A laptop életünk elmaradhatatlan része. Kicsi és nagy formában eyaránt.
Miki, az építőmunkás
Can we fix it? Yes we can!
Can we fix it? Yes we can!
Beépülve
2008. november 27., csütörtök
Megkésett szülinapi beszámoló
(főként) képekben
Ili mama és Tibi papa délelőtt érkezett a nagy eseményre. Mármint az ominózus napot követő szombaton tartott eseményre. Miki nagy-nagy örömmel fogadta őket. Mint mindig. Nem is értem, miért imádja így a nagyszülőket. Akarom mondani, persze, hogy szereti őket, hiszen ők is a tenyerükön hordozzák. De már pici korától kezdve különösen szerette a nagyszüleit és a dédszüleit. Holott még igazán kényeztetni sem volt idejük. Valószínűleg valamiféle misztikum áll a dolgok hátterében. Na, de kanyarodjunk vissza.
Volt torta. Nem is egy. Egészen pontosan három is. Egy 4-én, kettő pedig a bulin.
Tortázás...
Mintha Anya rögtönzött csillagszórós tortájának nem örülne annyira...
Betty répatortája
aztán maszatolás...
És nagy ajándékozgatás és örülés, meg játék.
Ili mama és Tibi papa délelőtt érkezett a nagy eseményre. Mármint az ominózus napot követő szombaton tartott eseményre. Miki nagy-nagy örömmel fogadta őket. Mint mindig. Nem is értem, miért imádja így a nagyszülőket. Akarom mondani, persze, hogy szereti őket, hiszen ők is a tenyerükön hordozzák. De már pici korától kezdve különösen szerette a nagyszüleit és a dédszüleit. Holott még igazán kényeztetni sem volt idejük. Valószínűleg valamiféle misztikum áll a dolgok hátterében. Na, de kanyarodjunk vissza.
Volt torta. Nem is egy. Egészen pontosan három is. Egy 4-én, kettő pedig a bulin.
Tortázás...
Mintha Anya rögtönzött csillagszórós tortájának nem örülne annyira...
Betty répatortájaaztán maszatolás...
És nagy ajándékozgatás és örülés, meg játék.
2008. november 22., szombat
Újra a beszédről
Mint már írtam, egyre nehezebb Miki szókincsét követni, de megpróbálom.
Legújabb tudományába tartozik a színek felismerése. Pontosabban az általa kiválasztott színek felismerése. Szülinapja után egyik nap a lufikkal játszott és odahozott hozzám egy lila színűt. Mondtam neki, hogy lila lufi. Na, ő azóta tudja, hogy milyen a lila szín. Furcsa, hogy ha direkt meg akarok tanítani neki egy színt, akkor az nem megy, de ha ő érdeklődik iránta, akkor megy, mint a karikacsapás. Azóta már a barna szín is megy. Tehát két szín már a tarsolyunkban van. Megy ez!
Már tudja Betty és Inci nevét is. Egészen pontosan Métyi és Ici nevét. Sőt ha a dédimamát említjük rögtön kezdi sorolni: papa, kotkot, nyau (néha már cica), Ici. Hm, talán a sorrendden még van csiszolnivaló.
Legújabb tudományába tartozik a színek felismerése. Pontosabban az általa kiválasztott színek felismerése. Szülinapja után egyik nap a lufikkal játszott és odahozott hozzám egy lila színűt. Mondtam neki, hogy lila lufi. Na, ő azóta tudja, hogy milyen a lila szín. Furcsa, hogy ha direkt meg akarok tanítani neki egy színt, akkor az nem megy, de ha ő érdeklődik iránta, akkor megy, mint a karikacsapás. Azóta már a barna szín is megy. Tehát két szín már a tarsolyunkban van. Megy ez!
Már tudja Betty és Inci nevét is. Egészen pontosan Métyi és Ici nevét. Sőt ha a dédimamát említjük rögtön kezdi sorolni: papa, kotkot, nyau (néha már cica), Ici. Hm, talán a sorrendden még van csiszolnivaló.
2008. november 13., csütörtök
Mikis dolgok
Mikire nagyon jellemző a szeretgetés.
Mostanában úgy ölel át minket, hogy közben megveregeti a hátunkat. Ez annyira, de annyira Mikis.
Azt hiszem, még nem említettem, Miki hogyan mutatja, hogy "szeretni". Egyes nézetek szerint a pici babákat, amíg nem tudnak beszélni, meg kell tanítani egy jelbeszédre, hogy könnyebben tudjanak kommunikálni a szüleikkel. Én nem osztom ezen nézeteket. Vagyis pontosabban nem osztok ezzel kapcsolatban semmilyen nézetet. Ám lehet valami a dologban, már ami a jeleket illeti. Azzal, hogy direkt tanítani kellene már nem értek egyet annyira. Szóval észrevettem én is, hogy Miki kialakított egy fajta sajátos jelbeszédet mindenféle direkt beavatkozás nélkül is. Valószínűleg nem véletlenülezek a jelek sokszor egybeestek azokkal, amiket tanítani szoktak.
Kitalált egy jelet arra, hogy ha szeret valamit. Felemeli az egyik kezét (azt hiszem a inkább jobbat) és ráhajtja a fejét. És aranyossan-édesen mosolyog hozzá csillogó szemekkel. Az éhseg jele a nyammogás a szomjúságé az, hogy a kezét a szájához emeli és cuppog. A kalap, sapka pedig a fejre tett kéz. De ez utóbbit már mondja is (ka). Ebből is látszik, hogy egy ilyen kis ember legalább olyan okos, mint egy nagy. Sőt!
Mostanában úgy ölel át minket, hogy közben megveregeti a hátunkat. Ez annyira, de annyira Mikis.
Azt hiszem, még nem említettem, Miki hogyan mutatja, hogy "szeretni". Egyes nézetek szerint a pici babákat, amíg nem tudnak beszélni, meg kell tanítani egy jelbeszédre, hogy könnyebben tudjanak kommunikálni a szüleikkel. Én nem osztom ezen nézeteket. Vagyis pontosabban nem osztok ezzel kapcsolatban semmilyen nézetet. Ám lehet valami a dologban, már ami a jeleket illeti. Azzal, hogy direkt tanítani kellene már nem értek egyet annyira. Szóval észrevettem én is, hogy Miki kialakított egy fajta sajátos jelbeszédet mindenféle direkt beavatkozás nélkül is. Valószínűleg nem véletlenülezek a jelek sokszor egybeestek azokkal, amiket tanítani szoktak.
Kitalált egy jelet arra, hogy ha szeret valamit. Felemeli az egyik kezét (azt hiszem a inkább jobbat) és ráhajtja a fejét. És aranyossan-édesen mosolyog hozzá csillogó szemekkel. Az éhseg jele a nyammogás a szomjúságé az, hogy a kezét a szájához emeli és cuppog. A kalap, sapka pedig a fejre tett kéz. De ez utóbbit már mondja is (ka). Ebből is látszik, hogy egy ilyen kis ember legalább olyan okos, mint egy nagy. Sőt!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
