2011. augusztus 26., péntek

Árnyékban is 40

(Persze, a blog bejegyzője ismételten túloz. Egy grammal sincs több 38 foknál... árnyékban.... éjjel. )
Tombol a nyár. Lassan zsírunkra sülünk. Napok óta hőség riadó van, meg "kijárási tilalom" az UV sugárzás miatt. Mi is próbáljuk a teendőinket úgy intézni, hogy 10-re hazaérjünk. Ekkor is már ömlik rólunk a víz. Dél körül pedig felér egy ember kínzással, ha a napra kell menni. Én néhányszor megtettem az ajtó-kapu-ajtó mnimaratont ma. Halál. Minden elismerésem a sivatagi népeké.
A fiúk is úgy látom, hogy egyre kevésbé bírják. Miki szerdától nem ment a héten oviba, mert ott is 34°C van a csoportszobában. Minek aszalódjon ott. Itthon azért a szigetelésnek és a redőnyöknek hála a tetőtérben is "csupán" 27°C-ot mutatott a hőmérő.
Délelőtt a bevásárlások után a teraszon az árnyékban játszunk vagy kimegyünk a kertbe. 11-12 körül már a fedett teraszon is kezdenek eldurvulni a hőkörülmények, így megebédeltetem őket és uzsgyi az ágy. Mikinek elég jó az étvágya, de Karesz nem igen akar enni. Egyébként sem egy mindenevő, de most különösen válogatós. Az alvás is nehezükre esik. Izzadnak, forgolódnak. Karcsi ma nem is akart lefeküdni délben. Aztán csak elaludt valahogy. Miki egy idő után pedig lejött, hogy "kialudta magát". Szerencsére nem ébresztette fel az öccsét.
Mai képek:
Ismerkedem a locsolóval

Hihihi

Csuromvíz úrfi

Legszívesebben órákon át hintáznék...

Nindzsagó

Ezzel játszom

2011. augusztus 3., szerda

Szigliget

A hétvégi pancsikolás és semmittevés után gondoltunk egy nagyot és elmentünk Szigligetre. Valójában már otthon gondoltam én ki ezt a nagyot. Jó kis programnak tűnt. Közel Tapolcához, van kis gyaloglás meg vár és kilátás.
És jól is alakult. Pár perces tétova lézengés után meg is találtuk a parkolóból a vár felé vezető utat. Megvettük a jegyeket és elindultunk fel a hegyre. Miki ment elöl. Most valahogy nem fájdult meg a lába. :) Karcsi meg loholt volna utána. Alig tudtuk őt visszafogni a macskaköveken. Féltünk, hogy orra esik és vége a kellemes kirándulásnak. Csak pár perces séta volt a meredek úton és már a várból leshettük meg a Balatont. És utána a várat is. Karcsival csak egy részét láttuk, mert nyűgösködött és jobbnak láttam visszafordulni vele a várudvarra, amíg lehetett. De Miki és Apa jó alaposan bejárták a vár minden zegét-zugát.
Miki nem győzte utána mesélni, hogy mi mindent látott.

2011. július 10., vasárnap

Tapolca 2011

Újra itt vagyunk Tapolcán. Az idő több, mint jó: 36°C. A fiúk aranyosak, egy-két alkalomtól eltekintve jól viselkednek, élvezik a sok-sok gyerek társaságát.

Már a 96. kör

A veszélyes kalóz

Huligánok

Itt van, megjött Eperke... és ropizunk

Élni tudni kell...

Most éppen alszanak. Hosszas harc után. Külön szobájuk van, de egyszerűen nem tudtam őket elaltatni, mert ha rájuk csuktam az ajtót, nekiálltak játszani egymással. Tegnap Apa a barlangban altatta Mikit, úgy könnyebb volt, csak ma vasárnap van és a barlang zárva. Holnap már újra mehet Miki a "pincébe". Egyszerűbb lesz a dolgom Karcsival. Most végül úgy sikerült alvásra bírni őket, hogy Karcsit kihoztam a szobájukból és elciciztettem. Most is itt alszik a helyemen.

2011. július 4., hétfő

Friss képek ebéd közben

Huncut

Pernahajder

Karcsi beszél

Károlyunk ráérzett a beszéd ízére.
Úgy két hete kimondta első még nyelvtanilag nem helyes, ámde értelmes mondatát: "Anya, addide cicit."
Mostanában kissé egysíkú lett a gondolkodása. Cicifüggő lett. Reggel ébredéskor, délben, este és a köztes időben is 3-4 alkalommal követeli. Remélem, hamarosan leszokik róla. Erőszakkal leszoktatni nem szeretném, csak várom, hogy magától elmúljon a vonzalom.
Visszatérve a beszédre. Két bevált mondat szerkezetet használ. "Addide..." és "Otta..."
Az első a legkülönfélébb helyzetekben kerül elő. Ha kér valamit ("Addide haó!"= Add ide a hajót!), vagy ha menni akar valahová ("Addide dídimama!"=Menjünk a dédi mamához!) Kezdetben az "addide" csak bizonyos decibel felett hangzott el a szájából. Mára már rájött, hogy suttogva is ugyanazt jelenti. Az "Addide cicit!" mondatot már rendszerint mosolyogva és suttogva mondja először és csak akkor erősít rá, ha nem teljesítem az óhaját.
A másik mondatot, az "Otta..."-t tárgyak, személyek megnevezésénél használja. Néha megmosolyogtatóan.
Otta zíz. = Ott a víz. Ezt mondja a fürdő vízre, a Dunára, de még ez esőre is. És ha leönti magát akkor is.
Otta hihuhu. = Ott a vonat. Na, ezt valami tündér édesen mondja.

Hétvégén boltba mentünk és ránk köszönt két - nekik - néni. Én és Miki köszöntünk, mire Karcsi is elkezdett kiabálni: "Hia, néni!" Nem tudom, honnan jött neki ez hirtelen, de ügyi volt. Tegnap észrevettem, hogy, mikor a Duplo emberkékkel játszott a lánynak ugyanígy köszönt a másik emberke.

Ja, és ami a legfontosabb. Végre a nevén szólítja Mikit is. Kikinek. Apa pedig továbbra is Papa.

Most már egyébként mindent elismétel, amit mondunk neki, pár hét-hónap múlva nem fogjuk tudni lelőni. Kíváncsi vagyok már, hogy milyen lesz, amikor majd Mikivel beszélgetnek. :)