Mikipocak...

A mikipocak jóformán mindent befogad. Azt nem mondanám, hogy bármilyen mennyiségben, hiszen véleményem szerint keveset eszik a drága. Szerencsére ez nagyon nem látszik rajta.
A 6 hónapig tartóanyatejes táplálás annyira bejött neki, hogy a mai napig gyakorolja eme nemes sportot anyukája legnagyobb örömére/bánatára. (A megfelelő éppen a helyzetnek megfelelően aláhúzandó.) Igazából semmi bajom a szoptatással, de mikor ez egy áruház kellős közepén jut az eszébe, mert elunta magát és huzgálja a ruhámat és vergődik... Hm, no igen. A tejecske mennyisége már nem lehet túl nagy. Néha ugyan hallom, hogy jó nagyokat nyel, de ez már koránt sem tart annyi ideig, ameddig ő ezt szeretné. Fő funkciói a cicizésnek a megnyugvás, az állandóság, a biztonság, a szeretgetvelevés és az álombaszunnyadás.
És hogy mivel is tömi a bendőjét ezek mellett Miki?
Nagyon szereti a kenyeret és az egyéb péksüteményeket. (A boltban is megy a polchoz és kéri a jussát. Vagy, ha ismeretlen boltban a kiflik mellé érünk.) Általában reggelire adom neki sonkával vagy hasonlóval. Esetenkét különféle módokon elkészített tojással. Érdekes módon nem egyben eszi meg, hanem szétszedi, és hol sonkából eszik több darabot, hol a kenyérből. (Állítólag én is ilyen idétlenül eszek - főleg a Raffellot -, de én mindent tagadok.) Zöldséget is szoktam adni hozzá, de ahhoz csak ritkán nyúl. Úgyhogy el is könyveltem, hogy nem rajong olyan mértékben a paradicsomért, mint én. Erre tegnapelőtt lelegelte az összes érett paradicsomot a kertben tízórai gyanánt.
Reggelire szokott még krémtúrót is kapni.
Ebédre sokáig bébiételt kapott. Szereti is őket. Mindet megeszi. Mostanában azért már áttértünk az anya-főztjére. Hol kisebb, hol nagyobb sikerrel. Általában mindenből eszik, de mivel nem etetem, hanem hagyom enni, sokkal kevesebbet, mint a bébiételekből. De amíg nem kezd fogyni nem aggódom miatta. Az ebédre rendszerint alvás után kerül sor. Ez régebben is így volt, aztán sikerült átállnia az ebéd utáni alvásra, de ez most újra felborulni látszik. Mivel nem vagyok a merev napirend rabjam ez sem okoz különösebb gondot. Bár van, hogy így az ebédre 4 óra körül kerül sor.
Uzsonna jellegel a következőket szoktam kínálni: almaszeletek, banán, körte, kölesgolyó, buláta, babapiskóta, az ebéd újra (ha extra keveset evett), Dörmi Maci (tudom, hogy nem a legjobb, így csak ritkán), tej, kakaó, macikávé.
Vacsorára vagy azt eszi, amit mi is, vagy készítek neki valamit külön. Ez általában tejberizs, tejbegríz, piskóta gyümölccsel vagy tejpép-porbólkevert általunk csak trutyinak szólított pép.
A következőket Miki szokta kapni, de lehet, hogy nem kellene még kis mennyiségben sem(?): tejdesszert (Kinder Pingui és társai), keksz, előre csomagolt croissant, gyümölcslevek.
Miki elvileg nem alergiás semmire. Mármint komolyan. Gyakorlatilag sokszor jönnek ki rajta apró pöttyök. Picike korában a tej is kiütötte. Idén megállapítottam, hogy biztosan az eperre alergiás kicsit. Én is az voltam. Megállapításomnak tudományas alapja nincs, nem folytattam hosszú kísérletezgetést, csak ráfogtam a dolgot szegény gyümölcsre.
A mikipocak töltése általában segítséggel történik, bár imád egyedül enni. Csak úgy nem hatékony a dolog. Ügyesen használja a villát, iszik szívószállal. A kanál használatát most tanulja. Hol levesen, hol teán. Pohárból elvileg talán tudna is inni. Aza a baj, hogy a fogmosás kapcsán, ha a szájába veszi a vizet, lenyeli és köp egyet. :) Ugyan nem jön ki semmi, de mégsem szép szokás. Mostanság próbálom róla meggyőzni, hogy lehet szépen és ügyesen is inni a pohárból.