Judo

Tavaly Miki járt néptáncra az oviban. Sajnos, a viselkedése miatt sokszor visszaküldték a csoportba az óráról. Ennek így sok értelmét nem láttuk. Arra gondoltunk, hogy valami mást kellene találni neki. Valami testhezállóbbat, valaki olyan embert, aki tudja őt tolerálni. Láttuk kiírva a z oviban, hogy ovis judo indul a suliban. Mivel Miki így is ninjának képzeli magát ez jónak tűnt. Én titkon abban is reménykedem, hogy mivel a judo nem az ütésekről szól, leszokik a karatecsapkodásokról is.
Szóval elmentünk megnéztük magunknak. Kicsit izgultam, hogy mit fog kezdeni a judos néni az én nem egyszerű fiammal.
De megnyugodtam. Linda "néni" szigorú, de abszolút kedves. Kiabál velük, néha csúnyán beszél, de süt róla, hogy imádja ezeket a rosszcsontokat. :) Szerencsére Miki mind a kiabáláshoz, mind a csúnya beszédhez hozzáedződött már, így nem zavarja meg a lelki világát. :) Azt hiszem Miki végre jó helyre került. A testalkata alapján is inkább ez való neki, mint a tánc.
Az első órán úgy két hete még én is ott voltam. Végig bohóckodta az egészet, nem tudott egy helyben megállni egy pillanatra sem. Tegnap is én vittem be őt. Olyan boldogan rohant a többiekhez... Imádja. És ahogy látom a többiek is ismerik őt és talán jobban el is viselik, jobban tolerálják, mint a felnőttek vagy akár a saját csoporttársai. A játszótéren vártuk meg őt, ahol megkérdezte tőlem egy kisfiú, hogy jön-e ma a Miki judora. (Ő sajnos zongora óra miatt nem.) Szóval ismerik őt, érdeklődnek iránta a kisiskolások is. (A kisiskolások és az ovisok együtt edzenek.)
A képeken Miki a pici kék ruhás.

Futás

Fogócska

Bukfencezni tanul

Gyömösz