Múlt hét hérfőn Krcsi balesetet szenvedett.
Épp a vacsorát készítettem. Brokkolifőzeléket. Bedugtam a botmixert, de láttam, hogy sok a lé a fazékban, így letettem az ablak alatti kis szekrényre (a hátam mögé) úgy 20 mp-re. A gyerekek a nappaliban voltak.
Egyszer csak megszólalt a motorja és Karcsi felvisított.
Na, ezt még az ellenségemnek sem kívánom. Hirtelen csak azt láttam, hogy ömlik a vér a kezéből. Iszonyúan megijedtem. Alig mertem megnézni, hogy mi történt a kezével, hogy nem vágta-e le valamelyik ujjacskáját. Gyorsan felhívtam Apát, hogy jöjjön haza a mamáéktól, mert baj van. Jöttek is mindhárman. Addigra már a csap alá tettem a kezét és láttam, hogy minden ujja megvan. Egy törölközőbe tekertem a kezét, aztán bevittük őt az ügyeletre. Odafelé megnyugodott. Fájhatott neki, de már nem sírt, inkább magyarázott, beszélgetett. Olyan édes volt, még ő mondta nekem: "Semmi baj, Anya, ne aggódj!"
Végül az ügyeleten ragtapaszt tettek a "botmixeres baba" egyetleh elvégott ujjára és bekötötték, hogy ne nyúljon hozzá. Csinos kis babát kapott. Szerencsére nem ér el a vágás az izületig, talán még itthn is elláthattuk volna. Szerencsénk volt.
Karcsi ettől fogva büszkén mutogatta a babáját. Másnap kötözésen másképp kötötték be. Le is akarta szedni. Kiabált a folyosón, hogy "nem teszik". Derült is rajta mindenki. De aztán megbékélt az új kötéssel is. Aztán esténként én kötöttem be neki. Szerénytelenség nékül állíthatom, hogy vérprofin. :)
Egy hét múlva leázott róla a ragasztó az esti fürdésnél, azóta csak ragtapasz van rajta. Vettem neki macisat a DM-ben.