Oltás

Tegnap influenza elleni oltást kaptak a fiúk. Sőt! Én is beadattam magamnak, Apa pedig bárányhimlő ellen kapott egyet. Szóval tegnap nagy közös családi oltásnapoot tartottunk. Szegény Miki már órákkal korábban rettegett, hogy fájni fog. Ki akart szállni a kocsiból, mikor elindultunk itthonról. A váróteremben is nyiffogott. Aztán az oltás után ment matricát kunyerálni, meg pecsételgetni... Mivel én is ugyanazt az oltást kaptam, bizton állíthatom, hogy nem érezhettek fájdalmat olyan vékony tűvel adták be.

Estére karcsi valószínűleg belázasodott tőle. Azért valószínűleg, mert én úgy éreztem, hogy meleg, de kiderült, hogy én vagyok jégcsap. Aztán a fülhőmérő homlokon nem, csak fülben jelzett lázat. Végül megpróbáltam a hóna alatt mérni, de ugrált, így nem biztos, hogy valóban lázat mutatott. Mivel ezek után apukája is úgy érezte, hogy meleg - gondolom, ment fel szépen a láza -, adtam neki Nurofent. Így egész éjjel nem volt probléma vele és még a foga sem fájt. Kettőt egy csapásra.

Nekem most fáj az oltás helye, ha megnyomom. Szerintem Karcsinak is. (Tudom, ne nyomogassam.)