Mátraháza

A hétvégén a baráti társasággal elruccantunk a télbe. No, nem mintha itt már eljött volna a tavasz, de Mátraházán szép téli idő volt. Jól esett hosszú idő óta először látni igazi havat. Mármint olyat, ami nem latyakos vagy fagyott vagy fél milliméteres, hanem olyan igazi rendes magyaros (max. 20 cm) mennyiségű hó. A kiruccanást Miki is nagyon élvezte. A szállást Zsuzsa szerezte a magenta cég üdülőjében, ami semmi kívánnivalót nem hagyott maga után. Szép volt, tiszta, kényelmes. Valójában rosszabbra számítottunk. Pontosabban kevésbé jóra. Szerencsénkre Mikinek jutott a szobánkon belül egy kis gyerekszoba is. Na ilyet sem láttam még. De nagyon jól jött. Miután le tetük aludni, nyugodtan tudtunk beszélgetni, TV-zni, mászkálni a szoba többi részében és nem zavartuk őt. Tuti.

Indulás előtti takarítás

Üveghez nyomódva

Kicsukta magát

Boldog, nyugodt csoportkép

Edinával a hóban

Hógolyóznak

Gyerekszobai lámpakapcsolgatás

Dettó

Anyáéknál is kapcsolgatunk

Szegény Edina kapott hétvégre egy gyereket. azaz gyermekünk úgy döntött, hogy a hétvége minél nagyobb részét szeretné Edinával és Petivel tölteni. Persze már csak neméből kifolyólag is Edina erre sokkal kaphatóbb volt. Olyannyira nagy a szerelem, hogy megszületett az "Edina-anya" fogalma is. :) Vacsorázni étterembe mentünk. Miki első nap már nagyon éhes volt, mikor odaértünk és nem igen tudta tolerálni, hogy a rendelés után még várni is kell az ételre. Így muszáj volt egy a szerencsére a táskámban lapuló Dörmi segítségével enyhíteni a szenvedését, mivel már igen hangosan mondogatta, hogy "Miki, hami" és ütötte az asztalt. Másnapra megtanulta, hogy a bácsit, aki a hamit hozza pincérbácsinak hívják. Indulás előtt a szálláson mondogatta is, hogy megyünk hozzá. Az étteremben is mondta neki, hogy "Pincér bácsi, Miki hami." Pincérbácsi pedig a levessel együtt kihozta a főételünket is, hogy a fiatalember éhen ne haljon idejekorán. :) Ilyen aranyosak voltak az étteremben. Még ajándékot is kapott mindkét nap a kis lurkó: lufit és kekszet. Mikor hazaindultunk esett a hó, úgyhogy Miki rohangált még néhány kört a kertben. És miközben mászkáltunk a hóban láttunk mókust. Szaladt a hóban, aztán felfutott egy fára. Miki nagyon örült neki, ámulva nézte. És ahogy lestük őt, láttuk, hogy még 3-4 mókustestvére is a közeli fákon eszegetett, szaladgált. Láthatóan nem zavartuk őket. Nagyon aranyosak voltak. Attila el is szaladt a fényképezőgépért, hogy készítsen róluk képet. Remélem, sikerült. Miki utána lelkesen újságolta a többieknek, hogy találkozott mókusokkal. Nem is akart beszállni az autóba, ment volna inkább vissza nézni őket. Én nem igazán szeretem a havat és a telet, de valószínűleg minden évben el fogunk menni pár napra a hegyekbe ezentúl minden évben márcsak a gyerekek miatt is. Sokkal, de sokkal élvezetesebb így a tél és a hó, mint mikor az ember hétköznapjait nehezíti meg. És utánozhatatlan ez a béke. Imádom a Mátrát. Is.

Mokány mókus Mikinek Mónitól

Hazafelé kipurcanva

Én-mi jól vagyunk. Holnap megyünk dokihoz szűrővizsgálatokra.