerepet kaptak a mesekönyvek is. Karácsonyra is kapott egy jópár darabot, így van miből válogatni. A fiúk azóta is tartják magukat ehhez az esti programhoz, egy-két kivételtől eltekintve.
Hawaii!!!

Anyaművek

Csak, hogy Anya is dicsekedhessen egy kicsit azzal,
hogy miket is alkotott december folyamán.
Előszöris varrtam szép új függönyöket. Fehéreket a régi zöld helyett. Így kezd mostmár egységesebb jelleget ölteni a nappali. Ha elkészül majd a teljes új bútorzat is, még szebb lesz. Remélem.

Aztán itt ez a kedves hóember. :)

Erzsi mama és Pista papa a régi tőlem örökölt, szakad (még Nahalka Noémi varrta a kollégiumban a múlt században) zseb helyett újat kapott. Szép kéket, erős anyagból.







Végül a vásárolt rénszarvasos és fenyőfás csipeszekből egy képeslaptartót fabrikáltunk életem párjával közösen. Szép lett, ugye?

Olvas

DE MIT!?

Megvagyunk

Nem tüntünk el, csak az utóbbi időben nem igen akadt alkalmam a nalpó irására. Karácsony, szilveszter, barátok, lustaság...

Sok-sok minden történt velünk az elmúlt hetekben. És ezek nagy része most már valószínűleg a feledés homályába vész. Hiszen kápos fejem nemigen tud mindent megjegyezni vagy ha meg is jegyzi, nem jön ki belőle, mikor itt üök a gép előtt. No, lássunk neki!

Most látom csak, hogy kimaradt a Mikulásos beszámoló is. Pedig nagyon édes történet.

Arra gondoltam, hogy keríteni kellene valamilyen történetet, valamiféle édes aranyosságot a Mikulás este köré, mert a csizmában egyszercsak megjelenő csomag olyan csupasznak tűnik. Mikinek már napokkal a nagy este előtt elkezdtük mesélni, hogy majd jön hozzá a télepó és hoz neki ajándékot, amíg ő alszik. Ám ezért neki is kell tennie valamit. Elsősorban ki kell pucolnia a cipőjét, másodsorban pedig finomságokkal kell várni a Télapót. Télapó rénszarvas húzta szánon jön nagyon messziről, így a rénszarvaskáknak is járnak a finomságok. Este ki is pucolta a cipőit. Nagyon lelkesen fényeítgette őket cipőtisztítóval meg zsebkendővel, aztán rektunk ki a cipők mellé egy tálcára tejecskét és muffint a télapónak és répát a rénszarvasnak. A biztonság kedvéért Miki bele is harapott a muffinba. Csak hogy ellenőrizze, megfelel-e a minősége egy ilyen illusztir vendégnek. Reggelre kelve csodálkozva láttuk, hogy elfogyott a répa, a muffin és a tejecske (Miki szerint kakajó). Viszont a cipők telis-tele voltak finomságokkal. Télapó egy csoda!

Azóta ő is Télapónak öltözik, legalábbis ő ezt állítja. Két kép a télapóöltözetekről: