Ez még december 8-án történt velünk.
Annyira felháborodtam, hogy leírtam, de vegül sehova nem juttattam el. Talán hiba volt, talán jobb elfelejteni az ilyesmit és levonni a tanulságokat egy életre. Hm, nem tudom. Íme a történet:
Az eset előtti héten csütörtökön este vettem észre, hogy Miki fiam hallása kicsit rosszabb, mint szokott lenni. Péntek reggel ezt telefonon jeleztem a gyermekorvosunknak, aki megnyugtatott, hogy ez nátha és kötőhártya gyulladás esetén előfordulhat. Mivel nem fájt a füle, úgy ítélte meg, hogy nem kell sürgősen orvoshoz rohannom vele. Én sem nagyon idegesítettem magam a dolgon. Vártam, hogy javuljon a helyzet.
Következő héten kedden 16:00-ra volt időpontunk kotrollra a gyermekorvosunkhoz. Kisfiam hallása addigra sem változott, még mindig hangosabban kellett hozzá beszélni. A doktornő nem tudta a rendelkezésére álló eszközökkel teljes mértékbenmegvizsgálni Miki dobhártyáját, így a váci gyermek fülészeti rendelésre küldött minket. Azt mondta nem kell hozzá beutaló, csak minél korábban menjünk, hogy megnézzék a fülét, minél előbb. Rendelés 8:00-tól van.
Párom vett is ki szabadságot, megbeszéltük a nagypapával, hogy itthon marad és vigyáz a kisebbik, 1 éves fiunkra és azzal a tudattal feküdtünk le, hogy másnap kiderül, hogy mi a fiam halláscsökkenésének az oka.
Ám nem így lett…
7:30 és 7:45 között értünk az SZTK-ba. Mentem a kartonozóba, hogy felvegyék a fiam adatait. Már itt kisebb problémák merültek fel. A rendelésre előzetes bejelentkezés szükséges valamiféle létszám stop miatt. Az ablak mögött ülő hölgy szavaiből azt szűrtem ki, hogy nem mi vagyunk az elsők, akik e nélkül érkeznek. Elmondtam, hogy mi erről nem tudtunk és a gyermekorvosunk küldött. Kedves volt, megkérdezte mi a gyerek baja, hány éves, aztán beírt a gépbe a rendelésre, persze csak az előjegyzettek után. Meg is beszéltük, hogy mivel ez eddig valószínűleg nem történt meg valakinek a hibájából, én szólok a saját orvosunknak, hogy tudjon a bejelentkezéses rendszerről.
Felmentünk a második emeletre, leültünk és vártuk, hogy az előjegyzett betegek után sorra kerüljünk.
A rendelés 8:00-9:30-ig volt kiírva. A szülők szállíngóztak is a gyerekekkel, de az ajtó nem nyílt ki. Egészen 8:35-ig, amikor is megérkezett a doktornő. Bement és újabb hosszú várakozással töltött percek következtek, míg úgy 8:45 felé be is hívták az első kisfiút és anyukáját, akiknek 8:00-ra volt időpontjuk. Ekkor már éreztük, hogy sokáig fog tartani, de vártunk.
9:30-kor mentem először oda az ajtóhoz és kérdeztem meg az ott várakozó apukától, hogy időpontra jöttek –e még. Nekik 9:00-ra volt időpontjuk.
Időközben kijött az asszisztens és más nem időpontra jött gyerekek szülei TB kártyákat adtak neki oda, vagy legalábbis akartak. Ő pedig azt mondta, hogy nem kell a kartonozóban bejelentkezniük, majd szólni fog.
Mi még mindig nyugodtan vártunk, hiszen tudtuk, hogy felvagyunk írva, és az előjegyzettek után szólítani fognak.
Amikor már csak kb 4 gyerek várakozott kint odamentem újra az ajtóhoz. Ekkor kijőve mondta az asszisztens, hogy mindent megtesz, hogy sürgesse a doktornőt, sietnek. Mikor már csak hárman voltunk kint, megkérdeztem az asszinsztenstől, aki épp kijött, hogy mikor kerülünk sorra. Mikor elmondtam, hogy reggel óta itt várunk és a kartonozóban be is jelentkeztünk, akkor kiderült, hogy nekem kellett volna figyelnem, hogy ki után-előtt jöttem. Merthogy ő azt „honnan tudja”. Előttünk már többen bementek, akik utánunk érkeztek. Az asszisztens tegeződve és a lealacsonyító „Aranyom” megszólítást használva (de lehet, hogy édesem, vagy drágám volt, nem emlékszem pontosan) azt mondta menjünk be, ha annyira sürgős. Persze ekkor már az egyik szülő bement egy kisfiúval. (Csak nem mondom nekik, hogy jöjjenek ki.) Megkérdeztem az asszisztenst, hogy mióta tegeződünk. Ő ezen teljesen felháborodott, hogy én milyen hangnemben beszélek vele. És még hozzátette, hogy ő rajta múlik, hogy ki kerül be a doktornőhöz.
Kijött a kisfiú az anyukájával néhány perc múlva, de nem történt semmi. Bekopogtam. Az asszisztens elmondta, hogy „ugye megmondtam” sajnos elkezdődött a felnőtt rendelés, de ha végig várjuk az összes előjegyzett felnőtt beteget, akkor esetleg utána megnézi a doktornő, hogy mi is az én kisfiam baja. Természetesen, az hogy vannak-e esetleg fájdalmai, még mindig nem érdekelt senkit. Én ezen nagyon felhíztam magam. 2,5 órát vártunk egy 4 éves gyerekkel, hogy sorra kerüljünk egy összesen másfél órás rendelésen, de nem sikerült. Hazamentünk. Szegény Miki majdnem végig nyugodtan viselkedett, csak az utolsó fél órában kezdett nyűgösködni, és nem értette, hogy a doktornéni miért nem vizsgálta őt meg.
10:27-kor felhívtam a gyerekorvosunkat, hogy mondjon egy másik, megbízható, normális orvost. Délután el is mentünk a rendelésére.
A fiúk végül antibiotikumos kezelést kaptak. Ennek és a dunakeszi gégész tanácsainak köszönhetően Miki pár nap múlva újra tökéletesen hallott.
 |
| Melegítjük, hátha jó lesz |
