2015. június 5., péntek

IGW-538

Drága Kedves Autónk!

Itt voltál velünk jóban rosszban.
Veled kerestünk házat magunknak, te voltál a menyasszonyi kocsink, te hoztad haza gyermekeinket a kórházból. Sokszor vittél minket kirándulni, nyaralni.
Benned ülve éreztem meg életemben először, hogy gyermeket hordok a szívem alatt. Nem volt kellemes érzés. És az első reggeli rosszullét is benned kapott el.
De az első migrén is!
Emlékszem, mikor a nászutunkon egy elhagyatott parkolóban vezetni próbáltalak. Nem sok ilyen alkalom volt az életemben, nagyon élveztem.
Sokszor utaztunk úgy, hogy egy, később két gyerek vinnyogott, játszott, veszekedett, énekelt, aludt a hátsó ülésen.
És nem egyszer álltunk meg menet közben autót takarítani, míg nem találtunk megoldást Karcsi utazási rosszulléteire.

Drága autónk, jó volt veled! Szeretünk téged!












1 megjegyzés:

Apa írta...

"Ti adtatok kedvet, tusát,
ti voltatok az ifjuság,"