Miki egy végtelenül barátságos kisfiú. Senkit sem utasít el, mindenkihez a lehető legnagyobb szeretettel fordul. Maximum, ha fél vagy tart valakitől, azzal szemben kicsit bizalmatnal, de ez nagyon ritka. Fő kedvencei természetesen a gyerekek. Közülük is a kisebbek és a kicsit nagyobbak. A kisbabákat órákon keresztül tudná simogatni, puszilgatni, gyömöszölni. Szerintem teljesen tisztában van azzal, hogy nem játékok (a játék babák amúgy sem érdeklik túlzottan), és azért fordul hozzájuk ilyen nagy szeretettel, mert ők is emberi lények, de mivel kisebbek tudja, érzi, hogy szeretetre, törődésre szorulnak. Pocaklakót is nagyon várja már. Sokszor odabújik a pocakomhoz, puszilgatja, simogatja. Köszön neki, azt mondja, hogy játszik vele. Azt hiszem nagyon jó testvére lesz a picúrnak, még ha teljesen felhőtlen nem is lesz az első időszak. Persze, nagyon jó lenne, ha egyáltalán nem vielné meg az új családtag érkezése és teljesen nyitottan fogadná a picit, de ezt még egy felnőttől sem várhatjuk. Vagy lehet, hogy csak egy felnőttől nem és gyermekként teljesen természetes, csak mi felnőttek dramatizáljuk túl a dolgokat és "rontjuk el" a testvér érezését aggodalmainkkal meg felvilágosult módszereinkkel? Ki tudja...
Tegnap volt egy édes megnyilvánulása Mikinek. Mindent, amit kinő a tesónak teszünk el. Már megbeszéltem vele többször, hogy a szobája, az ágya, egy-két szekrénye és a szőnyegei a kistesóé lesznek. (Egyesek szerint ezt nem szabad, mert úgy érzi, hogy elveszik a tulajdonát. Mekkora felnőtt marhaság ez!) És megbeszéltük, hogy új szobája, ágya, szekrénye, szőnyege, függönye lesz. Szőnyeg kapcsán ki is jelentette, hogy olyan autós szőnyeg kell neki, mint amilyen a Mama dolgozójában van. Tegnap kérdeztem tőle, mikor kivettem egy pólót a szekrényből, hogy jó lesz-e. Boltba készültünk. Mire ő fintorogva.
-Nem, eltesz Baba.
Pöttöm Zenén Sacival és Petivel bandáznak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése