Csiribiri torna

Végre a nátha megengedte, hogy eljussunk Csiribirizni. Dunakeszire mentünk végülis.
Azt kell mondjam, felülmúlta a várakozásaimat. Kiindulva abból a Zenebölcsis foglalkozásból, amihez már volt szerencsénk egyszer, nem számítottam ilyen jó dologra. Miki az első pillanattól kezdve bátran ment a többiek után, szaladgált, kiabált, mászott a játékokra. Nagyon élvezte, látszott rajta. És bevallom én is. Egy probléma volt csak vele. A hossza. Miki kissé zokon is vette, hogy a félórás foglalkozás után indultunk is haza. Sebaj. Jövünk még. :)
Hazafelé jól eláztunk. Szerencsére a háti hordozóban azért annyira nem érte a víz, főleg, hogy a pulcsimat a fejünkre tettem. (Ennek Miki hangos röhögcséléssel örült.) De szegény Bence és Andi, akikkel együtt mentünk, babakocsival jól megáztak.
Bővebben a Csiribiri tornáról ITT.