Mivel az utóbbi alkalmakkor Mikivel igen nehezen lehetett zöld ágra vergődni babaúszáson, úgy gondoltam, hogy nem megyünk többet. Volt, hogy nem akart az apja nélkül úszni, máskor én utának sírt. Nem komálta azt sem, hogy feladatok vannak. Nem is beszélve a merülésről. Már meg akartam kérdezni, hogy nem lehetne-e a bérlet további alkalmait inkább családi úszáson lejárni.
Ám ma mégis elmentünk uszizni. Mivel Miki mostanában későn fekszik, a 6 órás időpont mellett döntöttünk. Csak négyen voltunk. Nagyobb babák. És a feladatok is nagyobb babákhoz mértek voltak. Jobban tetszettek Mikinek. Régen nem láttam ilyet: vigyorgott a vízben, néha kapálózott is, elkapta a kiskacsákat és nem sírt a merüléstől. Nagyon tetszett neki. Kipróbáltuk az új karúszónkat is. Elengedtem, nem merült el, de lehet, hogy egy nagyobb nem ártana. Pedig elvileg ez a mérete. Ilyen pozitív élmény után biztosan nem hagyjuk abba az úszkálást.
Esztella néni hasa már igencsak gömbölyded. A 36. hétben jár. Izgulunk érte, könnyű bennsőséges szülést és sok-sok boldogságot kívánunk neki itt is, bár ő ezt nem olvassa, de hátha valami tündérmanó tesz róla, hogy fogjon rajta a jókívánság.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése