Épp az előbb aludt el.
Eddig a kiságyában aludt zsákban éjjel, nappal pedig pokróccal takartam őt be. Két napja a zsákról áttértem a paplanra. Most már jó az idő, az sem tragikus, ha kitakarózik éjjel. Próbálom hozzászoktatni ehhez, hogy ha kap új ágyat, akkor már legaláb ehhez ne kelljen hozzászoknia. Tetszik neki a paplanos megoldás, mert a huzaton Pumukli van, és kapott egy új párnát is. Varrtam neki egy olyat, amilyet szeret: lapos, csak két réteg flíz bélésanyag van benne, de olyan nagy, mint egy normál kispárna. Szereti.
Most délután viszont semmiképp sem akart aludni. Végül a mi ágyunkon kötöttünk ki. Csak ült a közepén és keservesen zokogott. Ha átöleltem, akkor kicsit megnyugodott, de lefeküdni semmiképp sem akart, inkább újra rázendített. Így maradt az ülve nyugtatgatás, aztán kicsit eldőltem, ő átölelt. Végül már csak azt halottam, hogy szorosan átölelve szuszog. Szegénykém álomba sírta magát. Most a nagy ágy közepén alukál Pumuklival betakarva.
Tegnap is nagyon aranyos volt. Délután mentem, hogy felkeltem, de már ébren volt. Ült az ágyában és olvasott.
Kérdeztemőt:
"Már nem alszol ?""Miki os, nem alud."Tegnap este. Hívom, hogy jöjjön aludni, mert már a babája is alszik (egy kislány rongybaba copfokkal, szoknyában).
"Bocsi, Anya elront. Nem baba, kislány."Már helyre is igazít. :)
Ha elkészül a ház szigetelése, akkor nekiállunk Miki új szobájának kialakításához is. Festünk, díszítünk, veszünk új ágyat, egy-két szekrényt, kisasztalt székekkel és már költözhet is be az új birodalmába. Remélem, hogy nem fog neki problémát okozni a változás. (Bár eddig jóformán sehol sem volt probléma az alvással. Még a téli kiránduláson sem, ahol külön szobában ébredt. Ott is csak szólt, hogy ébren van, de nem sírt.)
Nagyon egyszerűen hangzik. Remélem, meglesz mire a kisebbik megérkezik. :)
