Fél év

Elérkezett Karcsi feledik születésnapja. El sem hiszem. Hiszen még csak most született. De mégis mintha mindig is az életünk része lett volna. Furcsa dolog ez az idő. Olyan relatív...
De térjünk vissza Károlyunkhoz. Az utóbbi pár hétben is sorra lepi meg a családot a jobbnál jobb kunsztokkal. a legeslegfontosabb, hogy március 11-én, pont 6 hónaposan felállt a kiságyában. Teljesen egyedül. Az esti fürdés után beletettem őt az ágyba, míg rendet teszek. Egyszer csak látom a szemem sarkából, hogy emelkedik egy vigyorgó babafej. Szépen felállt. Sőt, olyan nagylegény, hogy egyik kezével el is engedte a rácsot. Úgy macsósabb. Akkor állt csak meg a tudomány, mikor észrevette a tőle 30 cm-re lévő kötözőjét a fejvédőnek és meg akarta fogni. Na, az azért még neki is sok volt. Sajnos, mire Apa felért a fényképezővel a fiatalember már eldőlt és nem ismételte meg a tudományát. Még jó, hogy úgy egy héttel előbb lejjebb engedtük a kiságy matracát.
Másik nagy változás a mászás. Egy két nappal a felállás előtt vettem észre, hogy már célirányosan halad, bár döcögősen, meg-megállva. Mára már vége a jó világnak. Karcsi állandóan Miki után mászik. Ez persze azzal jár, hogy figyelni kell arra, hogy a nagyfiú ne hagyjon a földön apró játékokat. Kicsit olyan mint egy figyelem-megosztási teszt. Csak itt nem szabad elbukni, mert akkor valaki minimum ordít. Rosszabb esetben megfullad. Újra előjött a lépcső probléma. Karcsi mindenáron fel akar mászni a nappaliban lévő lépcsőkön. A szép a dologban az, hogy képes is lenne rá, csak picit rövidek a lépcsőfokok ahhoz, hogy egyszerre csak egyen kelljen felmennie. Úgy kell őt mindig visszarángatni (levenni) róla. Jobb híján álldogálni szokott mellette, de ekkor is a frász kerülget. Félek, hogy elborul és beveri a buksiját a lépcső szélébe. Megelőzendő a baleseteket és hogy anyának legyen néhány nyugodt pillanata, múlt héten Mikivel összeszereltük a járókát. Egyelőre Karcsi élvezi. Relatív, hogy ki van bent és ki kint.
Karcsi megszerezte első sérülését is. A feje tetején van egy karcolás szerű seb. Nem tudjuk az okát. Akkor vettem észre, amikor Miki épp szadizta: tolta a fenekénél fogva a földön. Ő meg ordított. Vagy ez az oka, vagy korábban egy polccal való ütközés. Passz.