Erdőkertes

Tegnap Erdőkertesen voltunk Dédizni, meg Máriázni.
Ebből inkább ez utóbbi lett, mert a hideg elől Margiték szobájába húzódtunk.
Mária óriási nagy már. Bár a helyiek - miszerint Maris és Dédi - megjegyezték, hogy Miki is elkezdett már nőni. :) Hát, igen a lányka még mindig sokkal nagyobb nála.
És sokkal szelesebb is. Meg akaratosabb, hisztisebb, irigyebb. Úgyhogy megnyugodtam. :)
Miki próbált játszani a sok-sok érdekes új játékkal, amik közül jelentős mennyiségű volt a zenélős, mozgolódós fajta. Ám Mária eszeveszett sebességgel dolgozott azon, hogy Miki 5 másodpercnél tovább semmit se foghasson a kezében. Sőt próbálta ezt az időintervallumot erősen közelíteni a nullához. Ez elég nagy munkát jelentett neki, hiszen mikor már 5-6 játék a kezében volt, le kellett tenie őket, hogy újabbat vegyen ki Miki kezéből, aki ekkor örömmel vetette magát a földön heverőkre.
Úgy sajnáltam szegény Mikit. Volt, hogy csak állt Máriával szemben és nem értette, hogy mi történik vele. Miért vesz el tőle mindent, mikor nem is játszik velük.
Margit szerint - aki most dadának tanul - ez egy természetes dolog és nem szabad a elvenni semmit az irigykedő gyerekektől, mert ez az én tudat kialakulásának része és birtoklási vággyal jár. Részben egyetértek ezzel, de azt hiszem, ez már túlzás volt. Véleményem szerint túl szolidan akarták megoldani a "problémát". Láttam, hogy nem értenek vele egyet, de ráhagyták Máriára. Szerintem ez így balul is elsülhet. De persze nevelési elvek és nevelési elvek ugyebár...
Bár én mondtam a kiscsajszinak, hogy rendezzük le, mint két unokatestvér... De azt mondták, hogy az én koromban már nem illik. :)
Miki egyébként egész jól viselte ezt a megfogom-elveszik játékot. Csak egyszer sírta el magát, de szerintem, akkor talán én voltam a hibás. Az ölembe ültettem és mondtam neki és Máriának, hogy nem szép dolog elvenni a játékot stb. Szerintem Miki csak a hatás fokozása érdekében sírta el magát. Márminthogy akkor értette meg, hogy most olyan a szitu, hogy ez pont beleillik.