---betegek vagyunk. Jogos a többesszám, ugyanis egy ideje már nem csak Miki betegszik meg az oviban összeszedett kis baciktól, hanem a család többi tagja is. Hol Apa, hol Miklósunk hoz haza valami ínyencséget.
Két hete Miki újra megfázott, folyt az orra, köhögött. Karcsi is csatlakozott hozzá. Ez még nem is lett volna gáz elvileg. Olyan kis otthon kiheverős típusú nátha volt. Gondoltam, hogy majd én meggyógyítom. Miki még múlt hét kedden volt is oviban (hétfőn csak azért nem mert esett az eső). Aztán rajta is jobban kijött a baj és Apa is beteg lett. Szabi lázas volt, folyt az orra, stb. Erre föl a fiúk úgy gondolták, hogy ha lúd... Szép kis kötőhártya gyulladásuk lett. Dokinéni írt is fel szemcseppet, illetve Miki kapott köptetőt és orrcseppet, mert ő ez mellé továbbra is meg volt fázva.
Aztán csütörtök este azt vetük észre, hogy rosszabbul hall-. Először a szelektív hallására gyanakodtam, de azóta már 100%-ig biztosak vagyunk benne, hogy nem erről van szó. Azt sem hallja meg, ha csokit enni hívjuk. Pedig azt ki nem hagyná. Péntek reggel hívtam a dokit, hogy most ki legyen. azt javasolták, hogy akkor mutassuk meg orvosnak, ha fáj a füle, mert biztosan csak a megfázás "húzza be" a dobhártyáját. Én ugyan aggódom, de hallgattam a dokira. Remélem, igaza van és elmúlik majd, bár a náthája nem tűnik kívülről olyannak, ami ezt az elváltozást indokolná. Egy óra múlva megyünk vissza hozzá, akkor minden kiderül.
Tegnap este már én is kezdtem magam rosszul érezni. Fájt a torkom, fájtak az izületeim és a fejem. Csak hőemelkedésem volt, de kutyául éreztem magam. Azt hiszem egyszerre kapott el egy torokfájás és egy kis migrén. Az éjjel ez utóbbit kialudtam, a torkom még most is fáj kicsit és köhögök.
Kezdem azt hinni, hogy mi már sosem gyógyulunk meg. Pedig a tél még csak most kezdődik... Hol van még a tavasz.