Megvagyunk

Nem tüntünk el, csak az utóbbi időben nem igen akadt alkalmam a nalpó irására. Karácsony, szilveszter, barátok, lustaság...

Sok-sok minden történt velünk az elmúlt hetekben. És ezek nagy része most már valószínűleg a feledés homályába vész. Hiszen kápos fejem nemigen tud mindent megjegyezni vagy ha meg is jegyzi, nem jön ki belőle, mikor itt üök a gép előtt. No, lássunk neki!

Most látom csak, hogy kimaradt a Mikulásos beszámoló is. Pedig nagyon édes történet.

Arra gondoltam, hogy keríteni kellene valamilyen történetet, valamiféle édes aranyosságot a Mikulás este köré, mert a csizmában egyszercsak megjelenő csomag olyan csupasznak tűnik. Mikinek már napokkal a nagy este előtt elkezdtük mesélni, hogy majd jön hozzá a télepó és hoz neki ajándékot, amíg ő alszik. Ám ezért neki is kell tennie valamit. Elsősorban ki kell pucolnia a cipőjét, másodsorban pedig finomságokkal kell várni a Télapót. Télapó rénszarvas húzta szánon jön nagyon messziről, így a rénszarvaskáknak is járnak a finomságok. Este ki is pucolta a cipőit. Nagyon lelkesen fényeítgette őket cipőtisztítóval meg zsebkendővel, aztán rektunk ki a cipők mellé egy tálcára tejecskét és muffint a télapónak és répát a rénszarvasnak. A biztonság kedvéért Miki bele is harapott a muffinba. Csak hogy ellenőrizze, megfelel-e a minősége egy ilyen illusztir vendégnek. Reggelre kelve csodálkozva láttuk, hogy elfogyott a répa, a muffin és a tejecske (Miki szerint kakajó). Viszont a cipők telis-tele voltak finomságokkal. Télapó egy csoda!

Azóta ő is Télapónak öltözik, legalábbis ő ezt állítja. Két kép a télapóöltözetekről: