Vác

Ma olyan szépen sütött a nap. Ezen felbuzdulva úgy döntöttünk, hogy elmegyünk sétálni. És mivel idén az időjárás miatt nem tudtuk megnézni a váci főteret karácsonyi pompájában, Szabi javasolta, hogy sétáljunk egyet Vácon.
Úgyhogy bepakoltuk szép piros babakocsinkat, és már robogtunk is. A valóságban persze másfél órás készülődés előzte meg az indulást.
Sajnos, a szép napsütés mellett is fújt a szél, így nem igen tudtuk elfelejteni, hogy tél van. De legalább nem mínuszokban vacogtunk.
Miki lelkesen sétálgatott a téren, nézegette a kirakatokat. A Dunapartra is lelátogattunk. Egy család kacsákat etetett. Sajnos, mi nem vittünk magunkkal semit, de megígértük Mikinek, legközelebb nem felejtkezünk meg erről sem.
Karcsi már kevésbé élvezte a kiruccanást. Végig sírt, nyafogott. Nem tudom, hogy mi lehetett a baj. Szabi szerint a mély babakocsija hiányzott neki. Most az autósülésében ült eléggé szem előtt. A mózeskosara mélyén pedig el tud vackolódni a melegben. Nem tudom. Lehet. Mindenesetre szokásával ellentétben nem aludt délelőtt. Ha legközelebb is nyefogni fog, akkor biztos az ülés a ludas. Az új kocsi egyébként jól vizsgázott. Összehasonlíthatatlanul jobb volt tolni, mint a régi esernyőkocsit.