Újra a beszédről

Mint már írtam, egyre nehezebb Miki szókincsét követni, de megpróbálom.

Legújabb tudományába tartozik a színek felismerése. Pontosabban az általa kiválasztott színek felismerése. Szülinapja után egyik nap a lufikkal játszott és odahozott hozzám egy lila színűt. Mondtam neki, hogy lila lufi. Na, ő azóta tudja, hogy milyen a lila szín. Furcsa, hogy ha direkt meg akarok tanítani neki egy színt, akkor az nem megy, de ha ő érdeklődik iránta, akkor megy, mint a karikacsapás. Azóta már a barna szín is megy. Tehát két szín már a tarsolyunkban van. Megy ez!

Már tudja Betty és Inci nevét is. Egészen pontosan Métyi és Ici nevét. Sőt ha a dédimamát említjük rögtön kezdi sorolni: papa, kotkot, nyau (néha már cica), Ici. Hm, talán a sorrendden még van csiszolnivaló.