Még semmi

De várunk. Hátha...

Mikivel ma találkoztunk kertünk egyik lakójával. Miki nagyon élvezte a találkozást. A kedves albérlő már kevésbé, szerintem.

Várunk...

a babára. Elvileg még 6 nap.

Két napja éjjel azt hittem, hogy valami elkezdődött. Eléggé sokat keményedett a hasam, nem tudtam aludni, minden bajom volt. És még melegem is volt, meg a kutyák is ugattak. Aztán leköltöztem a dolgozószobába aludni. Ez újabban vendégszobaként is üzemel. Még másnap sem éreztem magam túl jól, de aztán helyreállt a rend. Valószínűleg a hidegfront ártott meg, amire egyébként is igen érzékeny vagyok (fejfájás, migrén, stb.). Az viszont kiderült, hogy a dolgozószobában lévő kanapé most épp kényelmesebb, mint az ágy a hálóban, így már harmadik éjszakája alszom ott. Ma reggel ráadásul a fiúk hagytak jó sokáig aludni. Örök hála!

Sikerült mindennel elkészülnünk, ami a babát illeti. Mikinek elkészült az új szobája. Nagyon szép lett szerintem. Egy két dolog még hátra van. Például képeket kellene még feltenni a falra, nincs még új szőnyege (autósat rendelt az úr), és a nappaliban lévő egyik polc ég felkerül. Új függönyt mégsem vettünk Mikinek. Volt elfekvőben fehér és sötétítő függöny is. Ja, és majd el felejtem, rendeltem Mikinek egy nagyon édes falvédőt is. Teszveszen találtam egy hölgyet, aki patchwork technikával készíti őket a képek szerint elég színvonalas kiadásban. Ráadásul egyedi igényeknek megfelelően. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen esz. Szándékaink szerint a hálószobába is csináltatunk egyet, ha már a tartórúd évek óta ott figyel a falon.
A babaszobában is várnak még a képek, hogy felkerüljenek a falra. A bútorok tekintetében végül arra jutottunk, hogy felhasználjuk az eredetileg a pince-gardróbba készült bútorokat. Ezek egyszerű fehér bútorok, de épp ezét egy kis ötlettel könnyen feldobhatóak. Vettünk olyan fürdőszobai gumi matricákat, amiket csempére lehet felragasztani. Nagyon aranyos velük a szekrény. A baj csak az, hogy Miki rendszeresen leszedi őket. De hát majd leszokik róla. Ha mégsem, akkor pedig majd megoldom a díszítést matricával. Azt már csak nem kaparja le... Maradt a szobában a komód is és pelenkázóasztal helyett egy egyszerű asztal, ami méreteit illetően ugyanolyan mély, mint a pelenkázó, de szélesebb, így elfér a pelenkázólap mellett minden szükséges kellék is. Utólag már örülök, hogy nem vettük meg az IKEÁ-ban a pelenkázót.
Vettük a kismanónak új autósülést. PegPéregot. Remélem, jól döntöttünk és kényelmesnek fogja találni a gazdája. Illetve vettünk sterilizálót is, meg esővédőt a babakocsira (végre), meg egy-két kisebb hiányzó dolgot.

Pár hete (kb. 2-3) volt pár nap, amikor teljes pánikban voltam a kisbaba érkezése miatt. Leginkább azért, mert még nem készültünk el semmivel. Nem voltak kimosva a babaruhák, berendezve a babaszoba, kimosva a kiságy és a babakocsi. Valóban pánikhangulat lett úrrá rajtam. féltem, hogy nem készülünk el. Persze ez hülyeség, hiszen ha előbb is érkezett volna a baba, mire hazaértünk volna, Szabi mindent elrendezett volna, Mama pedig biztosan kimosta volna a ruhácskákat. De mindegy, ezen is túl vagyunk.

Most próbáltam tudatosabban felkészülni a szülésre (homeopátiás bogyók, málnalevél-tea, gátmasszázs, szülés utáni ülőpárna). No, nem esek túlzásokba. Még mindig azt vallom, hogy az élet egyik legtermészetesebb dolga, ami még megmaradt nekünk civilizált társadalomban élő embereknek, a szülés. Persze tudom, hogy sokszor elkerülhetetlen a pozitív kimenetel érdekében a modern orvostudomány segítsége, de alapvetően minden nő erre van kitalálva. Sajnos, életünk folyamán nagyon ritkán találkozunk a szüléssel - sokan egyáltalán nem -, míg életünkben el nem jön saját szülésünk pillanata. Ez az oka annak, hogy sokan félnek, félünk ettől az egésztől és sokszor szinte betegségként éljük meg. Ahelyett, hogy nőiségünk kiteljesedéseként gondolnánk rá, hiszen csak mi vagyunk képesek erre a csodára a Földön. Mi nőnemű lények. Életet adunk. A férfiak, hímek által ránk bízott életet a világra segítjük. Ez most így nagyon fellengzősen hangzik, de nekem ez a véleményem. Persze, nem vagyok bolond. Tudom, hogy bármi elsülhet balul is. Épp ezért adom meg a segítségnyújtás esélyét a modern orvostudománynak azzal, hogy kórházban szülök. De szeretném, ha minden a lehető legtermészetesebb módon zajlana. Kértem, kérni fogom az oxitocin mellőzését, a fájdalomcsillapítás elhagyását (ez Mkinél is elmaradt, valójában szóba sem került), a függőleges, aktív vajúdást, a gátmetszés minimalizálását. És szeretnék inni! Mikinél elég kellemetlen volt, hogy nem hagytak inni. Most sem igazán értem, hogy miért. Már csak az aggaszt, hogy fogalmam sincs, mikor is induljunk el a kórházba. De hát olyan sokan megoldották már ezt előttem, hogy valószínűleg nekünk is sikerülni fog. :)

37. hét

Újra voltunk dokibácsinál. Megvizsgált. Minden rendben, a baba érkezésének egyelőre semmi nyoma. Még van időnk.
A mérések alapján most kb. 2900 g.

Rajzol

Miki újra elővette a rajztábláját és rajzolgatni kezdett. Teljesen egyedül. Ezeket a rajzokat később találtam az otthagyott táblán.

Azt hiszem nem vagyok elfogult, ha azt mondom, hogy nagyon ügyes.

Apa

Anya

Nálunk jártak a barátok

...múlt hétvégén. És itt is aludtak, így Miki Mamánál töltötte az éjszakát, hogy elférjünk. Jó volt beszélgetni végre, hiszen nagyon régen találkoztunk utoljára. Így együtt Mátraházán még a hóban-fagyban.

Miki imádta a dolgot. A lelkes gyermektelen barátok élvezettel játszottak együtt Mikivel. Közülük is kiemelendő Edina és Dúró Peti. Le a kalappal előttük. Hogyan bírták a focizást és homokozást órákon át? Rejtély. (Persze lehet, hogy a "felváltva" a válasz a kérdésre. :) ) Miki mindenesetre nagyon élvezte a velük töltött időt.

Íme egy kis képes illusztráció:

Miki és Móni olvas (a könyvért köszönet Edinának és az ő Petijének)...

...miközben a többiek rezignáltan reggeliznek

Móni és Attila próbálkozik a Rumcájszos kirakóval (Köszi, Zsuzsa és Dúró Peti)

A Mónitól és Attilától kapott ajándék, miszerint Thomas-os nyomda nem került megörökítésre, de bizton állíthatom, hogy szeressük!
A nyomda mellé kapott pici törölköző kapcsán minden egyes kéztörlésnél elhangzik ez:
Miki: -Ki hozta?
Anya: -Móni és Attila
Miki: -Attila jó magas fiú.

Minden kedves barátnak kijár egy alapos hátmasszázs... ha akarja, ha nem!

Persze az ember ilyenkor számíthat a többi barát önzetlen segítségére is...

Munka után édes a pihenés...