Eredmény

Megérkezett a kombinált teszt eredménye. Negatív. Pocaklakó jól vizsgázott.

IKEA

Ma IKEÁ-ztunk. Azt hiszem tetszett a dolog a kishercegnek. Főleg mikor elérkeztünk a gyerekrészlegre. Ki sem akart jönni a berendezett gyerekszobákból. Egyik másik, mondjuk nekem is nagyon tetszett. Ki is néztem neki egy ágyat, amikór talán nem fog leesni, vagy hale is esik, akkor legalább nem túl magas.
Vettünk új etetőszéket is Füzitőre, amivel talán nem löki magát hanyatt az asztaltól.
Hazafelé McDonald's-oztunk. Anya kérésére. Itt ért egy kisebb sokkhatás. Nincs már kávés McFlurry. Most ezt próbálom feldolgozni.

Dumagép

Miki beszédfejlődése igencsak meglódult. No nem kell azt képzelni, hogy mondatokban beszél a szentem, de igencsak sok új szót tud már. Igazából minden szót ki tud mondani. Legalábbis bármivel megpróbálkozik. Érdekes módon sokszor mond olyan szavakat, amiket előtte sokáig nem hallott, így valószínűleg nem is próbálkozott velük. Csak eszébe jutnak és már mondja is őket.
Egyik ap például felhívtam rá a figyelmét, hogy hosszú a körme és kapar. Mire lelkesen, tökéletes kiejtéssel felkiáltott, hogy "penge". Való igaz, pár héttel előtte mondtam már neki, hogy olyan a éles a körme, mint a penge. Deakkor nem reagált rá semmit.
Hasonlóan aranyos húzása volt pár hete is. Miközben épp kifelé mentünk a kapun, megnéztem a leveleket és megállapítottam, hogy OTP és UPC, és visszatettem őket a postaládába. Hazaérve felemeltem Mikit, hogy ő vegye ki a ládából a leveleket. Kivette, majd tudálékos arccal megnézte és közölte, hogy "OPT". Igaz, hogy csak 1-2 óra telt el azóta, hogy hallotta tőlem a feladó nevét, de ez akkor is nagyon cuki. Főleg, hogy azóta, ha elmegyünk az OTP autómata előtt, akkor mondja, hogy "péz, OPT". Ő már a 21. század gyermeke. :)
Az mellett, hogy használja a hallott szavakat újakat is alkot. Új neveket. Teljesen logikusan. Nagyon büszke vagyok rá. A kínai boltos nénit "kínainéni"-nek hívja. A Pöttöm Zenét tartó anikót, pedig "pöttömnéni"-nek. Szerintem teljesen igaza van.
A memóriája egyébként verhetetlen. Vagy az enyém olyan csapnivaló már, hogy teljesen elámulok az övén. Emlékszik a Pöttöm Zenén hallot dalok, mondókák szövegére. Én általában csak az elejére vagy egy töredékére. El is szoktam neki énekelni, mondani ezeket az emlékfoszlányaimat, mire ő mondja vagy mutatja a folytatást, de hát ugye az én agyam... És ilyenkor kitartóan próbálkozik, hátha édesanyja rájön, hogy mit akar. Az esetek 99%-ban hiába.
A lényeg, hogy egy okos legyen a családban. Én már öreg vagyok hozzá. :)

12. hét

Mátraháza

A hétvégén a baráti társasággal elruccantunk a télbe. No, nem mintha itt már eljött volna a tavasz, de Mátraházán szép téli idő volt. Jól esett hosszú idő óta először látni igazi havat. Mármint olyat, ami nem latyakos vagy fagyott vagy fél milliméteres, hanem olyan igazi rendes magyaros (max. 20 cm) mennyiségű hó. A kiruccanást Miki is nagyon élvezte. A szállást Zsuzsa szerezte a magenta cég üdülőjében, ami semmi kívánnivalót nem hagyott maga után. Szép volt, tiszta, kényelmes. Valójában rosszabbra számítottunk. Pontosabban kevésbé jóra. Szerencsénkre Mikinek jutott a szobánkon belül egy kis gyerekszoba is. Na ilyet sem láttam még. De nagyon jól jött. Miután le tetük aludni, nyugodtan tudtunk beszélgetni, TV-zni, mászkálni a szoba többi részében és nem zavartuk őt. Tuti.

Indulás előtti takarítás

Üveghez nyomódva

Kicsukta magát

Boldog, nyugodt csoportkép

Edinával a hóban

Hógolyóznak

Gyerekszobai lámpakapcsolgatás

Dettó

Anyáéknál is kapcsolgatunk

Szegény Edina kapott hétvégre egy gyereket. azaz gyermekünk úgy döntött, hogy a hétvége minél nagyobb részét szeretné Edinával és Petivel tölteni. Persze már csak neméből kifolyólag is Edina erre sokkal kaphatóbb volt. Olyannyira nagy a szerelem, hogy megszületett az "Edina-anya" fogalma is. :) Vacsorázni étterembe mentünk. Miki első nap már nagyon éhes volt, mikor odaértünk és nem igen tudta tolerálni, hogy a rendelés után még várni is kell az ételre. Így muszáj volt egy a szerencsére a táskámban lapuló Dörmi segítségével enyhíteni a szenvedését, mivel már igen hangosan mondogatta, hogy "Miki, hami" és ütötte az asztalt. Másnapra megtanulta, hogy a bácsit, aki a hamit hozza pincérbácsinak hívják. Indulás előtt a szálláson mondogatta is, hogy megyünk hozzá. Az étteremben is mondta neki, hogy "Pincér bácsi, Miki hami." Pincérbácsi pedig a levessel együtt kihozta a főételünket is, hogy a fiatalember éhen ne haljon idejekorán. :) Ilyen aranyosak voltak az étteremben. Még ajándékot is kapott mindkét nap a kis lurkó: lufit és kekszet. Mikor hazaindultunk esett a hó, úgyhogy Miki rohangált még néhány kört a kertben. És miközben mászkáltunk a hóban láttunk mókust. Szaladt a hóban, aztán felfutott egy fára. Miki nagyon örült neki, ámulva nézte. És ahogy lestük őt, láttuk, hogy még 3-4 mókustestvére is a közeli fákon eszegetett, szaladgált. Láthatóan nem zavartuk őket. Nagyon aranyosak voltak. Attila el is szaladt a fényképezőgépért, hogy készítsen róluk képet. Remélem, sikerült. Miki utána lelkesen újságolta a többieknek, hogy találkozott mókusokkal. Nem is akart beszállni az autóba, ment volna inkább vissza nézni őket. Én nem igazán szeretem a havat és a telet, de valószínűleg minden évben el fogunk menni pár napra a hegyekbe ezentúl minden évben márcsak a gyerekek miatt is. Sokkal, de sokkal élvezetesebb így a tél és a hó, mint mikor az ember hétköznapjait nehezíti meg. És utánozhatatlan ez a béke. Imádom a Mátrát. Is.

Mokány mókus Mikinek Mónitól

Hazafelé kipurcanva

Én-mi jól vagyunk. Holnap megyünk dokihoz szűrővizsgálatokra.