Beszéd

Fejlődünk. Mármint Miki.
Most mrá mindent ki tud mondani és legtöbbször meg is teszi. Az utóbbi egy hét mérföldkövei és aranyosságai:

Pocaklakó nevén gondolkodunk. Valójában újra játszuk azt, amit Mikivel anno. Ötletelünk, de valójában nem jutunk semmire. A legjobb ötlet Mikitől származik, aki a "Hogy fogják hívni a kistesót?" kérdésre így válaszol:
- Ba-ra-bás Picibaba.
No, igen. Logikus.

Gyermekünk elkezdi összefüggéseiben használni a szavakat. Márminthogyúgyértem mondatokba foglalja őket. Pár napja elhangzott az első teljesen értelmes, jól ragozott bővített mondat:
- Mama elment haza.
Wow!

Úgy egy hete Miki elkezdett anya helyett Andinak szólítani. És mivel elég jól hallgatok rá (volt időm gyakorolni az elmúlt majd 30 évben), meg is maradt ennél. Gondolom, hogy idővel leszokik majd róla. Nem szeretném, hogy azt gondolja bárki is, hogy nálunk ez a divat. Egyébként nem zavar a dolog.

Érzi a gyermek a magyar nyelv szabályait, szépségeit, kedveskedési lehetőségeit. Mostanság épp becézget. Mindenkit. Így Andiból andikává léptem elő. De van Apuka, Mamika, Incike is. No, és legfőképp Mikike.