Újabb hétvége újabb látogatókkal

Mostanában már csak ilyenek ezek a hétvégék. Tobzódunk a látogatókban.
Tegnap meglátogatott minket Bonifert Niki és kis családja (Zoli és Márkusz). Az ő kisfia is akkor született, mikor Miki. Illetve egészen pontosan két nappal később. Zoli csapata itt focizott Sződligeten és összekötötték a kellemeset a ... szóval, velünk.
Miki aludt, mikor megérkeztek. Szabi lehozta őt, de amint meglátta, hogy idegenek vannak a házban keservesen sírni kezdett. Mostanában nagyon meg tud ijedni az ismeretlen emberektől. Egy kis szopi és elvonulás nagyjából megnyugtatta, de sajnos teljesen feloldódni nem tudott. Bezzeg Márkusz! Amint belépett elkezdte birtokba vanni a házat. Nem igen zavartatta magát. Mászkált a lépcsőkön, előszedte a játékokat és megdézsmálta a kekszes tányér tartalmát. Igazi kis rosszcsont. Nagyon aranyos baba.

A Márkusz-család után pedig megérkeztek rég nem látott barátaink. Ebből még nem derül, ki kikről is van szó, mivel barátaink többsége a régnemlátott kategóriába sorolandó, segítség képpen elárulom a nevüket is: Edina és Bubó. Miki tőlük már nem ijedt meg, sőt lelkesen kolbászolt fel s alá, nézegette a frissen kapott könyveket. Kép sajnos nem készült a delikvensekről, de megőrizzük a látogatás kellemes élményét emlékezetünkben. Miki pedig megőrzi és forgatja a könyveket.

Köszönjük!

Hétvégi látogatók

Szombaton Edina és Peti tették tiszteletüket nálunk. Sajnos a meghívóban beígért finomságokat nekünk magunknak kellett elkészítenünk, de mivel minden nagyon jól sikerült ezt sem bántuk. Hagmaleves, sültcsirke... nyami-nyami. Végülis Edina nem hazudott. Finom volt.
Szokásukhoz híven - már megszoktuk - késtek. És ugyancsak szokásukhoz híven azért, mert boltban voltak. Ezen már meg sem lepődünk.
Aztán miután megérkeztek volt nagy eszem-iszom, locsolkodás, Kinderezés. Miki élvezte, hogy "sokan" vagyunk. A fiúk meg élvezték, ha kettesben voltak és teljesen érthetetlen dolgokról beszélgethettek. Szerintem sokat ittak és félrebeszéltek. Edina szerint mi ittunk sokat, azért nem tudtuk miről is van szó.
Jó sokáig maradtak a kedves vendégek. Ennek mi a híresztelésekkel ellentétben tényleg nagyon örülünk.
Csak akkor mentek el, mikor Miki újra befulladt alvás közben. Szépen elköszöntünk tőlük. Miki is. Cuppanós puszikkal. Aztán megpróbáltam Mikivel együtt a fenti nagyszobában lefeküdni, de ez nem jött be neki. Egy órát vergődött, aztán végül Szabi letette őt aludni a saját ágyába, ahol szépen elaludt.
Vasárnap is vendégeink voltak. Ili Mama és Tibi Papa. Sok-sok mosollyal, szeretettel és ajándékkal érkeztek. Ili Mamára rá sem lehetett ismerni. Majd kicsattan az egészségtől. Mi meg a boldogságtól, hogy már jól van. Sokat játszottak Mikivel a kisunoka legnagyobb gyönyörűségére. Mama olvasott, mondókázott és leste a legkisebb minden kívánságát. Mitől is lesz elkényeztetve... Papa és Szabi pedig újra alaposan megbeszélték, hogy melyik telefon, internet, autó stb. a legjobb.

Krupp

Már megint egy betegség. Kezdem úgy érezni, hogy ez így nem fair.
Tegnap Miki köhögött. Elvittem dokinénihez. Ő azt mondta, csak nátha, semmi komoly. Aztán éjjel zihálva vette a levegőt és ugatva köhögött. Felhívtam az ügyeletet, mire kiküldtek egy orvost. Egy bőrkabátos, fiatal, dadogós doktorbácsit. Megvizsgálta Mikit és azt mondta, ő nem lát semmi különöset. Való igaz, mire kiért - pedig gyors volt - abbahagyta a zihálást. Nagyon mókás volt, mikor azt kérte Mikitől, hogy sóhajtson. Látszott rajta, hogy nem tud mit kezdeni egy ilyen kicsi babával. A helyzet ellenére mosolyogni támadt kedvem.
Ma reggel megint rosszabbul volt. Lementünk vele az orvoshoz. Emőke néni szerint ez krupp. Adtam be neki kúpot, meg kálciumot. Kap ACC 100-at, C vitamint és valamilyen antibiotikumos orrcseppet is. A kúptól úgy látszik jobban lett. Remélem, ez így is marad, mert ha rosszabbodik vagy nem változik, be kell mennünk a kórházba. Beutalót is kaptunk erre az esetre.
Hát ennyit a Húsvétról. Nem megyünk Almásfüzitőre. És Edináékhoz sem. Pedig végre sikerült kiharcolni, hogy meghívjanak (lásd alább). Viszont eddig úgy néz ki, hogy Ili Nagyiék és Edináék is meglátogatnak minket. Ugye, ha a hegy nem megy...

Kuckó

A kuckó az egy nagyon jó hely.
Még a ház előző tulajdonosai hagyták itt nekünk. (Köszönjük!) Igazából egy bábszínház, amit még nemigen tudunk a rendeltetése szerint használni. De talán így még mókásabb is. El lehet benne bújni, lehet a Mamának kukucskálni kifelé, bele lehet pakolni a játékokat, be lehet ülni mesét olvasni Anyával. Pár napja új funkciója is van. Lehet benne cicizni is igen kényelmesen. Babarészről. anyarészről már kevésbé komfortos, dehátugye minek is kellett ilyen nagyra nőni.
Ma Manócska el is aludt benne:



Kb fél óra után viszont a szőnyegen ébredt éskétségbe esve sírt, hogy valaki mentse meg. Megmentettem.

Ez most érkezett...

Épp most hozta a postás ezt a meghívót:

Hogy miért jók a barátok? Mert viccesek.