Egy igazi tündérmanó.
Születése előtt aggódtam kicsit, hogy hogyan fogom őt is szeretni, hiszen csak azt tudtam elképzelni, hogy Mikit szeretem, de nagyon. Aztán megszületett és kiderült, két fiába is lehet szerelmes egy anya. Persze mindkettőbe másképp. És mégis ugyanúgy. Ahogy három éve Miki esetében, úgy most is kialakult ez a semmihez sem fogható babusgató rajongás, amit csak a gyermeke iránt érezhet az ember lánya.
Amikor magamhoz ölelem őt, megáll az idő. Ha mosolyát látom eltűnik a világ összes nyomorúsága. Újabb apró pici lény, aki tőlem, belőlem született. Aki én vagyok, de mégis teljesen független. Akiért érdemes élni.
Ez a kis manócska napról napra többet tud meg a világról, napról napra ügyesedik. Egyelőre még nem látványosak a változások, de az anyai szem ezeket is meglátja.
Karcsi nagyon szép és nagy baba. Formás, erős, tökéletes. Elfogultság nélkül. :)
Próbálkozik a hasról hanyatt fordulással. Ma is sikerült már neki a kiságyban, de ott lehet, hogy segítségére volt a légzésfigyelő miatt minimális lejtő. Így azt nem számoljuk elsőnek.
Miki nagyon édes volt ma. Mutogatta Karcsinak, hogy hogyan kell megfordulni. Még a zenélős macin is illusztrálta a könnyebb érthetőség kedvéért.
Karcsi kedveli a társaságot. Szeret kézben lenni, de most már előfordul, hogy fekve nézelődik vagy újabban az auutósüléséből figyel minket. Hason fekve fejét és vállait erősen tartja, nézelődik.
Kezeit is használja. Ma beraktam őt a kiságyába. Pár perc múlvaazt látom, hogy a kiságy oldálára csíptetett csörgő-zörgő nyuszihoz fordult és a kezével birizgálja. Megfogni még nem sikerült neki, de csak annyi hiányzott, hogy összezárja a kezét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése