H1N1

Hosszas gondolkodás után végül beadattuk magunknak a védőoltást. Eredetileg nem akartuk, gondoltuk, hogy kissé felfújta a média a dolgot. Most is ez a véleményünk, de nem mi akarunk azok a szülők lenni, akiknek a gyermeke mégis megbetegszik. Utólag már hiába lennék okos...
Így talán az anyatejjel Karcsi is kap némi védettséget.

Bevallom, hogy már kezdett kissé üldözési mániám lenni. Úgy "ámblokk" a világtól. Járványok, gyilkosságok, betörések, politikai huzavona, balesetek, helyi politikai csatározások, ok nélküli rágalmazások, stb. Kezdett bennem megfogalmazódni az igény a változás iránt. Már-már vágytam a norvég halászok életét, az ausztrál birkapásztorokét vagy a busman vadászokét. Azt hiszem kicsit megőrült ez a világ, miközben én próbálom élni csendes nyugodt kis életemet. Csak az a baj, hogy az őrülete akár az én életemre is befolyással lehet. Ezzel a kis oltással legalább egy aggódnivalótól megszabadultam. Most már elég, ha mindig jól bezárom az ajtót és óvatos vagyok az idegenekkel az általános jó közérzetem érdekében.

Miki hősiesen viselte az oltást. Pénteken látta, mikor beadta nekem a doki. Volt egy hétvégéje felkészülni arra, hogy ő is fog kapni. Csak akkor kezdett el vinnyogni, mikor megszúrta őt a dokinéni. Olyan édes volt, mikor mondtam neki, hogy gondoljon valami szépre. Erősen összezárta a szemeit és látszott rajta, hogy koncentrál. Utólag megkérdeztem, mire gondolt. Az új Micimackós lámpájára. :)