Karcsiszáj

Karesz egyre beszédesebb. Egész nap be nem áll a szája és egyre inkább érthető, hogy mit is szeretne közölni velünk. Persze, még nem beszélhetünk kifejezésekről, de egyre többször próbál meg utánozni minket egyre nagyobb sikerrel.

Talán még nem írtam, hogy a legelső igazán hosszú szava a TŰZOLTÓ. Imádja a Sam, a tűzoltó mesét. DVD-n is és könyvben is rendszeresen kéri. Lassan kívülről tudom, már olvasni sem kell. Ezt emlékeim szerint már március óta biztosan mondja, a kezdetektől fogva teljesen jól érthetően.
Tegnapelőtt a PAPÁ-t is szépen tisztán kimondta. Tegnap is néhányszor, sőt tegnap volt APA is, miközben odaszaladt Apához. Sajnos, a megnevezett ezt nem hallotta, Karcsi pedig a világért sem ismételte volna el. Mint ahogy a papát sem Pista papának.

Nem tudom, hogy tekinthető-e beszédnek az, hogy sok hónapja éles hangon kiabál, ha valamit el akar kérni. Ez a kiáltás leginkább az "add odá"-ra hasonlít. Az is lehet, hogy kezdetben nem annak szánta, csak az idők folyamán mi változtatjuk át azzá azzal, hogy mondogatjuk neki. Minden esetre olyan hangosan kiabál, hogy általában célt ér vele.

Sokszor olvasok neki könyvet. Általában lefekvés előtt. Próbáltam neki kifejezetten a korának megfelelő könyveket olvasni: versikés lapozók, Annapetiésgergő könyvek, Kipp-kopp, Boribon, de néhány esettől eltekintve elutasította ezeket. Ragaszkodik a saját maga által kiválasztott könyveihez, így Thomast, Sam-et, Bob-ot, Pat postást és egy karácsonyi mesekönyvet szoktunk olvasni. szerintem már kívülről tudja, mert egy-egy helyen, ha megállok a hangutánzó szavaknál, folytatja a mesét. A Thomasos könyvben utánozza a vonatok fütyülését és tülkölését, a Sam-esben a szirénát (ninonino) és a kilyukadó kereket (dumm), a karácsonyiban pedig a meglepődést (nini) és tudja, hol kezdődik a lapon a szöveg a "mama" szóval.
A szirénát egyébként valami tündér aranyosan utánozza. Csücsörít hozzá. Imádom!

Az anya szót már hiba nélkül kimondja. Többször is, mint kellene. Rendszeresen össze is keverem őt Mikivel. Nem tudom, melyikük kiabál. Megtörtént, hogy fektetés után kiabálást hallottam. szaladtam fel Mikihez, berontottam az ajtaján, ő meg édesdeden aludt. Még jó, hogy nem ébresztettem fel. Ellenben Karcsi állt az ágyában és huncutul vigyorgott. Azóta próbálok résen lenni, de nagyon hasonlít a hangjuk.

Apropó hasonlítás. Ma megkérdezte egy férfi az orvosi rendelőben, hogy ikrek-e, mert olyanok, mint két tojás. Amikor meghallotta, hogy 3 év van közöttük, nem akarta elhinni, mert kicsi közöttük a méret különbség. aztán amikor látta őket egymás mellett ülni, belátta ő is, hogy a viselkedésükben tényleg látszik a különbség. Hm, még senki sem nézte őket ikreknek, de pár év múlva lehet, hogy többször elő fog fordulni. Legalábbis, ha maradnak a magassági viszonyok.