Első hó

Movember végén leesett az első hó. Jó nagyra sikeredett. Már nagyon vártam, hogy Miki mit fog hozzá szólni. Tudom, tavaly is látott már ilyet, de ugye ahogy nő, minden élmény másképp fontos, mindennek újabb és újabb oldalait, tulajdonságait fedezi fel. Vártam, hogy valami extrém ámulattal fogadja majd a havat. Talán tartottam is egy kicsit attól, hogy a mostanság szokásává vált "mindentől félek" akcióját kiterjeszti a hóra is. Nem így történt. A világ legtermészetesebb dolgaként fogadta a fagyott égi áldást és nagyon-nagyon örült neki. Neki van igaza, nem én voltam a balga, hogy mást vártam. Boldogan ment ki taposta, rugdosta a havat. Csak akkor lepődött meg mikor elesett és kezét letéve szembesült azzal a ténnyel, hogy a hó nagyon hideg. De ezen is hamar - kb. 5 mp - túltette magát és ment is tovább.

A szánkózást is kipróbáltuk. Szegényt négyszer borytottuk bele a hóba. Kétszer én, kétszer pedig a nagypapa. Nagypapa szerint a szánkó a ludas. Nem elég széles az alja és könnyen borul. Miki szerencsére nem ijedt meg a borulásokkor, hanem "Hoppá!" felkiáltással jelezte, valami nem stimmel.

Eddig igen nehéz volt bármiféle fényképet készíteni Mikiről, mert azonnal a fényképezőgépre veti magát, amint meglátja és hisztizni kezd, ha nem kapja meg. Márpedig nem kapja meg. Most a hó kapcsán viszont változás történt. Mondtam neki a kertben, hogy álljon a hókupac mellé és lefényképezem. Attól kezdve ő kérte, hogy fényképezgessem őt. Egy kicsit túlzásba is esett, mikor séta közben egy ház előtt négyszer is megállt fényképezkedni. Minden hókupac mellett. :)

Ezt azóta is csinálja. Ha valami produkciót ad elő, akkor jelzi, hogy fényképezzük.