El sem hiszem, ami épp most történik.
Karcsi már hetek óta, úgy december elejétől, nem alszik ebéd után. Mostanában ugyan bevezettük, hogy felvonulunk a szobába, cicizik (meg mindig!), aztán leteszem (szigorúan a Miki ágyába) és mesét hallgat, de fél óra után szól, hogy ő már felkelt, "reggel van". Ma viszont felfelé menet mondta, hogy "álmos vagyok". Bekapcsoltam neki a zenét, lefektettem Miki ágyába (cici nélkül!), elbúcsúztam és otthagytam. Egy ideig még hallottam, hogy kommentálja a zenét, nevetgél, aztán csend lett. Félve nyitottam be az ajtón, de csak szuszogást hallottam, elaludt. És egy szóval nem említette a cicit.
Győzelem. Hosszú még a háború, de egy csatát megnyertem.
2012. január 17., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése