Mivel az utóbbi alkalmakkor Mikivel igen nehezen lehetett zöld ágra vergődni babaúszáson, úgy gondoltam, hogy nem megyünk többet. Volt, hogy nem akart az apja nélkül úszni, máskor én utának sírt. Nem komálta azt sem, hogy feladatok vannak. Nem is beszélve a merülésről. Már meg akartam kérdezni, hogy nem lehetne-e a bérlet további alkalmait inkább családi úszáson lejárni.
Ám ma mégis elmentünk uszizni. Mivel Miki mostanában későn fekszik, a 6 órás időpont mellett döntöttünk. Csak négyen voltunk. Nagyobb babák. És a feladatok is nagyobb babákhoz mértek voltak. Jobban tetszettek Mikinek. Régen nem láttam ilyet: vigyorgott a vízben, néha kapálózott is, elkapta a kiskacsákat és nem sírt a merüléstől. Nagyon tetszett neki. Kipróbáltuk az új karúszónkat is. Elengedtem, nem merült el, de lehet, hogy egy nagyobb nem ártana. Pedig elvileg ez a mérete. Ilyen pozitív élmény után biztosan nem hagyjuk abba az úszkálást.
Esztella néni hasa már igencsak gömbölyded. A 36. hétben jár. Izgulunk érte, könnyű bennsőséges szülést és sok-sok boldogságot kívánunk neki itt is, bár ő ezt nem olvassa, de hátha valami tündérmanó tesz róla, hogy fogjon rajta a jókívánság.
2008. június 27., péntek
2008. június 24., kedd
Ma este...
... Miki a mi nagy ágyunkon akart cicizni. Lefeküdtünk, hát. Egyszercsak elkezdett a fejemen matatni. Megtalálta az orromat. Nyomkodni kezdte, hümmögött mellé. Mivel én már-már elaludtam, nem csináltam semmit. Erre élénk anyázásba kezdett. Majd a saját orrát is megnyomta és berregett.
Orrdudálósat játszott.
:o)
Orrdudálósat játszott.
:o)
2008. június 21., szombat
Uí
Mikitől megkérdeztem, hogy csinál a kismalac. Mivel nem válaszolt mondtam, hogy "uí".
Ekkor látványosan elkezdte keresni a kezemet. Én nem értettem, hogy mit akar. Azt hittem, azt akarja, hogy vegyem fel. De Szabi felvilágosított. Mikinek az "uí"-ról az "Ez a malac..." kezdetű ujjakról szóló mondóka jutott az eszébe. Ezt már sok-sok hete nem mondtam el neki, és akor sem érdekelte őt annyira, mint most. Hogy hogyan jutott az eszébe...?
Íme a teljes mondóka:
"Ez a malac vásárba megy,
Ez itthon marad.
Ez kap finom vacsorát,
Ez semmit se kap.
Ez a pici visít nagyon: Uí, uí, éhes vagyok!"
Ekkor látványosan elkezdte keresni a kezemet. Én nem értettem, hogy mit akar. Azt hittem, azt akarja, hogy vegyem fel. De Szabi felvilágosított. Mikinek az "uí"-ról az "Ez a malac..." kezdetű ujjakról szóló mondóka jutott az eszébe. Ezt már sok-sok hete nem mondtam el neki, és akor sem érdekelte őt annyira, mint most. Hogy hogyan jutott az eszébe...?
Íme a teljes mondóka:
"Ez a malac vásárba megy,
Ez itthon marad.
Ez kap finom vacsorát,
Ez semmit se kap.
Ez a pici visít nagyon: Uí, uí, éhes vagyok!"
2008. június 16., hétfő
Beszéd
Hát lássuk, mit is mond már a mi kis tündérmackónk.
Először is van Anya (valahol félúton az Ana és az Aja között, hol erre, hol arra tendálva)
Aztán Apa (tökéletesen és imádnivalóan kiejtve)
Mama (néha Ama vagy Hama lesz belőle)
Papa (szintén tökéletesen ejtve)
Ez utóbbi kettőt előszeretettel kombinálja is, megalkotva a Mamapapa foglamát.
Legújabb (kb 1 napos) tudománya a cici szó. Kicsit sziszegve ejti, ám igen tudatosan és helyesen használja. Eddig mindig hisztizett a ciciért, de legalábbis vinnyogott. Megkértem rá, hogy inkább mondja, hogy mit akar. Valóban kicsi unszolásra megpróbálta kimondani a cici szótés sikerült neki. Bár kicsit sziszeg, de azért jól felismerhető az óhaja. Próbálom rávenni, hogy ne testbeszéddel, hanme szavakkal fejezze ki, ha szopizni szeretne. Elég jól bevált a dolog, 10-ből 8-szor szól. Így talán előbb ráeszmél a szavak erejére és gyorsabban kezd el beszélni.
Egyébként imád dumálni, csak még mi nem tudjuk, hogy mit mond. Ma azt vettem észre, hogy ha valamit nem tud megnevezni, az Apa. Ha valamire visszakérdezünk azt is Apára módosítja. :o)
Sok dolgot meg tud nevezni egyéb módon is: hangutánzással vagy mutogatással: oroszlán (az első állat, amit utánozni tudott, természetesen egy morgás-ordítással), béka (sziszegő brekegés, teknősbéka is!), kacsa (hápog, de hang nélkül - néma kacsa), kutya (liheg), cica (nyávog - a cici szó után már nem lenne nehéz, de nem próbálja meg), ló (klakkog a nyelvével), kígyó (sziszeg), varjú (hasonlít nagyon a cicára, az én "kár"-omat próbálja utánozni), boci (múú), birka (e-e-e-e-e), pipi (tegnap Edina tanította neki: ko-ko-ko).
Ezek mellett evéskor a jól bevált "hamm" már neki is természetes. akkor is ha ő eszik és akkor is, ha megpróbál rávenni arra, hogy kinyissam a számat, mikor etetni próbál.
És bár lehet, hogy még nem tud mindent elmondani, de MINDENT megért! Nagyszerű kisember.
Először is van Anya (valahol félúton az Ana és az Aja között, hol erre, hol arra tendálva)
Aztán Apa (tökéletesen és imádnivalóan kiejtve)
Mama (néha Ama vagy Hama lesz belőle)
Papa (szintén tökéletesen ejtve)
Ez utóbbi kettőt előszeretettel kombinálja is, megalkotva a Mamapapa foglamát.
Legújabb (kb 1 napos) tudománya a cici szó. Kicsit sziszegve ejti, ám igen tudatosan és helyesen használja. Eddig mindig hisztizett a ciciért, de legalábbis vinnyogott. Megkértem rá, hogy inkább mondja, hogy mit akar. Valóban kicsi unszolásra megpróbálta kimondani a cici szótés sikerült neki. Bár kicsit sziszeg, de azért jól felismerhető az óhaja. Próbálom rávenni, hogy ne testbeszéddel, hanme szavakkal fejezze ki, ha szopizni szeretne. Elég jól bevált a dolog, 10-ből 8-szor szól. Így talán előbb ráeszmél a szavak erejére és gyorsabban kezd el beszélni.
Egyébként imád dumálni, csak még mi nem tudjuk, hogy mit mond. Ma azt vettem észre, hogy ha valamit nem tud megnevezni, az Apa. Ha valamire visszakérdezünk azt is Apára módosítja. :o)
Sok dolgot meg tud nevezni egyéb módon is: hangutánzással vagy mutogatással: oroszlán (az első állat, amit utánozni tudott, természetesen egy morgás-ordítással), béka (sziszegő brekegés, teknősbéka is!), kacsa (hápog, de hang nélkül - néma kacsa), kutya (liheg), cica (nyávog - a cici szó után már nem lenne nehéz, de nem próbálja meg), ló (klakkog a nyelvével), kígyó (sziszeg), varjú (hasonlít nagyon a cicára, az én "kár"-omat próbálja utánozni), boci (múú), birka (e-e-e-e-e), pipi (tegnap Edina tanította neki: ko-ko-ko).
Ezek mellett evéskor a jól bevált "hamm" már neki is természetes. akkor is ha ő eszik és akkor is, ha megpróbál rávenni arra, hogy kinyissam a számat, mikor etetni próbál.
És bár lehet, hogy még nem tud mindent elmondani, de MINDENT megért! Nagyszerű kisember.
2008. június 12., csütörtök
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
